13

Napos oldal (Silver Linings Playbook)

Az idei Oscar-jelölések közül talán a Napos Oldal 8 jelölése lóg ki a leginkább olyan fajsúlyos filmek között, mint a Lincoln és a Zero Dark Thirty, az Akadémia egyébként is ritkán szokott romantikus vígjátékokat díjazni, szóval mi állhat film sikere mögött?napos_oldal_poszter filmdroid

Ezen sorok írója szerint a brilliáns ötvözése az indie védjegyeknek – manic pixie dreamgirl, neurotikus pasi, a család, amiről kiderül, hogy örültebb, mint akit hivatalosan diliházba dugtak – és a mainstream rom-komok megnyugtatóan előrelátható fordulatainak és kielégítően boldog befejezésének. Pat Solitano (Bradley Cooper) most szabadult az elmegyógyintézetből egy bipoláris incidens után, amikor is félholtra verte a felesége szeretőjét. A bírósági végzés szerint a szüleihez kell visszaköltöznie, és minden erejét arra fordítja, hogy jobb ember legyen és visszaszerezze a feleségét. Ez viszont elég nehezen megy miközben az amatőr bukméker apja (Robert De Niro) kabalának próbálja használni, hogy nyerjen a foci csapata, a szintén problémás Tiffany (Jennifer Lawrence) pedig beszervezi egy amatőr táncversenybe.

napos oldal 1

A legnagyobb alakítást De Niro hozza a régi vágású apa szerepében, akinek megvannak a saját problémái a dühkitörésekkel, de megpróbál kapcsolatot teremteni a felnőtt fiával. A visszafogott és őszinte játék újra eszünkbe juttatja a karrier mélypontot jelentő Fockers filmek után, hogy miért is tartják az egyik legnagyobb élő színésznek. Jennifer Lawrence pedig nem tud rosszat tenni, úgy tűnik, és csak egy forgatókönyvben fordulhat elő, hogy egy pasi ellen tud állni akár öt percig, amikor egy ilyen lány próbálja levenni a lábáról. Cooper a legkevésbé hiteles karakter, akiről nehéz elhinni, hogy bármiben is eltér a tökéletestől, és  nem éreztem a kémiát Pat és Tiffany között. Talán mert végig zavart  a szemmel látható korkülönbség a két főszereplő között, de a srácnak, akivel együtt néztem a filmet, fel sem tűnt és utólag is úgy gondolta, hogy 15 év a férfi javára tök normális, úgyhogy bennem van a hiba. Végül persze Patnek is feltűnik, ami mindenki másnak kiszúrta a szemét, hogy a béta csaj, aki szó szerint fut utána, a jobb választás, egy olyan zárójelenetben, ami a Strictyly Ballroom-ból egyenesen a Bridget Jones naplójába megy át.

napos oldal filmdroid 2

A legtöbbet mégis az tehette a Napos oldal sikeréért, hogy az elmúlt évtizedekben a rom-kom zsáner olyan mélyre süllyedt Jennifer Aniston, Katherine Heigl, Gerard Butler et al. szorgos közreműködésével, hogy egy olyan példája a műfajnak, ami nem nézi totál hülyének a nézőit, már műalkotásnak számít. A Napos oldal karakterei szerethetőek, és ha nem is a való világban élnek, annak egy olyan változatában, ami elég közel van a sajátunkhoz. Itt pl. senki sem lakik egy hatalmas belvárosi apartmanban, miközben olyan körülírhatatlan kreatív munkát végez, amihez sosem kell bejárnia dolgozni. A humor pedig a párbeszédekből, és nem a pofára esésekből jön. Mindeközben a film elég tényszerűen kezeli a mentális betegségeket, még akkor is, ha az őrültek „biztonságos” őrültek, azaz kivághatnak egy könyvet a csukott ablakon, de nem fenyeget a veszélye, hogy felvágják az ereiket a szilánkokkal. Összességében szórakoztató alkotás, amiben ugyan nincs semmi új, de legalább egy visszatérés a szellemes elődökhöz. Az értékelésénél azonban nem árt észben tartani, hogy a léc már mélyen a tengerszint alatt van.

IMDb: 8,1

RottenTomatoes: 92%

13 komment

  1. …szóval mi állhat a film sikere mögött?

    Harvey Weinstein.
    Komolyra fordítva: nekem is hasonló volt a benyomásom: jó-jó, de nagyobb a füstje, mint a lángja. Érdekes módon én Coopert találtam saját magához képest jobbnak (végre nem volt az a borostásan tökéletes szépfiú), Lawrence csak hozta a szintet, megspékelve az ő esetében amúgy is adott mágikus jelenléttel a filmvásznon. Igen, sok a klisé, és igen, végre nem nézi hülyének a nézőt a film – ehhez kell ez a finom szétszórtság, giccs nélküli dráma és báj. Hiába az Oscar-kampány, David O. Russell előzője (The Fighter) nekem most jobbnak tűnik.

  2. Nahát, a “manic pixie dreamgirl” kifejezés ennyire bekerült a köztudatba, hogy már magyar blogokon is találkozni vele? Ezek szerint FayeFaye is olvassa Nathan Rabin írásait az AV Clubon.

  3. Nagyon…de nagyon jó film….2 dolog az ami eszembe jutott kifelé jövet a moziból…1: ÉLNI JÓ:))))))) 2.Ebből klasszikus lesz…:))) Imádom minden percét….ha valakit érdekel..leirom miért..:)

  4. A film valami..elemi erővel sugallja azt hogy a legnagyobb tragédiák közt is van egy halvány reménysugár az életben…amiért érdemes küzdeni….A film a rendezése..az alakitások..a ZENE!!!!.tökéletes..de figyelem!!!Megtekintése egyedül nem ajánlott…:)

  5. David O Russel igazi mixer….A Sivatagi cápákban akciót , társadalomkritikát és humort kevert remek eleggyé, a The Fighterben sportfilm, szociodráma és fekete humor keveredik, most pedig a romkomot mixelte családi drámával. Nagyon szeretem a filmjeit..megtekintésük után az ember valóban naposabbnak látja avilágot…

  6. Bradley Cooper tud jól játszani is, csak általában egyre másra vállalja be a szerepeket, ahol nem kell túlzottan megerőltetnie magát. A Napos oldalban nagyon jó volt, Russell is megmondhatta neki, hogy ez egy kivételes alkalom.
    Jennifer Lawrence is tökéletesen formálta meg a kissé zakkant csajt. Viszont nekem úgy tűnt, mintha film közben változott volna a súlya, olykor-olykor kövérebbnek tűnt. Könnyen hízik?:)
    Robert De Niro nem tudom mire fel kapta az Oscar jelölést, nem kellett túlzottan megerőltetnie magát, ennél voltak jobb alakításai is.

    Nagyon sokat röhögtem a filmen, kissé szomorkás is volt, viszont aludva rá egyet 75 %-ot adnék rá. Nem hiszem, hogy hónapok múlva fel tudnák idézni bármit az utolsó táncon kívül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *