kritika

A nagy ötlettelenségben is felvetődnek gondolatok és film készül belőlük, még ha azok nem is éppen hangzanak jól. Jonathan Swift remekművét, a Gulliver utazásait emelték elő valahonnan, majd úgy érezhették, hogy mennyire remek lenne, ha az új feldolgozás inkább a jelenben játszódna. Nosza, rendben, játszódjon a 21. században, ne csak trükkökkel spékeljék meg a filmet, hanem poénokkal. Ám a humorforrás csúnyán kiapadt.

Gulliver az új verzióban egy hírlapkiadónál dolgozik, lövése sincs az írásról, ő csak a leveleket kézbesíti. Nagy nehezen eléri, hogy maga is megbízást kapjon, ehhez pedig a Bermuda-háromszögbe kell látogatást tennie, viszont csúnya viharba keveredik és a liliputiak között találja magát, akik először rabszolgaként kezelik. Gulliver hamarosan eléri, hogy felnézzenek rá és még az ellenségtől is megmenti az aprónép hazáját.

Olvasd tovább →

Már négy éve annak, hogy a A királynő jött, láttuk és a Torontóitól a Velencei Filmfesztiválig számos, plusz egy Oscar- díjjal  is – győzött. Igen, az uralkodók még ma is népszerűek és nem csak ott, ahol a már protokolláris jogokig lecsupaszított intézményük még jelen van, hanem határaikon kívül is, mivel egy ideje a búlvárlapok hasábjain keresztül nagyobb távolságokra el tudják juttatni mindazt magukról,  amit megfelelőnek tartanak.

Mivel a királynő nemcsak a kritikusok és a díjosztogatók között remekelt, várható volt, lesz még igény hasonló témájú filmre. A király beszéde lenne ez a testvérfilm, avagy előzményfilm, mivel II. Erzsébet apját VI. Györgyöt hozza emberközelbe a mozifilm.

Olvasd tovább →

Az évezred elején tisztán érezhető volt, hogy kikoptak az Izom Tibor akcióhősök a mozikból és nem akadt olyan, aki a helyükre léphetett volna, nem volt olyan személy, akire bátran rá lehetett volna mondani, hogy ő majd tovább viszi a stafétabotot. Majd jött Dwayne Johnson, akivel minden akciórajongó ki lett volna békülve, ha tovább járja az Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone által jól kitaposott ösvényt. Schwarzi át is adta neki a fáklyát Az Amazonas kincse elején, ám a hegyomlás úgy döntött, hogy inkább vígjátéki énjét csillogtatja meg, jobban szeretne inkább Fogtündért játszani és beérte mellékszerepekkel akció-vígjátékokban. Ám a Rohanás kedvéért ismét visszatért a keményebb akciófilmek térfelére.

A Szikla olyan karaktert testesít meg, aki kiváló sofőrként ténykedett az alvilágban, egy sikeres rablást követően valaki csúnyán felülteti őket, aminek a végén szeretett testvére átvágott torokkal kerül a földre. Emberünk bosszút fogad, a rideg rácsok mögött töltött évek sem változtatnak semmit elhatározásán. A sittről kilépdelve semmije sincs, nem sokra rá azonban már járgányba pattan, pár percre pedig golyót röpít első célpontja fejébe és mindenféle teketória nélkül indul a következő áldozata nyomába. Nyomában azonban egy zsaru (Billy Bob Thornton) és egy bérgyilkos lohol.

Wes Craven évtizedek óta szállítja lelkesen a horrorfilmeket a műfaj rajongóinak legnagyobb örömére és a remake-re éhes producerek is szívesen mazsolázgatnak termékeny életművéből. A legendás rendező tudja, hogy milyen műveket készített eddig, a 71 éves direktor azonban már 2005 óta nem készített mozifilmet, ám nem unatkozott, mert összedobta a My Soul To Take forgatókönyvét, aztán 2008-ban hozzá is látott a forgatáshoz, 2009-ben mutatták volna be, ám végül csak 2010-ben küldték a mozikba, konvertálgattak rajta egy kicsit, aminek semmi értelme nem volt. Talán azért, mert a fejesek láthatták, hogy csak a 3D előnyeivel tudnak ebből némi profitot kicsikarni.

Riverton csendes kisváros volt, ám egy sorozatgyilkos erre szedi áldozatait. Hamarosan kiderül, hogy az egyik helyi lakos a tettes, aki tudathasadásban szenved és meglepően jól bírja az ólmot. Heten születtek azon a napon, mikor elkapták, 16 évvel később ezt a hét tinit egy rituálé közben láthatjuk, akik csak a móka, mint inkább a félelem kedvéért hajtják végre a dolgot. Nem sokkal később azonban a hét tini fogyni kezd, valaki módszeresen levadássza őket. A sorozatgyilkos tért vissza? Vagy valaki más van a háttérben?

Koimbra beteg, én pedig elnézést kérek, hogy nincs időm frissíteni a blogot, sem követni az újdonságokat, ezért most egy régi filmet ajánlanék az olvasók figyelmébe, 1980-ból illetve egy rendezőt, akinek érdemes egyszer időt szánni az összes műveire: Jim Jarmusch.

Jim Jarmusch első filmje a Permanens vakáció, egy kezdő, olcsón, de igen profin összerakott munkát takar. Zsúfoltság, emberek lassan áramló tömege és kihalt városrész váltakozik a főcímben. New York. Zene szól, a távolból hallatszanak a harangok. Egy fiú tűnik fel a kihalt utcás jelenetben, s akkor már lehet sejteni: ő nem tartozik a tömeghez. Allie Parker  (Chris Parker) története kezdődik, saját elbeszélésében és vele, arról, hogyan áll össze a “sok kicsi pont egyetlen képpé”.

Olvasd tovább →

Meir Zarchi 1978-ban 80.000 dollárból készítette el a Köpök a sírodra brutális filmet. Ultra erőszakossága miatt több országban is betiltották, egyes helyeken csak megvágva, de még így is R 18+-os kategóriába sorolva adhatták le. Az erőszakos filmet egy nem hivatalos folytatás követte 1993-ban, amiben ismét Camille Keaton volt a főszereplő. Érdekesség, hogy 1985-ben pedig egy remake is készült Naked Vengeance címmel. Az utóbbi évek feldolgozás hulláma Zarchi alkotását sem kerülte el, előszeretettel érkeznek a különféle horror remake-ek, amelyek közül talán csak A sziklák szeme és a Texasi láncfűrészesre fogható rá, hogy jobban sikerült. A Köpök a sírodra régi verziójához nem volt szerencsém, viszont a 2010-es változat megtekintése után nem is vagyok rá kíváncsi. Nem arról van szó, hogy a remake gyenge lenne, hanem arról, hogy most már el tudom képzelni, hogy anno miért tiltották be és ha még ennél is keményebb, akkor nem igazán fűlik hozzá a fogam, hogy háborogjon a gyomrom.

Olvasd tovább →

A Való Világ kétszeresen is jó a csatornának. Egyrészt jó fél évig nem kell más programon gondolkodnia, az egy órás összefoglaló és az azt megelőző kidumáló show ráadásul sokakat ültet a tévé képernyője elé. A Való világ a „senki se nézi, de mégis mindenki rohadtul tájékozott” kategóriába tartozik. Sokan kezdik így a mondandójukat, hogy „Én ugyan nem követem a műsort, de azt láttad tegnap, hogy…?”. Nos, én is így kénytelen vagyok így kezdeni irományomat, mert ugyan nem ülök előtte esténként, ám többször sikerült elkapni néhány „részt”. Jómagam csak pár sorban írnék a műsorról, aki többre kíváncsi, annak ajánlom a hogyvolt blogot, azt hiszem Hódos Hajni időt, energiát és magát nem kímélve hősiesen nézi minden áldott nap a műsort és megosztja a történéseket az olvasókkal.

Az RTL-nek szerintem kapóra jött, hogy Stohl Andrást sikerült megnyerni műsorvezetőnek. Az egyébként (szerintem) remek színész körül kialakult botrány jó reklámnak bizonyult, ráadásul a szlogenjükbe is beleillik: „… van miről beszélni!” Egy alapvetően provokatívnak szánt műsor élére megfelelt és ki ne hallotta volna a buszon, a kocsmában vagy a munkahelyén, hogy erről is szó esett?

A jó western ritka madár, a remek western-vígjáték pedig még ritkább. )..legalábbis az utóbbi évekből.) Az évezred végén Will Smith-szel próbálták eladni a Vadiúj vadnyugatot, amelyet azóta is többen a színész-rapper legrosszabb filmjének tartanak. Előtte néhány évvel érkezett a Maverick, a kettő közül mindenképpen ez a jobb, sokat lehetett derülni rajta, ezen kívül kalandos is volt. De a 90-es évek már elmúltak, épp itt volt az ideje, hogy valaki letegyen egy derűsebb alkotást a témába vágóan.

Jean-Claude Van Damme a 90-es évek közepére érezhette, hogy karrierje kezd csöppet megfenekleni, a Hirtelen halál után ismét a Távol-Kelet felé tekintett el, egy John Woo kaliberű rendezőt keresett (akivel a Tökéletes célpontot csinálta) és úgy vélte, hogy Ringo Lam megfelelő személy lesz a Mindhalálig akciófilmre. Végső soron, lehet, hogy Lam valóban ehhez a projekthez volt való (nem!), de az alkotás megbukott. A belga akciósztár ezt követően úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a gyeplőt és A kalandort már maga Van Damme dirigálta. Hősünk megtette a magáét, ám nem került vissza a középpontba, ezt követően pedig részese volt már csúnya buktában, míg végül a Tökéletes katona folytatása megadta a kezdő lökést a DVD piac felé.