kritika

Meg kell hagyni, ügyes. Akadnak olyan ismeretlen vagy nem túl felkapott filmesek, akik alkotásaikhoz valamiképpen elnyerik olyasvalaki támogatását, akit ismer az egész világ. Ezzel két dolgot érhetnek el. Ha sikeres lesz a produkció, akkor megjegyzik a nevét, ha viszont bukik és a kritikusok darabokra szedik a művét, akkor általában a sztárt veszik elő és szidják, mint a bokrot. A Sanctum producere James Cameron volt, mondhatni a legismertebb név a stáblistán, a karikás ostor is rajta csattant. Azt azonban már elfelejtik megemlíteni, hogy rajta kívül még 8 producere volt a filmnek. De legalább könnyebben összejött a költségvetés, hogy ő is benne volt, illetve, hogy az általa kifejlesztett 3D-s technikával forgatták a produkciót.

Füstölgő roncsok és hullák szerteszét. A vietnámi háború egyik véres csatájának a végét vehetjük szemügyre. A közelben egy szerencsétlen megvakult katona tántorog valamerre, Nick Parker (Rutger Hauer) tévelyeg. A helyiek befogadják a férfit, itt kitanulja miképp boldogulhat látása nélkül, ezen felül a kardforgatás mesterségét is mesterszinten tanulja meg. Évekkel később visszakerül hazájába, ahol egykori jó barátja háza felé veszi az irányt, aki azonban egy maffiavezér vendégszeretetét élvezi. Viszont az öreg cimbora gyereke otthon van, akit szintén el akar raboltatni a gengszter, Parker azonban közbelép.

Olvasd tovább →

Adam Sandler szereti erőltetni a jól bevált dolgokat. Egyrészt nagyon bejött neki a macsó nőcsábász karakter (pl. Férj és férj), másrészt nem idegenkedik a remake-ektől sem, a Csontdaráló karrierje egyik csúcspontja bevétel szempontjából. A komikus 1969-es vígjátékot nézett ki, A kaktusz virága nagy sikert ért el, állítólag nagy hangsúlyt kapott a szexuális forradalom és a feminizmus. A Kellékfeleségből azonban ezeket a jegyeket sikerült kiölni, talán felsőbb utasításra vagy azért mert a forgatókönyvíró Allan Loeb-nek így volt jó. De talán Loeb neve volt az, ami miatt Jennifer Aniston igent mondjon a filmre, hiszen a Sejtcserés támadást is az úriember vetette papírra. Nyílván amellett sem tudott elmenni a színésznő, hogy a Sandler filmek általában elgyalogolnak 100 milliós bevételig, ilyesmivel Aniston már régen találkozott.

Állítólag James L. Brooks fejében már 2005-ben megszületett a Honnan tudod ötlete. Azt gondolná az ember, hogy az évek alatt az elgondolásból egy remek szkriptet szépen össze is hozott. Ám a film megtekintése után (és közben) valahogy olyan érzése van az embernek , hogy kizárt, hogy Brooks megírta volna. Sokkal jobban elképzelhető, hogy egy pár oldalas vázlattal állított be a Sonyhoz, ahol előadta miről szólna a film. Egy harmincas éveiben járó szemrevaló softball játékosnő (Reese Witherspoon) összejön egy sikeres baseballos fickóval (Owen Wilson), de bejön a képbe egy sikkasztással vádolt cégvezető (Paul Rudd) is. A stúdiónál valószínűleg totál részegek lehettek mikor eme történet felvázolásakor átgondolatlanul megszavazták a 120 milliós költségvetést. Hollywood már itt tart, ennyi pénzből tudnak összehozni egy romantikus vígjátékot. Csak úgy érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a Szupercsapat és a Kéjjel-nappal előállítása is kb. ennyit emésztett fel.

A Ferrely Bros. A 90-es években bizonyították, hogy van érzékük az idióta, morbid humorhoz és képesek az ízléstelen poénokat úgy tálalni, hogy az mosolyt csalogasson az arcunkra. Néhány produkció után azonban kifulladni látszottak. Habár nem tűntek el, megbízhatóan jelentkeztek egy-egy alkotással, de a nézők már nem volt kíváncsiak rájuk és a humor terén is olykor sok volt a jóból, inkább erőltetett, unalmas műveket hoztak össze. Ezért is állhattak sokan szkeptikusan az Elhajlási engedélyhez.

Fegyvere van! Veszélyes! Por városkájának új sheriffje van, aki szeret vágtatni, de védi a rendet és az elesettekhez mindig van pár jó szava. A neve: Rango. Mindenki azt gondolja róla, hogy piszok jó fegyverforgató. Pedig valójában csak egy jó színészi képességekkel megáldott hawaii ingben flangáló kaméleon, aki eddigi életét egy akváriumban töltötte és mondhatni a saját maga által kitalált (bár mindenki számára ismerős) színdarabokat adja elő egy műanyag hal és egy fél barbi baba társaságában. Talán a sok szerep hatására, de nem igazán tudja, hogy kicsoda is valójában. Egy hős? Egy nagy jövő előtt álló színész? Egy senki? A problémáját fokozza, hogy hirtelen szabaddá válik, ezzel úgy elsőre nem tud mit kezdeni, míg egy fura útmutatásnak köszönhetően a nagy hőségben elindul a perzselő és veszélyes sivatagban. Túlélési esélyeit a folyamatosan felbukkanó éneklő-zenélő madárkák egyenlőnek tartják a nullával.

Vannak rendezők, akik hirtelen kiemelkednek a tömegből, mindenki körülrajongja az általa készített produkciót, majd később a jóember bebizonyítja, hogy csak marha nagy szerencséje volt, véletlenül tudott ilyen alkotást összehozni. Brad Anderson ebbe a kategóriába tartozik, bár nyilván Christian Bale nélkül nem lett volna A gépész végeredménye ugyanolyan. Akkor sokan emlékezetükbe vésték a nevét, ám erősen azon van, hogy gyorsan el is feledjék őt. A Vanishing on 7^th Street ígéretes alapanyag volt, de a játékidő alatt bizony bajszunk alatt eldörmöghetjük a következőt: Ez most vagy valami vagy megy valahova. Végül kiderül, hogy ez nagy semmi és  csak az agyunkra megy.

Igazság szerint Nicolas Cage-ről nem lehet azt mondani, hogy nagyon hiányozna, mivel soha nem tűnik el sok időre.  Minden évben felbukkan, de egyszer sem tudjuk megjósolni biztosan, hogy ezúttal a minőséget is hozza-e magával és vajon megpróbál-e úgy tenni, mintha nem unatkozott volna a forgatáson. Ezúttal akciófilmben tapos a gázra és bőszen lövöldözik.

Milton (Cage) életében nem volt igazán jó ember, de nagyon szerette a lányát, akit beszippantott egy őrült szekta, majd annak vezére csúnyán végzett vele, az újszülött csecsemőjét pedig feláldozná egy magasztos cél érdekében. Milton erős szemrángással figyelhetett a pokolból, felhergelte magát és (jogsijával együtt) megszökött a meleg, ámde nem túl vidám „lakhelyéről” és eltökéli, hogy megmenti unokáját. Nincs könnyű helyzetben, nem csak a rend őrei, hanem a szekta combcsonttal mászkáló  első embere  (Billy Burke) is a halálát akarja. Ráadásul nyomában lohol a Könyvelő (William Fichtner), aki vissza akarja ráncigálni a forró  pokolba.

2003 nyarán érkezett a mozikba az év egyik sikervárományosa, a S.W.A.T. – Különleges kommandó. Sok vizet nem zavart, kellemes agykikapcsolós akciófilm volt, amely megtekintése után néhány nappal már nem sok részletet tudott felidézni a néző. 207 millió dollárt jövedelmezett világszerte a mozikban, elmondható, hogy fájdalommentes volt mindenki számára, a stúdió örült a befolyt összegnek, a néző pedig kapott egy korrekt akciófilmet. A bevétel pont elég lett volna egy viszonylag gyors folytatásra, amelyben már csak az akcióra tudtak volna összpontosítani, hiszen a csapat összeállt, sikeresen levizsgázott és végrehajtott egy fontos feladatot.

Martin Lawrence-nek a 90-es évek közepére sikerült feltörnie, a mellékszerepek helyett végre központi karaktereket játszhatott el. A Bad Boys ezen évtized egyik legjobb akciófilmje, míg a Nekem 8 a legjobb vígjátéka volt. Néhány év elteltével, úgy az ezredforduló körül azonban már sikeresen válogatta ki az asztalán heverő forgatókönyvek közül a leghumortalanabbakat. A Gagyi mami azért emelkedik ki ebből, mert valamiért jobban kedvelte a nép, mint a többi művét és ha már nagyon nem megy a szekér, akkor még mindig lehet csinálni egy folytatást, amivel talán újra nagy eredményt produkálhat. A Bad Boys 3-ra még várni kell, talán ez hozhatna egy kis minőségi javulást karrierjében, a Faterok motoron 2-ből nem lett semmi, így csak az maradt, hogy újból kövér mamiként mászkáljon. A forgatókönyvíró fejében az az ötlet gyúlt, hogy miért ne lehetne ezúttal két mázsás hölgynek maszkírozott fickó. Lawrence-nek a filmben lett egy mostohafia, aki belekeveredik egy ügybe, majd az „álruhát” felöltve egy lányiskola falai közé veszik be magukat, rejtőzés és bizonyíték keresés céljából. Matthew Fogel bizonyára nagy cimborája arrafelé valakinek, mert egyébként el nem tudom képzelni, hogy miért bízták rá a szkriptet. Ő talán jól mulatott mikor összehozta az írást. A film kapcsán az a mogyorós csoki jut eszembe, amelynek a csomagolásán a következő olvasható: „A termék nyomokban mogyorót tartalmazhat”. A Gagyi mami 3-ra esetében ez a következőképpen módosul: „A film elvétve poénokat tartalmazhat.” Azaz lehet, hogy a produkció egy-egy pontjára véletlenül beszúrtak egy mosolyra fakasztó jelenetet vagy mondatot. Nevetni nem lehet, maximum kínunkban. A bűnöző fickókat nem lehet komolyan venni, a probléma, hogy viccesnek se. Ráadásul a végén még rátesznek egy lapáttal és felettébb idegesítővé válnak „Most kinyírunk. De előbb még szövegelünk, oké, Ti is mondhattok néhány mondatot. Lövünk….de mondanunk kell még pár sort”. Érdekes, pl. a Reszkessetek betörőkben képesek voltak ennél jobb gonoszakat kitalálni. A Gagyi mami 3 elég nevetséges, sajnos negatív értelemben. Felesleges, humortalan folytatás, 20 %-nál többet nem ér.

A derék céges fickók miután felkelnek felöltik a vagyont érő öltönyüket, kisuvickolják fekete cipőjüket, beülnek a méregdrága kocsijukba és bemennek dolgozni. Ám ez a nap más, mint a többi. Néhány elmondhatják, hogy reggel még volt munkájuk, másnak esetleg volt egy fél milliós részlege a cégnél, estére azonban már csak szomorúan állnak otthonukban a szeretteik előtt. Most mi lesz? Szerettek dolgozni ennél a cégnél, szerették a jó létet, öröm volt minden hó végén felmarkolni a nagy dohányt, ám most kénytelenek lesznek a nadrágszíjat. Lőttek az 500 dolláros fincsi ebédeknek