kritika

Hollywoodban kevés olyan ember mozog vagy cég tanyázik, akik ha valamibe belevágnak azonnal rá tudná fogni az ember, hogy ebből bizony csak jó dolog sülhet ki. A Pixar már régóta tevékenykedik a showbizniszben, majd megalkothatták az első animációs filmjüket, amiről a kritikusok és a nézők csak szuperlatívuszokban beszéltek. A pazar minőségből azóta sem engedtek, sőt, még javítottak is rajta és a szórakozásfaktor is az egekben volt. Csinálhattak bármit, beszélő versenyautóktól kezdve a főzni tudó patkányon át a léggömbökkel utazó öregúrig mindegyik alkotásuk telibe talált. Mikor bejelentették a Toy Story harmadik részét kicsit megrémülhetett néhány ember, hisz nem sok olyan franchise akad, amelynek hármas számú felvonása megütötte volna a szintet, a Halálos fegyver, az (original) Star Wars és az Indiana Jones abba a kategóriába tartozik, amelynél nem következett be romlás és mint kiderült, a játékok újabb kalandja is csont nélkül hozta hozta az elvárt szintet.

Olvasd tovább →

Török, Tommy, Bunkó, Mickey, Avi kuzin, Penge Borisz, Négyujjú Frankie, Golyófogú Tony, Georgie Baba, Rózsabimbó. Micsoda alvilági nevek. Elég csak végigolvasni őket, és máris mosolyt csalnak az arcomra. Ha van még esetleg (már miért ne lenne, fiatalabb korosztály nem biztos hogy látta) valaki, aki nem tekintette meg a filmet, annak erősen ajánlott. Azt hiszem nyugodtan mondhatom hogy ez is a kötelező darabok közé tartozik.

Olvasd tovább →

A távolabbi jövő  mindig kíváncsisággal tölti el az embert, lévén olyasmi, amit nem fog látni, így mindig lesz igény az afféle elképzelésekre, mint amilyet a Repo Men! mutat be. Ebben az esetben azonban, nem túl szerencsés, hogy a film igazából egy másik (vagy  inkább több) alkotás feldolgozása.

Olvasd tovább →

Sokan emlegetik azt a pillanatot, mikor Luc Besson száján kicsúszott, hogy ő bizony csak 10 filmet fog rendezni pályafutása alatt, se többet, se kevesebbet és mivel eléggé jól indított a szakmában a francia filmes, a többség repesve várta, hogy milyen művekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt (azóta kiderült, hogy meggondolta magát), hetedik rendezése Az ötödik elem volt, ami ha nem is lett kult, de kiválóan elszórakoztatja az embert. A történethez azt az alapgondolatot használták fel, ami szerint a Fény nincs Sötétség nélkül, a Jó nem létezhet Gonoszság nélkül, szóval a jó és a rossz harcát mutatja be saját szájíze szerint. Habár a direktor francia volt, a film, a film pedig francia-brit koprodukcióban készült és az alkotásban angolul beszélnek, főhősnek pedig egy amerikai akciósztárt, Bruce Willist tették meg, a történések egy része pedig New Yorkban játszódik. Ha már a jövőben járunk nem érték be sima négy keréken gördülő kocsikkal, lebegő autók mászkálnak a városban, még a kínai büfé hajója is a magasban keresi a kuncsaftokat. Többen megemlítették, hogy George Lucas innen nyúlta a Star Warsban látott városbéli közlekedést, de valójában nem így képzelné el mindenki (jó, biztos nem) a jövőben a való autókázást?

Olvasd tovább →

Nem volt szerencsém a The Losers képregénysorozathoz, csupán annyit tudok róla, hogy a DC kiadóhoz  tartozott és nem szuperhősök a főszereplők, hanem egy csapat zsoldos/kommandós áll a középpontban, akik eléggé kemény fazonok, a legjobbak a szakmában és a humor is szerepel a szótárukban. A moziverzióra leszerződött színészekre  nem lehetett rányomni a rossz jelzőt, hisz’ mindegyikük kezében jól áll a fegyver és ha úgy adódik bármikor fel tudják venni a „most véged van” arckifejezést (na jó, Chris Evansszal itt azért akad probléma). A rendezői szék melegítésére kinézett Tim Story hallatán az Amerika taxi miatt már megkondulhatott a vészharang, de mikor kiderült, hogy helyette Sylvain White fogja dirigálni a jobb sorsra érdemes produkciót már inkább egy nézhetetlen, ócska akciófilm sejlett fel lelki szemeim előtt, ehhez képest a végeredményt látva azt kell, hogy mondjam pozitívan csalódottam, határozottan pozitívan.

Olvasd tovább →

Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger filmjeikben leszámoltak mindenkivel, aki ujjat mert húzni velük vagy volt olyan meggondolatlan, hogy keresztbe tett nekik. Ám mindkét izomember a vígjátékok terén is bizonyítani akart, utóbbinak összejött, előbbi pedig két filmmel próbálkozott, aztán inkább lemondott arról, hogy betörjön a műfajba. Stallone választása az Oscarra esett, majd rögtön ezután az Állj, vagy lő a mamámmal folytatta, de mindkét film bukott, így visszatért az akciófilmek világába. Az Oscar az 1967-es hasonló című francia vígjáték feldolgozása volt, amelyben Louis de Funès játszotta a főszerepet.

Olvasd tovább →

Az Elnök zaklatott egy fiatal cserkészlányt, méghozzá szexuálisan. Hatalmas botrány van kitörőben, ráadásul szűk két hét múlva itt a választás is, nem igazán tenne jót a statisztikáknak, ha ezen csámcsogna a sajtó és az amerikai nép. Kell ide egy problémamegoldó, no nem a megszokott egyén, aki kinyír mindenkit, hanem akinek folyamatosan pörög az agya és olyan megoldást talál, amely kihúzza Amerika első emberét a kutyagumiból. Először is ott vannak a B-52-esek. Hogy ezek mire kellenek? Mindegy, időhúzásnak jó. Aztán legyenek albán terroristák, akiknek atomfegyverük van, és ez a pusztító eszköz pedig már Kanadában van. Hol van Albánia? Kit érdekel? Szereti valaki őket vagy kedvelnünk kéne őket? Lerohanják őket és kész… persze csak papíron, valójában nem, de a nép megtévesztése érdekében be kell mutatni valamit. A tervek megvalósításához pedig felhajtanak egy menő producert.

Olvasd tovább →

Nem igazán érthető, hogy miért is volt szükség erre a feldolgozásra, ésszerű magyarázattal valószínűleg a kutya sem tud szolgálni. Néhány éve összeeresztették a horror műfaj két legendás alakját (nem, nem az AvP-ről beszélek), Freddy és Jason először néhány tinit kaszabolt le, majd egymásnak estek, a film termelte is szépen a milliókat dollárban,  majd szóba került a folytatás, ráadásul az elképzelések szerint még egy horrorikont, Ash is tiszteletét tette volna mellettük. Ám a crystal lake-i maszkos mészáros és az Elm utcai tinik álmaiban kísértő égett arcú gyilkos külön utakon folytatta, ráadásul mindkét franchise-t újraindították, ahelyett, hogy tovább járták volna a jól bejárt utat. Vagy mégis a már kitaposott ösvényen haladtak tovább, mert Hollywoodban a különféle filmek remake-lésére szakosodtak? No mindegy, a tény, hogy Freddy újrakezdte, méghozzá egy igazi feldolgozás szakember, Michael Bay felügyelte a munkálatokat. Azonban hiába van mögötte pár remake, de csupán a Texasi láncfűrészes volt az egyetlen igazi izgalmas mű, aminek az elkészülésében csak producerként vett részt.

Olvasd tovább →

Filmes szempontból a II. világháború (is) kifogyhatatlan sok történettel szolgál és mindegyikben találhatunk hősöket.

Elsősorban a sztálingrádi csata alatt, 1942. november 10. és december 17. között végbevitt tettei miatt vált ismertté. Ezen időszakban 225 német (vagy velük szövetséges) katonát és tisztet ölt meg, köztük 11 mesterlövészt. November 10-ét megelőzően már 42 ellenséges katonát lőtt agyon egy normál Mosin-Nagant puskával. 1942 novembere és 1943 januárja között 242 igazoltan halálos találata volt, a tényleges szám még ennél is magasabb lehet. (wiki) Az ember pedig, aki mindezt véghez vitte, a legendássá vált Vaszilij Zajcev.

Olvasd tovább →

Paul Greengrass alaposan körüljárja a 9/11-es témát, ezzel éppen csak az a gond, hogy az amerikaiak már inkább elfelejtenék az egészet és nem igazán vágynak olyan filmre, amely erre a bizonyos napra emlékezteti őket. Korábban Greengrass már készítettt egy izgalmas produkciót a lezuhant 93-as járatról, a repülő bátor utasai nem engedtek, hogy a galád terroristák elérjék a céljukat. A Zöld zóna már egy nagyobb volumenű akciófilm lenne, amiben a rendező olyan üzenetet akar közvetíteni a nagyvilág felé, amit már úgyis mindenki tud.

Olvasd tovább →