kritika

További kritika FayeFaye és Elanor tollából itt.

Adrian Brody iszonyatos sebességgel zuhan le az égből és egy dzsungelben landol. Izgalmasan kezdődik, gondoltam, aztán figyeltem hogy potyognak a többiek: egy csaj, egy orosz spetznazos,  egy orvos, egy börtönviselt tag, egy másik fickó, egy elegáns jakuza (akin persze egy karcolás sincs, úgy néz ki, mint aki most jött ki egy ruhaszalonból) és ha már Rodriguez a producer, akkor nem maradhat ki a mexikói kemény arc (Danny Trejo) sem. Először persze megy a találgatás, hogy vajon hová csöppentek, mert a környezet nem illik bele a megszokott képbe. (Mi persze már tudjuk, hiszen bőven volt premier előtti info, hogy a Ragadozók bolygójára kerültek, de ez csak akkor derül ki számukra, mikor az őserdő szélére érnek, ahol már nem takarják növények az eget…) Ahhoz képest, hogy idegen planétára kerültek, elég hasonlóak az életkörülmények, mintha csak a Földön lenne az ember. Nincs szükség sem szkafanderre, sem légzőkészülékre, víz is van, a növényzet sem mutat semmi különöset, leszámítva egy tüskés, mérgező fajt, és az állatok? Sehol semmi, teljes csend van dzsungelban – amiről tudjuk, hogy sosem jelent jót – még nem támadásba lendülnek, furcsa, kutyaszerű lények. Nem szeretném őket hasonlítani semmihez, de akaratlanul is az Avatar ugrott be, mintha onnan szökött volna át ez a különös faj.  A jelenet izgalmas és a zenei aláfestés is teljesen rendben van, izgultam is rajta és már örültem, hogy ha így folytatódik akkor egész jó kis film lesz ez, a végén pedig rá kellett jönnöm, hogy sajnos ez volt a legizgalmasabb pillanat az egész alkotásban. Nem ártott volna picit feltuningolni az őserdőt (ha már idegen bolygón járunk ugye, persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a Földhöz hasonló bioszféra) olyan idegen lényekkel, vagy spéci húsevő ill. hallucinogén pollent árasztó növényekkel, amelyek csak fokozták volna az izgalmakat. Vártam hogy több meglepetés lesz pár tüskés hátú kutyától és egy szem repülő-felderítő izétől, de hiába. Sokkal jobban ütött volna a sztori, ha nemcsak a predatoroktól meg az ölebeiktől kellett volna tartani.

Olvasd tovább →

Sokat változott Shrek világa az első részhez képest, a kövér, zöld ogre akkor boldogan élt egyedül, most pedig már házas ember 3 aranyos kis csöppséggel, legjobb barátja, a Szamár pedig gyakran becsörtet hozzá a gyerekeivel.  Shreknél azonban betelik a pohár, szeretné, ha újra minden a régi lehetne, mikor még féltek tőle a népek, mikor lakhelye nem volt turistalátványosság, mikor még a parasztok reszketve dobták fel a vasvillájukat és nem kértek rá autogrammot. Ezt a helyzetet használja ki a gonosz és hataloméhes Rumpelstiltskin, aki szerződést köt a letört ogréval, hősünk azonban elkövet egy nagy hibát, nem olvassa el figyelmesen az aláírt dokumentumot,   óvatlanságának „hála” nem olyan helyzetekbe kerül, mint amilyeneket elvárt volna.

Olvasd tovább →

Az orosz válasz a Pókemberre – hangoztatták a Fekete villámmal kapcsolatban, Moszkvának is megvan már a saját szuperhőse. Eddig még oké, a folytatás hallatán már összeszaladhat az ember szemöldöke. A főhős egy repülő Volgával osztja az igazságot, repeszt az orosz főváros egén, majd le-lecsap, a rendőrök pedig örülnek a végeredménynek. Még hogy Pókember, maximum K.I.T.T. vagy Herbie felturbózott ruszki változatáról lehet szó. A Hálószövővel való hasonlatosságot inkább abban keresendő, hogy az alkotók azonban a történet kiötlésében egy az egyben felhasználták Peter Parker leigazolását a szuperhős klubba, egy az egyben ugyanazt az utat járja be, mint a a képregényfigura.

Olvasd tovább →

Amikor megláttam Wesley Snipes-t nőnek öltözve (a New Jack City, az 57-es utas és a Pusztító után) hangosan felnevettem. És akkor következett a másik meglepetés, Patrick Swayze, akiről mindig a Holtpont jut eszembe és persze az örök Dirty dancing. John Leguizamo, a hawaii mintás Kíméletlen Kaméleon, aki később iszonyú jól alakította a feltuningolt Rómeó és Júliában Tybalt-ot, szóval hármukat így megpillantva a videótékában, már tudtam hogy azonnal kiveszem a filmet.

Olvasd tovább →

Hollywoodban kevés olyan ember mozog vagy cég tanyázik, akik ha valamibe belevágnak azonnal rá tudná fogni az ember, hogy ebből bizony csak jó dolog sülhet ki. A Pixar már régóta tevékenykedik a showbizniszben, majd megalkothatták az első animációs filmjüket, amiről a kritikusok és a nézők csak szuperlatívuszokban beszéltek. A pazar minőségből azóta sem engedtek, sőt, még javítottak is rajta és a szórakozásfaktor is az egekben volt. Csinálhattak bármit, beszélő versenyautóktól kezdve a főzni tudó patkányon át a léggömbökkel utazó öregúrig mindegyik alkotásuk telibe talált. Mikor bejelentették a Toy Story harmadik részét kicsit megrémülhetett néhány ember, hisz nem sok olyan franchise akad, amelynek hármas számú felvonása megütötte volna a szintet, a Halálos fegyver, az (original) Star Wars és az Indiana Jones abba a kategóriába tartozik, amelynél nem következett be romlás és mint kiderült, a játékok újabb kalandja is csont nélkül hozta hozta az elvárt szintet.

Olvasd tovább →

Török, Tommy, Bunkó, Mickey, Avi kuzin, Penge Borisz, Négyujjú Frankie, Golyófogú Tony, Georgie Baba, Rózsabimbó. Micsoda alvilági nevek. Elég csak végigolvasni őket, és máris mosolyt csalnak az arcomra. Ha van még esetleg (már miért ne lenne, fiatalabb korosztály nem biztos hogy látta) valaki, aki nem tekintette meg a filmet, annak erősen ajánlott. Azt hiszem nyugodtan mondhatom hogy ez is a kötelező darabok közé tartozik.

Olvasd tovább →

A távolabbi jövő  mindig kíváncsisággal tölti el az embert, lévén olyasmi, amit nem fog látni, így mindig lesz igény az afféle elképzelésekre, mint amilyet a Repo Men! mutat be. Ebben az esetben azonban, nem túl szerencsés, hogy a film igazából egy másik (vagy  inkább több) alkotás feldolgozása.

Olvasd tovább →

Sokan emlegetik azt a pillanatot, mikor Luc Besson száján kicsúszott, hogy ő bizony csak 10 filmet fog rendezni pályafutása alatt, se többet, se kevesebbet és mivel eléggé jól indított a szakmában a francia filmes, a többség repesve várta, hogy milyen művekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt (azóta kiderült, hogy meggondolta magát), hetedik rendezése Az ötödik elem volt, ami ha nem is lett kult, de kiválóan elszórakoztatja az embert. A történethez azt az alapgondolatot használták fel, ami szerint a Fény nincs Sötétség nélkül, a Jó nem létezhet Gonoszság nélkül, szóval a jó és a rossz harcát mutatja be saját szájíze szerint. Habár a direktor francia volt, a film, a film pedig francia-brit koprodukcióban készült és az alkotásban angolul beszélnek, főhősnek pedig egy amerikai akciósztárt, Bruce Willist tették meg, a történések egy része pedig New Yorkban játszódik. Ha már a jövőben járunk nem érték be sima négy keréken gördülő kocsikkal, lebegő autók mászkálnak a városban, még a kínai büfé hajója is a magasban keresi a kuncsaftokat. Többen megemlítették, hogy George Lucas innen nyúlta a Star Warsban látott városbéli közlekedést, de valójában nem így képzelné el mindenki (jó, biztos nem) a jövőben a való autókázást?

Olvasd tovább →

Nem volt szerencsém a The Losers képregénysorozathoz, csupán annyit tudok róla, hogy a DC kiadóhoz  tartozott és nem szuperhősök a főszereplők, hanem egy csapat zsoldos/kommandós áll a középpontban, akik eléggé kemény fazonok, a legjobbak a szakmában és a humor is szerepel a szótárukban. A moziverzióra leszerződött színészekre  nem lehetett rányomni a rossz jelzőt, hisz’ mindegyikük kezében jól áll a fegyver és ha úgy adódik bármikor fel tudják venni a „most véged van” arckifejezést (na jó, Chris Evansszal itt azért akad probléma). A rendezői szék melegítésére kinézett Tim Story hallatán az Amerika taxi miatt már megkondulhatott a vészharang, de mikor kiderült, hogy helyette Sylvain White fogja dirigálni a jobb sorsra érdemes produkciót már inkább egy nézhetetlen, ócska akciófilm sejlett fel lelki szemeim előtt, ehhez képest a végeredményt látva azt kell, hogy mondjam pozitívan csalódottam, határozottan pozitívan.

Olvasd tovább →