Snoopy és Charlie Brown több évtizede már, hogy mosolyt csal az emberek arcára. 1948-ban mutatkoztak be először, majd később a képregénykarakterekből rajzfilm is készült. Szerencsére mi is megismerkedhettünk velük Magyarországon, így számunkra és régi, kedves ismerősök. És csak reménykedni lehetett, hogy az újabb animációs filmet nem rontják. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a Garfieldből is milyen szörnyszülött produkciót tudtak összehozni.
Dicséretes, ha a rendező és az író kellőképpen kreatívan áll hozzá és ötletesen valósítja meg a történetet. Azonban aggodalomra adhat okot, hogy esetleg felhatalmazva érezték-e magukat, hogy az ismert karakterek tulajdonságain, viselkedésein, megjelenésén változtassanak. Hatalmas megkönnyebbülés: maradt minden a régiben. Charlie Brown továbbra is egy csetlő-botló, de jószívű figura, aki minden kudarc után képes megrázni magát, feláll és próbálja folytatni, amit elkezdett. Ezúttal a szomszédba költöző vörös hajú diáklány dobogtatja meg Charlie szívét, próbál bizonyítani, hogy felfigyeljen rá, ám folyamatosan közbejön valamilyen akadály. De itt van a többi vicces mellékfigura is, a takaróval mászkáló Linustól kezdve a folyamatos piszkos Malacig. Természetesen Snoopy és jó barátja, a sárga kismadár sem hiányzik, utóbbi minden megmozdulása vicces, előbbi esetében viszont a képzelt, Vörös Báró elleni harcát le lehetett volna rövidíteni.
Csupán annyi újítás van, hogy a történetet számítógéppel rajzolták, a megvalósítás remek, megidézi a képregényes és a régebbi rajzfilmes stílust. A hangulat magával ragadja kicsit és nagyot egyaránt, a játékosság és a humor is abszolút rendben van.. Vidám, vicces animációs filmről van szó, ami szinte folyamatosan mosolyt csal a néző arcára. 90 % Olvasd tovább →
FilmDROID 
