kritika

Adam Sandler általában ugyanazt a karaktert hozza, ebben neki az a jó, hogy beáll a kamera elé és kirázza a kisujjából a szerepet, a nézőknek pedig azért rossz, mivel nem tudják, hogy ezúttal mennyire tudnak röhögni rajta. Személy szerint nekem úgy általában nincs vele semmi bajom és nagyjából kedveltem is eddig filmjeit, ám a Férj és férj esetében már nagyon afféle hajlott, hogy egy nagyon macsó fickót formáljon meg, majd ennek betetőzesképp érkezett a Ne szórakozz Zohannal, ám ezt az irányvonalat szerencsére hanyagolta, e helyett inkább azzal próbálkozik, hogy a humort vegyítse a drámával. A Ki nevet a végén? produkcióban is már eléggé előtérbe került a dráma, amiből azért akad a Nagyfiúkban is, bár inkább a humorra mentek rá, hiszen Sandler és baráti köre inkább ebben a műfajban bizonyított.

Kellett egy jó indok, hogy a színész összeverbuválja derék ismerőseit egy filmbe. A történet szerint öt jó barát gyerekkori edzője elhalálozik és a temetés miatt újra találkoznak, majd közösen, családjukkal egy csendes, folyó menti, erdőbéli faházban töltenek el néhány napot és… jól elvannak.

Életem első James Dean filmje. Azt hiszem úgy tizenöt éve láttam először a tévében, és olyan szinten ledöbbentem, hogy azt mondtam magamban ilyen nincs. És itt most nem kifejezetten Dean kinézetére kell gondolni, hanem a játékára, az volt az ami teljesen hazavágott. Persze korábban is néztem filmeket, de ez volt az első, ami nagyon megfogott.

Olvasd tovább →

2056-ra a Föld már igencsak túlnépesedett. Az emberiség következő célbolygója a Mars lehet, ahová oxigéntermelő algákat telepítettek. Szaporodtak is rendesen, még egy nap nem megfelelő adatok érkeznek a Földre.(Houston baj van.) Hogy kiderítsék mi történt, expedíciót indítanak a vörös bolygóra.

Olvasd tovább →

Azt hiszem már senkinek nem kell bemutatni Az utolsó léghajlítót. Mindenki tudja hogy az Avatárról, egy igen népszerű animációs sorozatról van szó.

Amikor a bemutató videóit láttam, sejtettem hogy nem lesz az igazi – ahogy a legtöbb esetben nem lehet a közelébe érni az eredeti animációknak -, de mégis reménykedtem, hogy talán-talán nem lőttek le benne minden fontos részletet. Nos, a helyzet az, hogy nemhogy a trailerben, de magában a filmben sem mutatnak olyan jeleneteket, melyek szerintem fontosak lettek volna. Az alkotás legnagyobb hibája, hogy alapnak veszi azt, hogy mindenki ismeri a teljes történetet, pedig ez nem így van, ugye. Ezáltal, a rendező képes volt megfosztani az újdonsült nézőt olyan apróságnak tűnő, de nagyon érdekes és mókás jelenettől, mint például Appa (a hatlábú repülő bölény) első repülése Sokkáékkal. És ha már Appánál tartok, szegényke iszonyú bénára sikerült azokkal a vézna lábakkal. Nem is értem ha megvannak a jó alapok (animáció) akkor miért nem lehet tökéletesen ugyanolyanra megcsinálni egy árva repülő bölényt. Ha gyerek lennék tuti megijednék tőle, de így csak csalódott vagyok.

Olvasd tovább →

A Szellemíró (The Ghost Writer)

A filmről Koimbra is írt.

Egy szellemíróról (Ewan McGregor) szól a történet, aki a brit miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) “szelleme” (négere), az a személy, aki a politikus életrajzát írja. Talán, nem a legizgalmasabb foglalkozás egy feltörekvő ember karrierjéről írni, ám a mi írónk nem az első, akit felbéreltek erre a munkára. Elődjét ugyanis nem sokkal korábban holtan találták a tengerparton, így nem tudta befejezni a könyvet. Ez a körülmény egyesekben már azonnal gyanút kelt, de ha az amúgy nyugodt személyiségű szellemünknek ez nem volna elegendő, egy váratlan rablás már a munka elvállalásának napján, a szigorúan őrzött kézirat, a majdnem lakatlan, világtól elzárt, baljós hangulatú sziget, egyszóval számos körülmény arra ad okot, hogy főhősünkkel együtt feltételezzük: itt valami nincs rendben. Ráadásul kiszivárog egy hír, mely szerint az elnök nem kevesebbért, mint súlyos háborús bűnök elkövetéséért felelős.

Olvasd tovább →

A Killers cím láttán/hallatán egy kőkemény akciófilm ugorhat be elsőre, bár ha jobban belegondolunk, már a The Bounty Hunter esetében is egy korrekt lövöldözős filmet kezdett vizionálni az ember, főleg mikor megtudta, hogy Gerard Butler lesz a főszereplő. Aztán jöttek az első reklámanyagok és láttuk, hogy ez bizony nem kemény, ráadásul az Exférj újratöltve magyar cím is bizonyossá tette, hogy egy könnyedebb vígjáték lesz, sok poénosnak szánt szituációval megpakolva. A Killers dettó ugyanezen a nyomvonalon halad, egy romantikában és vígjátékban jártas színésznőt tettek meg főszereplőnek, bár itt a férfi főhős eddig még nem emelgetett túl sok fegyvert.

Olvasd tovább →

Lopni tudni kell, csúnya dolog ugyan, de elég sokan alkalmazzák, hogy innen vagy onnan merítenek egy-egy film kapcsán. Van aki ügyesen csinálja és a végeredmény egy teljesen szórakoztató produkció lesz, míg előfordul, hogy egy teljesen nézhetetlen vacak lesz a végeredmény. A Leviathan nem vádolható meg azzal, hogy eredeti ötleteken alapult, a történések teljes egészében a víz alatt játszódnak, csak úgy, mint James Cameron szintén abban az évben bemutatott alkotásában, A mélység titkában. Rá lehet fogni, hogy a készítőknek lövése sem volt, hogy miképp fog kinézni Cameron műve, ám a rendező már ekkor is nagy névnek számított a szakmában, szóval mikor kiderült, hogy milyen filmet fog forgatni bizonyára lóhalálában összedobták a Leviathan forgatókönyvét. De nem csak A mélység titkából merítettek, hanem a Nyolcadik utas: a Halál és A dolog klasszikusok egyes elemei is visszaköszönnek a filmben.

Olvasd tovább →

A filmről Nyuszisz is írt.

Roman Polanski elismert filmrendező, bár van némi sötét folt a múltjában, e miatt nagyon oda kell figyelnie, hogy hova megy a nagyvilágban. Tavaly Svájcban kattant is a bilincs a kezén, házi őrizetben várta, hogy döntsenek arról, hogy kiadják-e a habzó szájú amerikaiaknak. A nagy felhajtás pont jól jött, hiszen Polanski akkor végezte a végső simításokat új filmjén, megvolt az ingyenreklám. Kicsit gyanús ugyan, hogy a svájciak miért pont akkor tartóztatták le emberünket, mikor kezdődött volna a Szellemíró marketingje, aztán pont akkor engedik, amikor bemutatták a filmjét. Olyan, mintha valaki direkt így akarta volna, így írta volna meg a történetet, talán itt is egy szellemíró dolgozott a háttérben (ezt majd talán egy összeesküvésekkel foglalkozó oldal kitárgyalja).

Olvasd tovább →

A Precious érdekes jelenség. Idén 6 Oscarra jelölték a legjobb film, rendező, női főszereplő, mellékszereplő, adaptált forgatókönyv és vágás kategóriákban, amelyből a főszereplőt és a forgatókönyvet (Geoffrey Fletcher) el is vitte. A kis független filmet, amely Sapphire önéletrajzi könyvén alapul, a Sundance Fesztiválról Oprah Winfrey kampányolása vitte fel a csúcsra.

Olvasd tovább →