kritika

Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger filmjeikben leszámoltak mindenkivel, aki ujjat mert húzni velük vagy volt olyan meggondolatlan, hogy keresztbe tett nekik. Ám mindkét izomember a vígjátékok terén is bizonyítani akart, utóbbinak összejött, előbbi pedig két filmmel próbálkozott, aztán inkább lemondott arról, hogy betörjön a műfajba. Stallone választása az Oscarra esett, majd rögtön ezután az Állj, vagy lő a mamámmal folytatta, de mindkét film bukott, így visszatért az akciófilmek világába. Az Oscar az 1967-es hasonló című francia vígjáték feldolgozása volt, amelyben Louis de Funès játszotta a főszerepet.

Olvasd tovább →

Az Elnök zaklatott egy fiatal cserkészlányt, méghozzá szexuálisan. Hatalmas botrány van kitörőben, ráadásul szűk két hét múlva itt a választás is, nem igazán tenne jót a statisztikáknak, ha ezen csámcsogna a sajtó és az amerikai nép. Kell ide egy problémamegoldó, no nem a megszokott egyén, aki kinyír mindenkit, hanem akinek folyamatosan pörög az agya és olyan megoldást talál, amely kihúzza Amerika első emberét a kutyagumiból. Először is ott vannak a B-52-esek. Hogy ezek mire kellenek? Mindegy, időhúzásnak jó. Aztán legyenek albán terroristák, akiknek atomfegyverük van, és ez a pusztító eszköz pedig már Kanadában van. Hol van Albánia? Kit érdekel? Szereti valaki őket vagy kedvelnünk kéne őket? Lerohanják őket és kész… persze csak papíron, valójában nem, de a nép megtévesztése érdekében be kell mutatni valamit. A tervek megvalósításához pedig felhajtanak egy menő producert.

Olvasd tovább →

Nem igazán érthető, hogy miért is volt szükség erre a feldolgozásra, ésszerű magyarázattal valószínűleg a kutya sem tud szolgálni. Néhány éve összeeresztették a horror műfaj két legendás alakját (nem, nem az AvP-ről beszélek), Freddy és Jason először néhány tinit kaszabolt le, majd egymásnak estek, a film termelte is szépen a milliókat dollárban,  majd szóba került a folytatás, ráadásul az elképzelések szerint még egy horrorikont, Ash is tiszteletét tette volna mellettük. Ám a crystal lake-i maszkos mészáros és az Elm utcai tinik álmaiban kísértő égett arcú gyilkos külön utakon folytatta, ráadásul mindkét franchise-t újraindították, ahelyett, hogy tovább járták volna a jól bejárt utat. Vagy mégis a már kitaposott ösvényen haladtak tovább, mert Hollywoodban a különféle filmek remake-lésére szakosodtak? No mindegy, a tény, hogy Freddy újrakezdte, méghozzá egy igazi feldolgozás szakember, Michael Bay felügyelte a munkálatokat. Azonban hiába van mögötte pár remake, de csupán a Texasi láncfűrészes volt az egyetlen igazi izgalmas mű, aminek az elkészülésében csak producerként vett részt.

Olvasd tovább →

Filmes szempontból a II. világháború (is) kifogyhatatlan sok történettel szolgál és mindegyikben találhatunk hősöket.

Elsősorban a sztálingrádi csata alatt, 1942. november 10. és december 17. között végbevitt tettei miatt vált ismertté. Ezen időszakban 225 német (vagy velük szövetséges) katonát és tisztet ölt meg, köztük 11 mesterlövészt. November 10-ét megelőzően már 42 ellenséges katonát lőtt agyon egy normál Mosin-Nagant puskával. 1942 novembere és 1943 januárja között 242 igazoltan halálos találata volt, a tényleges szám még ennél is magasabb lehet. (wiki) Az ember pedig, aki mindezt véghez vitte, a legendássá vált Vaszilij Zajcev.

Olvasd tovább →

Paul Greengrass alaposan körüljárja a 9/11-es témát, ezzel éppen csak az a gond, hogy az amerikaiak már inkább elfelejtenék az egészet és nem igazán vágynak olyan filmre, amely erre a bizonyos napra emlékezteti őket. Korábban Greengrass már készítettt egy izgalmas produkciót a lezuhant 93-as járatról, a repülő bátor utasai nem engedtek, hogy a galád terroristák elérjék a céljukat. A Zöld zóna már egy nagyobb volumenű akciófilm lenne, amiben a rendező olyan üzenetet akar közvetíteni a nagyvilág felé, amit már úgyis mindenki tud.

Olvasd tovább →

Jennifer Lopez a zenei listák élén már többször megfordult, azonban mozis karrierje eléggé megfeneklett, élvonalbeli színésszé soha nem vált, ám akad egy-két olyan film, amely vele együtt szép sikert könyvelhetett el. Az énekes-színésznő kipróbálta magát néhány műfajban, de leginkább a romantikus vígjátékokat kedvelte igazán, mivel már lassan 5 éve nem láthattuk mozifilmbe, úgy döntött, hogy egy ilyesféle művel tér vissza a köztudatba.

Zoe (Lopez) feladta a nagy Ő keresését, ám mivel gyereket szeretne a mesterséges megtermékenyítés mellett teszi le voksát, meg is történik a nagy esemény, ám szinte rögtön ezután belefut  Stanbe (Alex O’Loughlin), akivel ugyan nem indul jól a megismerkedés, ám a folytatás annál jobb. A nagy kérdés azonban, hogy miképp tudassa Zoe vele, hogy gyermeket vár.

Olvasd tovább →

„Steven Arthur Yougner vagyok, amerikai állampolgár és készítettem három nukleáris bombát, amelyet három nagyobb városba helyeztem el, fel fognak robbanni, hacsak nem teljesítik követeléseimet.” – vezeti be mondandóját egy videón látható férfi, az FBI és a különleges egység persze kétségbeesetten nézi a felvételt. Az egyenletükben azonban van egy érdekesség tele kérdőjellel, az illetőt ugyanis nem kell keresni, hagyja magát elfogni. De miért? Mi célja van ezzel? – kérdezi szinte mindenki önmagától. Van az ügynökök között olyan, aki szerint ez csupán hatalmas kamu, ám akad másféleképpen vélekedő  ember is, aki úgy véli, ha akár 1 % is az esély arra, hogy tömegpusztító eszköz fog detonálni néhány napon belül, akkor minden lehetséges eszközzel ki kell húzni a gyanúsítottból az információt.

Olvasd tovább →

A tini vígjátékok nem tudnak és nem akarnak megújulni, ebben a műfajban talán nem is tudnak újat mutatni, szinte mindig ugyanaz a felállás, amelyben az egyik kötelező elem a szex, ebben a filmben a „dínom-dánom” azonban nem központi szerepet tölt be, csak úgy mellékesként van jelen. Viszont itt is akad egy esetlen, ügyetlen, vézna srác és egy szőke bombázó, előbbi nem éppen a nők álma, utóbbi után azonban megfordulnak a tíz évesek, a felnőttebbek és még az öregeknek is beindul a fantáziája, mikor elsuhan szemük előtt. Viszont a pontozási rendszert talán itt tárgyalják ki először, azaz úgy kb. körülírják, hogy ki számít hatosnak és ki nyolcasnak egy tízes skálán, mennyi az esélye annak, hogy összejöjjön egy ötös fickó és egy tízes hölgyemény.

Olvasd tovább →

“Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban… Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. Mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?”

Olvasd tovább →

Bármit megtennél szeretteidért? Tűrnéd-e szótlanul, hogy a buzgó doktorok éjt-nappallá téve vizsgálják szervezeted, úgymond kísérleti alanyként használnának annak érdekében, hogy megmentsd beteg testvéred? És odaadnád-e az egyik fontos szervedet számára, ha arról van szó, ám ez azzal jár, hogy a jövőben meg kell vonnod magadtól ezt-azt?

A film elején megtudjuk, hogy a Fitzgerald családban van egy halálosan beteg lány, a família ugyan szomorú e miatt, de próbálnak viszonylag boldogságban élni. Kate (Sofia Vassilieva ) húga,Anna (Abigail Breslin) gyakorlatilag nővére állapota miatt hoztak létre, ő lenne leukémiás testvérének a donorja. Anna sok megpróbáltatást elviselt ezért, ám mikor egyik veséjéről le kellene mondania Kate javára úgy dönt, hogy bepereli szüleit, talál is egy sikeres ügyvédet (Alec Baldwin), aki segítene neki.

Olvasd tovább →

A franciák igencsak otthon vannak a horrorban, néhány műfajon belül legyártott darab ki is jut a határokon kívülre, ezek aztán szépen megtalálják maguknak a rajongóit, a Magasfeszültségre is sokan mondták, hogy hűűű (pedig a csavarral egy baromsággá vált), a Mártíroknak is sok kedvelője akadt, de A betolakodó előtt többen letették a hajukat, Xavier Gens pedig nem is oly rég szállította le a vérben tocsogós Frontier(s)-t. A zombi témát ott is elővették, ami nem probléma, főleg hogy mostanság elég gyér a kínálat, a témában igen jártas George A. Romero sem a régi már és A tébolyultak is a szódával elmegy kategóriába esett. Nos a La Horde címre hallgató élőholtak hordáit felvonultató mű pont olyan, mint amit az előzetese sugall, kőkemény vérgőzös akció.

Olvasd tovább →