kritika

Eklektikus depresszív agyrém.
Miike Takashi 2004-es összevisszasága, mely bővelkedik filozófiai kérdésekben és töménytelen gyilkolásban. Nagyon nem az én világom, tulajdonképpen csak az első óra után kezdtem érteni hogy miről van szó, nagyon bonyolult film. Izo, a szuperharcos nagyon berágott és bosszút akar állni, szinte senki sem marad életben azok közül akikkel összetalálkozik. Nem menekül még a saját anyja sem, de előtte még jól megszexeli az emberiség anyját, aztán folytatja a pusztítást. Izo-t minden lehetséges eszközzel próbálják megölni, de nem sikerül. Baromi dühítő hogy lenyilazzák, késelik, kardozzák, nundzsakuzzák, bézbólütővel verik szét, lapáttal, ásóval, pisztollyal, lándzsával, UZI-ból több tárat is kap, és semmi nem állítja meg, ő egy Izominátor, sebezhető, de megölni senki nem tudja. Bíztam is nagyon Bob Sapp-ben, de hiába, Izo kettészedte, mint egy Kinder-tojást.
Azonban voltak olyan részek, melyek kifejezetten tetszettek, nem a látvány, sem a mondanivaló, csupán a hangok. Volt egy fickó, egy banda feje, aki simán megkapja tőlem a japán Vito Corleone címet, mert totál olyan volt, nagyot is nevettem rajta és vissza is tekertem, mert ilyet nem minden nap hall az ember.
Az Izo-t alakító  Nakayama Kazuya eszméletlen gyengén játszik, nyomát sem láttam Izo világfájdalmának, inkább volt szánalmas, mint könyörtelen gyilkos.
Kitano Takeshi is szerepel egy picikét, de nem tudom minek, az egyetlen, aki hozza a szerepet, az az Istent játszó Matsuda Ryuhei (Tabu, Nana), aki úgy formálja meg a karaktert, hogy elhiszem róla hogy ő isten. A nyakában a kígyó persze szimbolikus, ezt díjazom is és még pár olyan mozzanatot a filmből, amire rájöttem, de azt kell hogy mondjam, hogy ezt a múvít csak művészlelkek nézzék meg, ők bizonyára érteni fogják teljes egészében.

Előzetes

És hogy megspóroljatok 128 percnyi betonkemény vérengzést, nézzük hogyan intézi el Izo-t Isten. Zseniális.

Ez az a bosszúállós-gyilkolós film, amely alatt végig szélesre nyílt szájjal vigyorogtam és nem azért mert defektes vagyok vagy őrült szadista, egyszerűen ezt diktálta az igazságérzetem.

Olvasd tovább →

Nézzétek meg ezt a plakátot. Első és sokadik ránézésre is egy huszadrangú horrorfilmet sugall, amelyet 5 perc után kikapcsolunk, ha pedig épp humoros kedvünkben vagyunk, akkor végignevetgélünk. Na ez pont nem az a film.

Egy fiatal páros az Eden-tóhoz utazik hétvégére, csupán csak jól szeretnék érezni magukat és egymást. Nyugalmukat megzavarja néhány suhanc, akik pont ezt a pillanatot választják arra, hogy ezen a helyen, néhány méterre a szerelmesektől dübörögtessék a zenét és megzavarják nyugalmukat. A páros és a csapat között a hangulat egyre feszültebb lesz, aztán terrorba fordulnak az események.

Olvasd tovább →

Egy koreai  gyöngyszem.
Amikor először megnéztem a trailert, azt gondoltam, ezt az filmet én tuti nem nézem meg, de aztán mégis, és most már nem bánom. A történet röviden annyi, hogy egy lány, Young-goon (Im Soo-Jung) az elmegyógyintézetbe kerül. A film szépen apránként mutatja be, a páciensek gondjait. Minden karakter nagyon részletesen kidolgozott és a színészek fantasztikus munkát végeztek, én nagyon sokat nevettem rajta, főleg akkor, mikor Young-goon szitává lő mindenkit a kezével. Akkor se lepődjetek meg, ha a háttérben elgurulni láttok egy embert, vagy ha egy páciens felszáll az ágyából, mint egy Jumbo Jet és a csókjelenet, az tényleg elképesztő. Rain aki baromi nagy sztár a hazájában, nagyon édes, és jobban is jódlizik, mint Szandi.
Kicsit art, kicsit szürreál, de eszméletlen nagy film. Youtubeolható.

Trailer

Ez itt a lányoknak.

Ez pedig a srácoknak.

Ez pedig egy szakszerű leírás

Szerintem nem csak én vagyok egyedül azzal, mikor azt mondom több női akcióhős kéne. Mindig csak a fickós tesztoszteron csöpög a képernyőről, vászonról, alig-alig látni olyat, mikor egy hölgy abálja le az ellent. Néhány hónapja láttam az Almamag japán animét, amiben egy lány verekedett lélegzetelállító módon, az is a jövőben játszódott és ott is páncélba bújtak a rend őrei. A Vexille is valami hasonlót ígért, a végeredmény viszont csalódás.

Olvasd tovább →

Az egyik legunalmasabb  japán film amit valaha láttam.
Nézzük meg, hogy miért is? A középiskolai fesztiválra készülnek a lányok, és a performansz előtt három nappal kiszáll az énekes. Keresni kell hát valakit, aki beugró lesz. Megtalálják és próbálják kiképezni a feladatra, de baromi nehéz dolguk van, mert az új tag egy koreai cserediák. Kész. Sztori vége.

Olvasd tovább →

Aihara Ryo (Narumi Riko) egy nagyon hallgatag és magányos diáklány. Még mobilja sincs, de emiatt nem is aggódik. Szerinte szörnyű, mikor valakinek van telefonja, de soha nem szólal meg, soha nem keresi senki. Egy nap, sétálgat a parkban, mikor telefon csengést hall. Keresi-keresi honnan szól, aztán megtalálja. Mikor felveszi és szétnyitja a kagylómobilt, nagyon megdöbben, mert amit a kezében tart, az csak egy játékteló. Itt már éreztem, hogy megint sikerült egy érdekes filmet találnom.

Olvasd tovább →

Megint eszembe jutott az, mikor Hollywood azt bizonygatta azon bizonyos 9/11 után, hogy biztos nem fognak készíteni több terroristás filmet, akció sem lesz. Eltelt némi idő, aztán atombomba került az elnök feneke alá, Ben Afflecknek köszönhette az életét (A rettegés arénája) és még ebben az évben Matt Damon is akciózott az amnéziásként (A Bourne rejtély), aztán biztos ami biztos Michael Bay lerohanta Kubát (Bad Boys 2). Jöttek tehát a rosszfiúkról szóló sztorik, elővették a Közel-Keletet is a Sziriana és a Királyság filmben , csak hogy kettőt említsek. Egyik sem lett nagy siker a mozikban, bár előbbi Oscart is nyert és mindkettő nagyon jól hozott dvd-n. A Hazugság hálójában is bukta (Amerikában), ám minden esélye megvan egy szép tékás karrierre.

Olvasd tovább →

Komatsu Nana helyet keres a vonaton és egy lány mellé ül le. Az időjárás miatt a vonatuk megállásra kényszerül és várniuk kell. A két lány beszélgetni kezd és kiderül hogy mindkettejüket Nana-nak hívják.
Később újra találkoznak. Mindketten ugyanazt a lakást szeretnék kivenni, de aztán arra jutnak, hogy közösen bérlik majd. Innentől összefonódik a sorsuk, kezdik megismerni egymást, barátnők lesznek, annak ellenére hogy teljesen különbözőek. Ōsaki Nana, rock énekes, van egy bandája is, még Komatsu Nana, akit csak Hachi-nak becéznek az a rózsaszín típusú lány. Van barátja, de nem titkoltan nagyon tetszik neki, az egyik legnépszerűbb zenekar (Trapnest) gitárosa, Takumi.

Olvasd tovább →

Pötyögök pár sort erről a filmről, amely jó egy éves késéssel érkezett el a magyar mozikba. A D-War az ó, borzalom kategóriába tartozik, eszméletlen nagy baromságokkal tarkított alkotást láthat az, aki elég bátor ahhoz, hogy megtekintse eme Koreából szalajtott “remekművet”. Nyilván az alkotás létrejött Sztorival nem sokat szenvedhettek, felütöttek egy mesekönyvet, aztán valahogy így jöhetett létre a történet. 500 évente születik egy lány, aki egy óriáskígyót sárkánnyá tud változtatni. Természetesen van a jó kígyó, no meg a rossz kígyó. 500 éve nem sikerült a lányt megszerezni, most újra próbálkozhat a sötétség serege. Naná, hogy a világ sorsa a tét.

Olvasd tovább →

Az Onion Movie-t sem könnyen jutott el a közönség elé. A Fox Searchlightnál volt a lehetőség, de a a bemutatót eltolták párszor és a tesztközönség is fanyalgott a filmen, ezért inkább úgy döntött mégse kell neki a produkció. A rendezők Todd Kuntz és Mike Maguire pedig foghatták az alkotásukat és kopogtathattak vele másutt. A New Regency érdeklődött a film iránt 2006-ban, a stúdió egy órát szeretett volna megtartani a leforgatott anyagból és néhány más dologgal is kiegészítette volna, no és az eredeti stábbal szerettek volna dolgozni. Aztán az Onion Movie hányódott egy darabig, mire végre elhatározták, hogy ebből „csak dvd-n” kategória lesz. Az előzetesét felrakták a Hitman és az Avp:R kiadására is, végül 2008. június 3.-án megjelent dvd-n.

Olvasd tovább →