kritika

A németek felől két fajta film szokott érkezni: az egyik a vígjáték, amelyekből megtudhatjuk, hogy a német humor, mint olyan nem létezik. A másik pedig a dráma, legfőképpen a II. világháború a kedvenc téma ilyenkor, de akad mellette olyan is, amely nem ebből a körből érkezik. Ilyen volt A kísérlet 2001-ben, amely érdekes, izgalmas alkotás volt. A hullám is A kísérlet nyomdokain halad, siekresen. A film alapja Todd Strasser azonos című könyve, amely megtörtént esetet dolgoz fel, egy gimnazista tanár, Ron Jones esetét írja le, a regény kötelező olvasmány Németországban.

Olvasd tovább →

Az első kettő Ju-on, még alacsony költségvetésű tévéfilm volt és csak Japánban játszották, de akkora sikere volt, hogy az író rendező Shimizu Takashi úgy döntött hogy a mozikba is bejuttatja a filmet. El is készítette őket, sőt a remake-ek is az ő alkotásai, kivéve a legújabbat, a The Grudge 3-at.

Ju-on – A harag

“A hatalmas harag szorításában meghalt ember átka ott gyűlik össze és hat, ahol az áldozat egykoron élt. Aki kapcsolatba kerül vele meghal, és egy új átok születik.” – ezzel az intróval kezdődik a film és a következő jelenetben már azt látom, hogy egy férfi csurom vér, aztán ugrunk az időben és elkezdődik a csinadratta japán módra.

Olvasd tovább →

Tango (Sylvester Stallone) egyszemélyes kommandó, rettegik és félik nevét az alvilág tagjai, a bűnözők felét ő juttatta sittre. Cash (Kurt Russel) pedig a börtönlakók másik felét tette lakat alá, ha róla van szó idegrángást kapnak a bűnözők. Nem ismerik egymást, a rivalizálás mégis ősi dolog már közöttük. Eltenni nem lehet őket láb alól, mivel hősök ők a közvélemény szemében, a megtorlás pedig végzetes lehetne az alvilág számára, rájuk szabadulna a rendőrség. A helyi maffiafőnök agyában megszületik a nagy terv, ami eltakarítaná az útból a kép kopót, így a szervezet végre profithoz és levegőhöz jutna. Beválik az elgondolás, fegyházba kerül mindkét (ex)zsaru. Ők viszont nem nyelik ám csak úgy le, amit velük tettek.

Olvasd tovább →

A Hong Kongi ikerpár – Danny Pang Fat és Oxide Pang Chun – nekem a kelet Larry és Andy Wachowski-ja.

A szem

A történet ott kezdődik, hogy Mun (Angelica Lee Sin-Jie) a 20 éves vak lány szaruhártya-átültetésen esik át. A kórházban lábadozás közben megismerkedik és összebarátkozik a mellette lévő ágyon fekvő Ying Yinggel, akinek agydaganata van. ( engem csak az angol felirat világosított fel, hogy Ying Ying kislány és nem kisfiú, pedig magyar szinkronnal fiú hangja van). Elérkezik a nap, mikor le lehet venni Mun szeméről a kötést. A családja ott van a nagy pillanatnál, az orvosok, asszisztensek is figyelik a reakcióit. Először természetesen csak elmosódott foltokat lát, de egy vak ember számára ez már hatalmas előrelépést jelent.

Olvasd tovább →

A posztapokaliptikus jövőben járunk. Nem volt atomháború, nem csapódott be meteor, járványok sem ütötték fel fejüket, egyszerűen csak elolvadtak a sarki jégsapkák, aminek következében a szárazföldet elárasztotta a víz, az emberek maradéka pedig kis vízi járműveken tengeti tovább életét. Akad néhány kolónia, ezek összeeszkábált kis bázisokon ringatóznak. Nagy értéke van a növényeknek, a humusznak, a friss víznek.

Hogy a szereplők ne csak tengjenek-lengenek egy legendát is pakoltak a filmbe, e szerint a szárazföld létezik, az ehhez vezető út pedig egy gyerek hátára van tetoválva. Hőseink ezt a nyomot követik, őket pedig a kor kalózai, a Füstölők üldözik nagy hévvel.

Olvasd tovább →

Sato Touya rendezte élőszereplős tévésorozat Kuroda Iou azonos című mangája alapján.
A sztori rém egyszerű, egy 14 éves lány Hayashi Niko (Ohgo Suzuka- aki az Egy gésa emlékirataiban a kislány főszereplő volt) különleges képességgel rendelkezik. A hangjával manipulálni tudja az embereket. Ez hamar kiderül és egy férfi fel is bérli, hogy oldjon meg bizonyos rejtélyes ügyeket. Amíg az első ügyén tüsténkedik, véletlenül találkozik Sudo Iichiro alias Robo-val (Matsuyama Ken’ichi- Death Note, A tea íze, Yamato) aki egy különös figura. Nagy kedvence egy robotos mese és gyűjti is a játékait. Robo később nagy segítsége lesz a lánynak és ketten fognak nyomozni.

Olvasd tovább →

Nagyon ritka az, amikor az eredeti filmek gyengébben muzsikálnak, mint a remake-ek, nos, a Ringu-filmek pont ilyenek. Haladjunk szépen a megjelenések ideje szerint.

Ringu

Még 1998-ban rendezte Nakata Hideo, Suzuki Koji azonos című regénye alapján. Ha esetleg van valaki aki még az amerikai változatot ( A kör) sem látta, annak kis bemelegítő:
A film két tini lány beszélgetésével indul. Egy elátkozott videokazettáról diskurálnak, elmesélik, hogy aki megnézni ez a videót, az utána telefonhívást kap, amiben egy hang azt mondja, hogy az illető egy hét múlva meghal.
Egyre többen beszélnek erről a szalagról, főleg a fiatalok körében terjed. Ez felkelti  Asakawa Reiko (Matsushima Nanko- ő Japánban a legjobban fizetett színésznő) riporternő figyelmét és nyomozni kezd az ügyben. Diákokat hallgat meg, interjúkat készít és ostoba babonának képzeli az egészet, míg nem kíváncsiságból megnézi a szalagot. A cselekmény innentől bontakozik ki, hatalmas ötletnek tartom, hogy a készítők visszaszámolnak, ahogy egyre fogynak a napok, úgy jár az ember agya, hogy mi is lehet a megoldás, hogyan lehet életben maradni?

Olvasd tovább →

Jómagam a Casino Royale előtt láttam néhány régebbi James Bond filmet, ezek nem állták ki az idő próbáját, nyugodtan lehet a filmmúzeum sorozatban mutogatni őket. Egy kis mélyrepülés után az Aranyszemmel feltámasztották ugyan az ügynököt, de a Pierce Brosnan nevével fémjelzett Bondok szimplán csak nézhetőek voltak, ezek közül is a Halj meg máskor volt az, ami még a jobb kategóriába tartozott. Telt-múlt az idő, Brosnan ment, Craig jött, aki teljesen átformálta az ügynök imidzsét.

Olvasd tovább →

Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor örülhettünk, ha a moziban mesét láthattunk és a Disney egyeduralkodónak számított a témában. A kis hableány, Aladdin remek szórakozás volt kicsiknek és nagyoknak egyaránt és alig vártuk, hogy láthassuk. Most meg el vagyunk látva rendesen, minden stúdió hozzáteszi a saját művét az év kínálathoz, ki többet, ki kevesebbet. A DreamWorks vs. Disney csatából egyértelműen az utóbbi áll győzelemre, köszönhetően a Pixar kiváló alkotásainak. A DW pedig nyomatja a sok közepes, olykor rossz és csak néha jó mesééit, ha 2005-ben mutatták be a Madagaszkárt, sikeres lett, a stúdió örült, be is jelentették a folytatást. Madagaszkárra szakadt előző részből megismert ismerőseink visszatérnének New Yorkba, a megszokott kis állatkertjükbe. A rozoga repülő nem bírja ki és már az út elején a föld felé veszi az irányt, a Nagy Almától kicsit távol, Afrikában landolnak hőseink. Míg a pingvinek a roncs megbütykölésével vannak elfoglalva a többiek szétnéznek. Alex megtalálja szüleit, Marty zebrákkal nyomul, Gloria dagonyázik, Melman pedig kuruzsló lesz.

Olvasd tovább →

Avery Ludlow békés ember, most is éppen horgászik Red nevű ebével, mikor néhány suhanc egy puskával arra téved. Az öreg készséges, a srácoknak pénzét is odaadná, azoknak ez nem elég, így Redet lelövi az egyikük. Ludlow felkeresi a srác apját, neki elég lenne egy bocsánat is vagy valami hasonló. Ezt nem kapja meg, a bíróságon nem sokat ér el, a médiával hasonló a helyzet. Ő azonban nem adja fel…

Olvasd tovább →

Matsubara Yoshimi (Kuroki Hitomi) egy elvált anya, aki kislányával egy lerobbant többemeletes lakóházba költözik. Felújítás, bebútorozás, minden halad a maga megszokott rendjében, mégnem Ikuko, a kislány (Kanno Rio) a tetőre téved. Amikor az anyja rátalál egy piros, nyuszis táskát cipel magával. Becsületes megtalálók révén, le is viszik a földszintre, de a portás azt mondja nem tudja kié lehet, mivel az egész tömbben Ikuko az egyetlen gyerek. Felajánlják a kislánynak hogy megtartsa a piros, nyuszis táskát, de az anyja nem engedi. Napokkal később, mikor az anya leviszi a szemetet, látja, hogy a piros, nyuszis táska a kukában van. Senki sem jelentkezett érte.

Olvasd tovább →