kritika

Edit Piaf az az ember, akiről már mindenki hallott, mindenki ismeri a nevét még akkor is ha nem is tudjuk valójában, hogy ki volt, mikor élt és még a dalait sem ismerjük. Én így ültem le megnézni a Piaf-ot.

Uwe Boll neve hallatán sokan már nyúlnának a kés és a pisztoly után. Önkritikája nincs az hétszentség. Hogy miért ültem be A király nevében filmre? A szereplőgárdán elég végigtekinteni. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ne tudták volna mire vállalkoznak, tehát elvileg egy jó filmet csináltak. A másik meg a költségvetés. Boll az eddig megszokott összes három-négyszeresével dolgozhatott, tehát kiélhette a fantáziáját és alkotókedvét. A film közben viszont rájöttem, hogy ilyen nincs neki. Mije van? Nagy arca és kemény ökle (pár kritikust kihívott egy boxmeccsre).

Olvasd tovább →

John McTiernan anno bemutatta a Predatort, Ridley Scottnak pedig az Alient köszönhetjük. Mindkét lény mára kultstátusznak örvend, ha szeretnék egymást egy tábortűz mellett békepipa mellett karöltve eljárhatnák az örömtáncot. A high-tech felszereléssel nyomuló rusnyaság gyűjteményében felfedezhető volt egy alien koponya is a Predator második részében. Ettől valahogy mindenki olyan izgatott lett, a crossover lehetőségéről, a két monszta egy filmben való szerepeltetéséről pusmogotak. Amire még sokat kellett várni, hiszen képregények és könyvek jelentek meg a témához kapcsolódóan először, de a számítógépes játék verzió se késlekedett.

Aztán végre eljött az idő, amikor a két franchise-t összeeresztették. A film sikeres lett ugyan, de Paul W.S. Anderson (a rendező) kapott hideget, kígyót, békát, stb. Azon kevesek egyike vagyok, akinek tetszett az első rész. Jó volt na. Nem számítottam egy hatalmas A kategóriás durrbelebummra, az elvárásom az volt, hogy a Predatorokat és az Alieneket egymással harcolni lássam és ez megadatott. Öröm, boldogság.

Olvasd tovább →

 – Kérek egy bérgyilkost.

– Oké, mindjárt lehúzom a vonalkódleolvasót rajta

Se szeri se száma a megfilmesített és megfilmesítésre váró számítógépes játékokon alapuló filmeknek. Jómagam nem játszottam a Hitman játékkal, azt azonban tudom, hogy egy kopasz ficakot kell irányítan, akinek vonalkód van a tarkóján. Valami hasonlóhoz volt szerencsém, a Splinter Cellben is egy ilyesmi figurát kellett irányítani, Sam Fishernek hívták (egyébként jó lopakodós játék volt), a Hitmanben a figurának nincs neve, csak azonosítója. Ő a 47-es ügynök.

Olvasd tovább →

Egy írónő életútja. Egy vágy amiért ő mindent megtett, egy vágy amiért rengeteget vezekelt. Egy vágy amiért egy pár mindent megtett, egy vágy amiért ez a pár rengeteget vezekelt.

Briany 13 éves, színdarabot ír a szerelemről, annak fogalmáról, érzéséről, lángolásáról, sokkal komolyabb dolgokról, mint aminek egy 13 éves lány gondolataiban kéne járnia. Mitöbb ő maga szerelmes: plátói szerelmet érez Robbie iránt. Cecilia és Robbie között viszont forr a levegő, csak egy eltévesztett levél kell ahhoz, hogy egymáséi lehessenek. Leon, a bátyjuk hazatért Paul Marhall-lal, a csokigyárossal, aki kezdetektől fogva szimpatizál Lolával a szintén tizenéves unokahugicával. Lolát megerőszakolják, Robbie ül érte, Cecilia mégis hazavárja, hiszen tudja, hogy Briany hazudott bosszúból. Robbie egy módon tud kiszabadulni a börtönből, Olvasd tovább →

Sadie (Mandy Moore) és Ben (John Krasinski) boldogok, szeretik egymást, házasodni készülnek. Az esküvőt abban a közeli templomban szeretnék megtartani, ahol Sadie-t megkeresztelték. A pap (Robin Williams) szívesen összeadja őket, de egy teszt elé állítja őket. Ha az összes általa kitalált vizsgán átmennek egybekelhetnek. Ezt a tiszteletes azért találta ki, hogy csökkentse ezzel a válások számát és kiderüljön, hogy mennyire is szereti egymást a nő és a férfi, jelen esetben Sadie és Ben. A fiatal pár pedig igent mond, hisz mi is állhatna szerelmük útjába? Egy pap és a legjobb ministránsa például.

Olvasd tovább →

Az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről láthattunk már sok filmet. A tárgyalóteremben az ügyész és az ügyvéd szép körmondatokban szónokolnak, bemutatják bizonyítékaikat, hogy állításukat alátámasszák. A döntést 12 esküdtre bízzák, egymást nem ismerhetik és büntetlenek kell, hogy legyenek. Ezekre az emberekre van bízva, hogy végül a vádlott rács mögé kerül vagy szabadon távozhat. Láthattunk erről már jó pár filmet: Ha ölni kell, Az ítélet eladó vagy akár a Becsületbeli ügy.

Olvasd tovább →