kritika

Filmek körül mindig is voltak titkolózások, ha valaki ki is szivárogtatott ezekről valamit, azt páros lábbal kergették el a környékről, a visszatérési utat leaknázták, a kaput pedig szögesdróttal zárták le előtte és a többi kíváncsi szem elől. Na de ilyen hatalmas nagy rejtély nem sok filmet övezett még, mint JJ Abrams legújabb gyermekét. Benne van a pakliban hogy ez végül senkit sem érdekel már a végén, de a filmet körülvevő sűrű homály és pár ügyesen elejtett információ hatására mindenki rákapott a mézesmadzagra. Először nem volt a filmnek címe, majd megjelent a plakát is, rajta a Szabadság-szobor figyelő feje nélkül. Majd tudni lehetett arról is, hogy egy bestia cincálja szét New Yorkot, de kézikamerás lesz az egész film, az egyik szereplő szemszögén keresztül láthatjuk a történéseket majd, aki folyamatosan veszi az eseményeket Egyre több embert kezdett érdekelni a mű, az interneten keringeni kezdtek rajzok, amik megmutatták az egyes embereket elképzelését a szörnyről.

Juno: másnéven Héra, Zeusz felesége a házasság és a család védőistene, mitöbb egy féltékeny feleség, aki bosszúszomjjal volt telve férje szeretői iránt. Ez a mitológia.

A filmról Koimbra itt írt.

Olvasd tovább →

A filmről Miecs itt írt.

Mit tennél, ha kiderülne gyereket vársz? Vagy ha a barátnőd (esetleg az egyestés kalandod) jelentené be azt, hogy gyereked lesz, méghozzá Tőled!

Juno MacGuff 16 éves, gimis csaj. Süt róla, hogy sok dolgot másképp gondol. Olyan „ami a szívemen az a számon” típus, kimondja a gondolatait. Ha egy érzékenyebb lelkületű ember kommunikálni akarna vele egy percig se bírná. Junonak azonban most nem az a legnagyobb problémája, hogy a többiek mit gondolnak róla, sokkal jobban aggasztja a terhessége. A „tettes” Paulie Bleeker, aki az egyik legjobb barátja, tökéletes ellentéte a kisasszonynak. Szüleinek elmondja, akik természetesen mellé állnak ezekben a nehéz időkben is. Juno nem tudja felnevelni a gyereket, ezzel tisztában van. Az elvetett abortusz gondolat után úgy határoz nevelőszülőket keres, akik meg felnevelik majd a születendő jövevényt. Aki keres, az talál, ki is választ egy párt, akik tökéletesek lehetnek. Mark és Vanessa kedvesek, aranyosak, fel is tudnák nevelni a gyerkőcöt.

Olvasd tovább →

Először jó húsz évvel ezelőtt volt szerencsém Asterixhez és gall csapathoz, mikor jóapám egyszer Alfával tért haza. Ebben az újságban futott René Goscinny és Albert Uderzo által megálmodott ,megrajzolt képregény, később is rendszeresen vettem. (mellesleg az egyik különszámban jelent meg először egy Marvel -féle szuperhős történet is).

Néhány éve pedig Asterixből a franciák filmet csináltak, ami elég közepesre sikeredett, de a pénztáraknál jól hozott. Nosza nekivágtak egy grandiózusabb második résznek, ami köszönhetően a zseniális magyar szinkronnak (Speier Dávid for Prezident!) igazi élményszámba ment

Olvasd tovább →

Szeretni valakit, aki már nincs. Vezetve lenni valaki által, aki már nincs. Nehezen túllépni azon, hogy Ő már nincs. Vonzódni valakihez, aki még  a jövő lehet.

Olvasd tovább →

I wanna play a game

Boncolás közben előkerül egy kis kazetta, rajta Jigsaw szövegel, játszani akar. Detektív jön, folytatódik a nyomozás. De azért sejthető: páran szívni fognak. Leginkább a néző, ha nem erős a gyomra ehhez a kirakóshoz.

A Fűrész 4 hazánkban X kategóriájú lett, azaz a lehető legnagyobb besorolást kapta, szóval akit érdekel az vagy felzarándokol Budapestre vagy megvárja, míg megjelenik a tékákban.

Az első rész még inkább volt thriller, mint horror. Egy izgalmas, hangulatos film, nagy csattanóval a végén. Szinte mindig lehetett valakit hallani a buszmegállóban beszélni erről a filmről a bemutatásakor. A folytatásoknál az alkotók már inkább a horror kategóriát részesítették előnyben, a színvonal csökkent, több vér folyt, a Jigsaw feladatai, ötletei pedig egyre betegebbek lettek. Szinte az az érzése az embernek, hogy a kreatív osztályt fokozatosan építették le, majd a negyedik résznél kirúgtak mindenkit.

Olvasd tovább →

  Live for nothing or die for something

Sokan magukhoz kaphattak, mikor Stallone bejelentette a Rocky és Rambo folytatását. Nos igen, úgy tűnt Slyt is elkapta ez a „betegség”, úgy próbál visszakerülni az élvonalba, hogy egykor volt sikerfilmjeiből folytatást csinál. Ha Schwarzeneggernek összejött a Terminatorral és Bruce Willisnek pedig Die Harddal, akkor Neki miért ne lehetne szerencséje? Rajtam kívül biztos eszébe jutott pár embernek a következő Stallone mondat (a Tango és Cash-ből): „Rambo? Az egy buzi!”. Egyesek tekintete a szoba falán lógó Rambo posztereire tévedhetett és tervezni kezdték a rituális keretek közötti szétszaggatást, ha a film(ek) nem üti(k) meg az elvárás(oka)t. A Rocky sikeres lett, így jöhetett a Rambo.

A VHS korszakban akadt pár kazetta, amit többször is belöktünk a videólejátszóba. A Rambo ezek közé tartozott, hangalámondással osztotta a jónépet. Már csak az hiányzott, hogy a monoton hangalámondó hozzáfűzzön még egy-két érzelemmentes bumm-bummot. A figura viszont klasszikus lett, három részen keresztül menetelt előre.

Olvasd tovább →

Úgy tartják, hogy azok a nők, akik szerelemről, szenvedésről, boldogságról írtak és írnak női társaiknak, azért teszik, mert maguk nem élnek át ilyet, nem élnek át ekkora szerelmet, írásaikban élik lehetséges életüket. Kiöntik nekünk szívüket és várják a nagy szerelmet könyveikbe burkolózva.

Olvasd tovább →