Alvin és a mókusok 1995-ben alakult és ekkor is jelent meg az első albumuk.No de nem a zenekarról lesz itt szó, hanem a Ross Bagdasarian kitalált állatkákról. A tévében rajzfilmsorozat formájában futott az énekelni tudó mókusok kalandjai, az idő pedig elérkezett mikoron valaki fantáziát (és pénzt) látott a sorozat filmre vitelében.
Mesterdetektív (Sleuth): Nem nagyon kedvelem az egyszereplős egy helyen játszódó filmeket. Kivétel persze akad, de ez nem az az eset. Andrew Wyke (Michael Cain) egy író, Milo Tindle (Jude Law) pedig színész. A közös témájuk Wyke felesége. Ugyanis Tindle már egy ideje „összejött” az asszonnyal, így megkéri Wyke-ot váljon el a nejétől. Wyke azonban ajánlatot tesz Tindle-nek. Két kiváló színész játszik ebben a filmben, sajnos azonban a hangulat hiányzott.
Kenneth Branagh, Jude Law, Michael Caine, Harold Pinter
Gabriel: Erről azt mondták elöljáróban, hogy a Mad Max óta a legjobb ausztrál film. Nos fél órát bírtam belőle, még jó, hogy DVD-n jött ki csak.
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford: Mit vár az ember egy westerntől, ha tudja, hogy egy bandafőnökről szól majd? Vonat-és bankrablásokat, nyomában lihegő sheriffet, békebírót, pisztolypárbajokat a városban és a prérin. Ehhez képest ez inkább ilyen beszélgetős, merengős 2 és fél órás film lett. Aki szereti az ilyet, akkor suhanjon a moziba, aki meg nem, az várja meg inkább, míg megjelenik a tékákba.
Michael Clayton pókerezik, a lapjárás nem neki kedvez. A játszma végeztével telefonhívást kap, egy klienshez kell kiszállni, az illető bajban van. Clayton az egyik legnagyobb ügyvédi irodának dolgozik, ő az, akit akkor hívnak, ha el kell simítani valami, magyarán ő a „takarító”. Miután végzett a rábízott feladattal, a kocsijába ülve tovahajt. Egy füves-rétes-erdős.-dimbes-dombos vidéken lovakat lát, kiszáll a kocsiból, közelebbről való szemrevételezés céljából. Miközben a pacikhoz baktat, a kocsija tűzgolyóvá változik, felrobban szépen. Nem kétséges valakik el akarták tenni láb alól Claytont. De vajon miért? Visszarepülünk az időben négy nappal az események megismerése végett. Arthur Edens (Tom Wilkinson) az iroda sztárjogásza, egy tárgyalás során kicsit megzakkan, a cégének hátat fordít és annak a védelmére kel, kit a jog eszközeivel sárba kéne tiporni. A lelkiismeret feltámadt, halleluja. Claytonnak kellene visszaterelni az eltévedt báránykát a helyes útra, aki egyben a barátja is. De ahogy előrébb halad a sztori kezdi átlátni a dolgok szövevényes hálóját.
Az elmúlt éjszaka volt alkalmam 2 filmet, nem szeretném őket külön taglalni, csak ezen az egy bejegyzésen belül. Igazat megvallva egyik sem hagyott bennem olyan mély nyomokat, hogy külön-külön cikket nyissak nekik.
A Paramount kirúgta Tom Cruise-t – szóltak a hírek tavaly világszerte. Találgattak vajon miért? Egyesek szerint a Mission: Impossible 3 elért eredményét (közel 400 millió dollcsi) kevesellte a stúdió, mások pedig a szcientológiát hozták fel okként. Szerintem pedig azért bontották fel a szerződést, mivel Cruise épp felélesztette a régóta halódó United Artists stúdiót. Így gondolható, hogy ezzel akar majd foglalotoskodni, ráadásul az elsők között volt, aki megegyezett a forgatókönyvírókkal.
Az első alkotások egyike a Gyávák és hősök rögtön a politika helyzetről és a háborúról szól. Mostanában úgyis felkapott dolog ez, dokumentumfilmek tucatjait lehet látni a tévében ebben a témában, Michael Moore is sikeresen mutatta be a saját szemszögéből jelenlegi dolgokat és néhány mozifilm is nyíltan vagy elrejtve közölte a készítők véleményét ezzel kapcsolatban.
A film három szálon fut, háromszor egy órát mesél el, 2-2 szereplővel. Színdarab is lehetne belőle, talán majd egyszer lesz is, bár nem tudom a politikai témájú műveket mennyire szeretik a Broadwayon vagy egyéb ilyen helyeken.
Koimbra véleménye a filmről itt.
Nagy várakozással estünk neki ennek a műnek az asszonnyal. Rólam tudni kell, hogy én filmnézés közben is ugyanúgy fikázom a filmeket mint itt a blogon, tehát „élmény” velem megnézni valamit. Hogy jó vagy rossz élmény azt ki-ki döntse el maga. Megrökönyödésemre az asszony kivételesen nem lekussoltatott, hanem velem együtt fikázta ezt az „alkotást”, ami pedig jelent valamit:
Kezdjük azzal, hogy a film szereplői nem igazi emberek. Tudom hogy ezzel most egy világ omlott össze mindenkiben, a vakok és gyengén látók most a weboldal Braille írás fordítóról megrökönyödve kapják le az ujjukat, ugyanis kb csak nekik nem tűnhetett ez eddig fel. Ez önmagában is lenne baj (lásd Shrek) de itt a szereplők arcán annyi érzelem sem látszik mint Sylvester Stallonénak a legújabb Rambo filmjében. Róla legalább tudjuk hogy az arcát már csak a Botox® tarja össze, tehát neki van mentsége.
Én is néztem anno a Knight Rider sorozatot. Emlékszem még egyik csatornáról váltottam át a másikra (nem volt nagy választék, TV1 ÉS TV2) és pont az a jelenet ment, amiben KITT éppen egy versenyen vesz részt. Tudott különféle kunsztokat, fel volt vértezve sok kütyüvel és még beszélni is tudott. Michael Knight (David Hasselhoff) ezzel az ótóval szállt szembe a bűnnel a Jog és Igazság Alapítvány oldalán, ha éppen akcióba lendült hevesen megnyomott egy rakat sosem látott gombot KITT-ben. Az igazság az, hogy a történet másodlagos volt, mindenki a kocsi miatt nézte ezt a sorozatot és nem a sztori meg Hasselhoff szőrős mellkasa miatt. Aztán a videótékában megjelent a Knight Rider 2000 film, amit még követett még egy Knight Rider 2010 (én ezt már nem láttam, Hasselhoff se volt benne). Jó 10 évvel ezelőtt a Knight Rider Team sorozatban már több járművet sorakoztattak fel a rend védelme érdekében. Ezután csend honolt, a tévé azonban még most is adja az eredeti sorozat ismétléseit, ami igen szép nézőszámmal rendelkezik még mindig. Néhány éve azonban mozgolódás támadt, Knight Rider mozifilmről suttogták páran, ezt 2008-ra ígérték. Nos idén valóban befutott a szuperkocsi, csak éppen a sorozat folytatódik. Ettől függetlenül az imdb-n 2010-re mondja a mozifilmet.
Sorozatgyilkosokról mindig is készültek filmek. Hasfelmetsző Jackről már kismillió alkotás született, Charlize Theron is egy ilyen figura megformálásáért kapott Oscart (A rém). Olykor azonban addig kotorásznak, turkálnak, míg a témában a filmkészítők meglelik azt, ami jobban beindítja az agyukban a fogaskerekeket. Elég elmenni egy olyan faluba, ahol a madár se jár, itt a „bennszülöttek” biztos mondanak egy-két városi legendát (urban legend) a kíváncsi füleknek. Egyes helyeken szörnyekről, másik helyen sorozatgyikosokról mesélnek rémtörténeteket. A nagyobb városoknak is megvannak ezek sztorik (ha valaki nem akar ezért vidékre utazni), Londonban is akad tucatszám. Hasfelmetsző Jack még most folyik a csapból, kollégája a borbély már kevésbé örvend olyan hírnévnek, mint Ő maga. Mostanáig. A 19. században beszéltek egy borbélyról, aki a vendégei nyakát nyisszantotta el, majd a húsos pitét készített belőlük. Állítólag a Fleet street-en tevékenykedett. Sweeney Todd megihletett pár embert, színdarab is íródott tevékenységéről, majd később ebből musical lett. Tim Burton pedig látott fantáziát a musical filmre vitelében. Ha pedig ő azt mondja, hogy megcsinálja, akkor már eleve számítani lehet a minőségi munkára.
Kenyeret és cirkuszt a népnek! Cirkuszt láthatunk minden nap, elég bekapcsolni a televíziót, kitalálnak mindent a nézettségük megtartásához, növeléséhez, a konkurencia legyőzéséhez. Ennek érdekében gyakran mutatnak be zenés-táncos produkciókat. Ezekben ismert arcok korcsolyáznak, táncolnak vagy éppen pár totálisan ismeretlen személyek bizonyítanak a tévé előtt ülők százezreinek. A Megasztár és hasonló műsoroknak igazán nagy sikere van, biztos recept arra, hogy az emberek az adott időpontban odakapcsoljon erre a „cirkuszi” előadásra.
Tehát az ötlet már régóta várakozott arra, hogy valakinek eszébe jusson, hogy egy ilyen tehetségkutató-filmbe nagy potenciál van, ha egy ilyen alkotásra már egy része elmenne azoknak, akik nézni szokták az énekelgetős showműsorokat, akkor máris folyna a forint a kasszába. A számítás bejött.
Évtizedekig a Disney egyeduralkodó volt a rajzfilmek piacán, ugyan nem túl gyakran jelentkeztek mesével, de mikor mégis mozikba került egy ilyen alkotás tömegével nyomultak a mozikba az emberek. Aztán új stúdió lépett a színre, a DreamWorks , egyik fejese a Disneytől elbocsátott Jeffrey Katzenberg, tehát volt már tapasztalata a mesevilág óperenciás tengerén. Az eredmény sikeres volt, de már más stúdiók is bele-beleszóltak a kiéleződő versenybe, egy évben már akár több, mint féltucat rajzfilmre is beülhetünk a moziba. A nagy rivalizálás azonban a minőség rovására ment, ez pedig főleg a DreamWorksnél érezhető, évek óta csökken a mesefilmjeik élvezhetőségi foka, ennek legújabb bizonyítéka a Mézengúz. Nehéz megállni a lejtőn, érzésem szerint lesz még rosszabb is. Szomorú.
2006 nyarán került a mozikba ez a film. Alejandro Agresti rendezte, és David Auburn írta a forgatókönyvet. Kate-et Sandra Bullock, Alex-et Keanu Reeves keltette életre.
Szép, romantikus, de nem sírós. Ajánlom azoknak is, akik nem szeretik a szerelmes filmeket.
FilmDROID