Előfordult már, hogy a buszon erősen markolásztad a kapaszkodót, majd leszállva vettél egy fincsi hamburgert és kézmosás nélkül két kézzel vidáman megetted? Nem törődve azzal, hogy előtted a buszon mennyien érintették meg előtted a kapaszkodót? Ez csak egy példa a sokból, sokan sok helyen próbálták megtanítani, felhívni a figyelmet arra, hogy mindig moss kezet étkezés előtt és ha lehet ne fogj meg minden redvás dolgot. (Még Torrente is megmondta, hogy meg kell mosni a kezet, mielőtt megfogod a himbilimbit pössentés előtt.) Ha úgy vesszük Steven Soderbergh nem tett mást, mint az eddig ezerszer elhangzott intelmekre rátett még egy lapáttal és ha alkotását itt-ott megvágják még dokumentumfilmként is le tudnák adni iskolai órákon. A rendező egy igen agresszív vírust mutat be alkotásában, ami nem csak egy-két területen okoz problémát, szépen elterjed a világban, mindenki aggódik, többen meghalnak és van, aki a meggazdagodás lehetőségét látja a járványban. Nem húzza, rögtön belecsap a lecsóba, hátborzongatóan indít. Soderbergh filmje több szálon fut, bizonyította hogy ért ehhez és most sem vall kudarcot. Többek között láthatjuk az átlagembert, aki a lányát próbálja oltalmazni vagy a víruskutató, akit a szörnyű kór szintén maga alá gyűr és színre lép a blogger, akit milliók olvasnak és hallgatnak is rá. Hiába szerteágazó a történet Soderbergh mégis kézben tartja a szálakat és elérte, hogy gyanúsan méregessük a moziban magát elköhintő nézőt és esetleg elgondolkodva méregessük zsebkendőnket orrfújás után. Régen volt már jó vírusos film, talán a 90-es években, a Fertőzés után remélhetőleg nem kell több, mint egy évtizedet várni rá, hogy újabb értékelhető produkció szülessen a témában.
imdb: 6,9
rottentomatoes: 84 %
Olvasd tovább →
FilmDROID 
