
A háborús filmekben megszokhattuk, hogy a harcoló felek közül valamelyik igen-igen ellenszenves. Ezen film az első világháborúban játszódik, nagy része a csatamezőn zajlik, de mégsincsenek gonosz, torz mosolyú németek, dagadó izmú, „majd én megnyerem a háborút” szövetséges katonák.
1914 december, igazi kis állóháború alakult ki, a lövészárkokban német, francia és skót katonák. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy még az óra csörgése is áthallatszik. Beköszönt a Karácsony, skót duda szólal meg, ezután egy német katona énekel a lövészárok szélén, amit kórusban kísérnek a skótok és franciák. Kisebb csoda történik, kimásznak a katonák az árkokból, együtt isznak, beszélgetnek, a fagyos hangulat felenged és közösen hallgatják a skót pap prédikációját. Habár csak egy napra beszélik meg ezt a békekötést, másnap már megint együtt fociznak és esznek. A barátság odáig fajul, hogy egy nap a német tiszt figyelmezteti az „ellenséget”, hogy ágyúzni fog a haderejük, ha gondolják ezt az időt vészeljék át az ő térfelükön. Ezeket a dolgokat azonban sokáig nem titkolhatják. A vezérkarok tudomást szereznek az eseményekről, a büntetések pedig nem maradnak el…
Mr. Brooks (Kevin Costner) épp most kapta meg az év embere díjat, boldog házasságban él és van egy vállalkozása. Mellesleg sorozatgyilkos. A hab a tortán, hogy még skizofrén is… amiben ugye az a legjobb, hogy abban sose vagyunk egyedül. Eddig van gond? Nem sok, Brooks és Marshall (a skizofrén fél-William Hurt) jól elvannak, eldumálgatnak, az ölés is megy. Azonban beüt a baj. És ha még csak egy lenne… Egy akciója után lefényképezik és megzsarolják. A jóember nem pénzt kér, hanem hogy elkísérhesse Brooks-ot a következő útjára. A problémát fokozza, hogy rájön, lehet a lánya is hasonló problémával küzd, mint ő maga.








