Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noël) – kritika

A háborús filmekben megszokhattuk, hogy a harcoló felek közül valamelyik igen-igen ellenszenves. Ezen film az első világháborúban játszódik, nagy része a csatamezőn zajlik, de mégsincsenek gonosz, torz mosolyú németek, dagadó izmú, „majd én megnyerem a háborút” szövetséges katonák.

1914 december, igazi kis állóháború alakult ki, a lövészárkokban német, francia és skót katonák. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy még az óra csörgése is áthallatszik. Beköszönt a Karácsony, skót duda szólal meg, ezután egy német katona énekel a lövészárok szélén, amit kórusban kísérnek a skótok és franciák. Kisebb csoda történik, kimásznak a katonák az árkokból, együtt isznak, beszélgetnek, a fagyos hangulat felenged és közösen hallgatják a skót pap prédikációját. Habár csak egy napra beszélik meg ezt a békekötést, másnap már megint együtt fociznak és esznek. A barátság odáig fajul, hogy egy nap a német tiszt figyelmezteti az „ellenséget”, hogy ágyúzni fog a haderejük, ha gondolják ezt az időt vészeljék át az ő térfelükön. Ezeket a dolgokat azonban sokáig nem titkolhatják. A vezérkarok tudomást szereznek az eseményekről, a büntetések pedig nem maradnak el…

A történet valós esetet dolgoz fel, amit persze a felek titkolni szerették volna. Francia-német-angol-román film, több országból szerződtettek színészeket és három nyelv szólal meg az alkotásban. Sajnos én szinkronosan láthattam így ez a sokszínűség nem jött át. Sztárszínészekre ne is nagyon számítson senki, Diane Kruger neve ismerős lehet, érte háborúztak a Trójában és Nic Cage is vele kutatott a Nemzet aranyában.

Összességében ez egy jó kis film, amiben nem ölik halomra az embereket és a szokásos sztereotípiákat is sikerül hanyagolni, ahogy egyes háborús filmekben szokás

Értékelés: 80 %

Rendezte: Christian Carion

Főszereplők:

Diane Kruger

Natalie Dessay

Benno Fürmann

Dany Boon

Guillaume Canet

Rolando Villazón|