FilmDROID 
Manipulálnak a sorozatok vajon?
Nem olyan rég, egy 50 év körüli fickó magyarázta nekem, hogy a, “Gyilkos számokban” nyomoztak valami telefon után, de szerinte hülyén oldották meg, és ő máshogy oldotta volna meg, tehát amit bemutattak, az nem igaz.
Igen, eljutott oda, hogy rájöjjön, amit lát, az nem igaz, ejha!
Szintén múltkor utazva a buszon két idős asszony beszélt arról, hogy haza szeretnének érni valami argentin-mexikói nem tudom már milyen nevű sorozatra, mert ők úgy bele tudják élni magukat ebbe. Mellesleg az egyikük kezében egy Romana magazin volt. Majd figyeljétek meg, ha egy adott sorozat kezdődik az 50 felettiek eltűnnek az utcáról, ülnek melegben a TV előtt, ábrándozva a velük meg nem történt dolgokról. És reménykednek, hogy meg is történhet!
Eszembe jut az az eset, amikor jó régen ment még az Isaura és a gonoszt alakító szereplő kis országunkban járt és jól beszóltak neki az emberek, meg jól leköpték, hogy hogy tehet ilyet azzal a szegény lánnyal.
Hmm, érdemes így nézni az adott filmet, sorozatot, akármit, ha valaki így beleéli magát?
Mr. Brooks (Kevin Costner) épp most kapta meg az év embere díjat, boldog házasságban él és van egy vállalkozása. Mellesleg sorozatgyilkos. A hab a tortán, hogy még skizofrén is… amiben ugye az a legjobb, hogy abban sose vagyunk egyedül. Eddig van gond? Nem sok, Brooks és Marshall (a skizofrén fél-William Hurt) jól elvannak, eldumálgatnak, az ölés is megy. Azonban beüt a baj. És ha még csak egy lenne… Egy akciója után lefényképezik és megzsarolják. A jóember nem pénzt kér, hanem hogy elkísérhesse Brooks-ot a következő útjára. A problémát fokozza, hogy rájön, lehet a lánya is hasonló problémával küzd, mint ő maga.