15

Melyik gonosz karaktereket utáltatátok a legjobban?

 

joffreyKöveti valaki a Trónok harca (Game of Thrones) sorozatot? Nem, nem lövök le egyetlen spoilert sem, nyugi. Tele van remek karakterekkel, lehet kinek szurkolni és bizony akad olyan is, akit legszívesebben megagyalnák. Joffrey király a sötét oldal aduásza, ilyen ellenszenves figurát filmekben, sőt még sorozatokban is ritkán látni. Szinte viszket az ember tenyere, amikor feltűnik a képernyőn és látszik, hogy gonosz gondolatok tekeregnek agyában. Jack Gleeson tökéletesen hozta a szerepet, úgymond mindenki szereti gyűlölni a királyt.

Van olyan gonosz karakter akár a filmekben, akár a sorozatokban, akit gyűlöltetek vagy akit imádtatok utálni? Legszívesebben felálltatok volna a székből és lekevertetek volna egy taslit?

87

Top 10 filmek az űrben

01curiosity

A Curiosity marsjáró sikeres landolása óta a média megint egy kicsit űrlázban ég – most hétvégén fog először lézerrel belefúrni egy sziklába! -, és megpróbáltam ezt kihasználva összeszedni a tíz legemlékezetesebb vagy legbefolyásosabb űrben játszódó filmet. Nem csak science fictiont, ha a jövőben játszódik, de a Földön, az nem ér, és megpróbáltam olyan filmekre koncentrálni, ahol az űrutazás vagy az idegen bolygó, ahol a cselekmények zajlanak tényleg jelentős szerepet játszik a történetben. A lista, mint mindig, szubjektív, a sorrend időrendi.

Utazás a Holdba (1902)

Georges Méliès nem csak a speciális effektusok atyja, de meghatározó szerepe volt a narratív film kialakulásában is. 1902-ben, amikor szinte még mindenki egy folyamatos felvételből álló, maximum néhány perces filmeket készített, Méliès 14 perc hosszúságú több tekercses Utazása, amely tobzódott az innovatív a vizuális trükkökben és egy összetett, fiktív történetet mesélt el, azonnali és hatalmas sikert aratott. A Jules Verne és H.G. Wells ihlette történetben hat csillagász a Holdra utazik, ahol különböző fantasztikus lényekkel találkoznak. Az első ismert science fiction filmet valószínűleg ma már kevesen látták teljes terjedelmében, de a Hold szemébe fúródó űrrakéta ikonikus képpé vált. 1993-ban bukkantak rá egy eredeti kézzel színezett kópiára, amit egy évtizedes kockánkénti restauráció után 2011-ben bemutattak a Cannes-i filmfesztiválon egy új zenével a francia Air párostól.

Olvasd tovább

11

Hideg préda (Fritt Vilt, 2006)

Bár unalomig ismételgetett panel az európai és az amerikai filmipar közti minőségi mérce egyensúlyának vizsgálata, pláne ha a horror műfajáról van szó, mégsem hagyhatjuk említés nélkül a skandináv filmgyártás évek óta történő előrenyomulását. A legfeltűnőbb példákat mindenki ismeri, az Engedj be! vagy A tetovált lány nem csak az északi népeket, de az egész kontinenst meghódította, mára pedig, hála a szakmai és közönségsikernek, Amerika is egyre inkább érdeklődik feléjük, s ha nem is eredeti mivoltában terjesztik, azért remake formájában teret kap ott is. Ezt a rohadt hideget is vihetnék.

Olvasd tovább

1

Film lesz Millar Supercrooks képregényéből

0sc

Nacho Vigalondo, a Timecrimes és az Extraterrestrial filmek rendezője Mark Millar új képregényét fogja megfilmesíteni. Millar jelenleg Leinil Yu rajzolóval dolgozik a Supercrooks művén és elvileg hamarosan a boltok polcaira kerül.

A szuperbűnözők megunják, hogy a hősök folyamatosan szétrúgják a valagukat és mindig a sittre kerülnek. Akárhogy próbálkoznak, a végén mindig a jó győz. Ez így nem mehet tovább, ezért hét gonosz úgy dönt, hogy elhagyják Amerikát és egy olyan európai országba mennek, ahol nincsenek szuperhősök. Itt aztán kedvükre garázdálkodhatnak és életük legnagyobb rablását hajthatják végre. Millar azt mondta, hogy alkotása  az Ocean’s Eleven és az X-Men ötvözete lesz.

61

Álomháború (Sucker Punch)

Az akció-és kalandfilmekben főleg a férfiak dominálnak, az évtizedek alatt leginkább csak a muszklik mérete változott. A nők háttérbe szorulva nézhették, hogy az ellenkező nem aratja le az összes babért ebben a műfajban. Akadt ugyan néhány próbálkozás, amelyekben a hölgyek próbálták bizonyítani, hogy képesek ebben a világban boldogulni, ám elég kevés siker akadt, főleg pénzügyileg, ami arra késztette volna a producereket, hogy nőket tegyenek meg főszereplőnek. Lara Croft is csak egy filmben tudta bizonyítani, hogy képes sok embert becsábítani a mozikba és Charlie angyalai sem tudták másodjára megismételni az első felbukkanásukkor elért eredményt. Zack Snyder, aki eddig csak hozott anyagból dolgozhatott ezúttal saját agyszüleményét adaptálta a vásznakra, ismét azzal próbálkozott, hogy tömegével csábítsa azokat a mozikba, akik el tudják fogadni a nőket úgy, hogy padlóra küldenek jó néhány ellenfelet. A rendező talán vágyott is már egy ilyen produkcióra, a 300-ban már-már lefolyt a vászonról a tesztoszteron és úgy látszott, hogy a bátor spártai katonák úgy is helyt állnak, ha befeszítik hasizmukat és arról visszapattan a bősz perzsai sereg.

14

Missing in Action: Macaulay Culkin II.

A Missing in Action-ben azon filmesekről esik szó, akikről már régen hallhattunk, ezúttal Macaulay Culkint vettem elő.

Egy korábbi cikk a színészről itt olvasható.

Culkin 1980. augusztus 26-án született, édesapja a Broadway-en színészkedett, így volt alkalma betekintést nyerni ebbe az életbe is. A srác a család harmadik gyereke volt, a szülők elég aktívak voltak, ugyanis összesen négy fiú és két lány volt a végeredmény. A szülők úgy döntöttek, hogy megvesznek egy kis apartmant, édesanyja telefonközpontban kereste a betevőre valót, míg apja a helyi katolikus templomban dolgozott.

Olvasd tovább

19

Tron: Örökség (Tron: Legacy)

Az első részről Armida írt.

Réges-régen még jóval a George Lucas megálmodott messzi-messzi galaxisa előtt nem voltak csettintésre előálló effekt-mágusok, akik rövid időn belül bárki fantáziavilágát meg tudták teremteni, a vászonra álmodni. Több évtizeddel ezelőtt bizony még a nagy kreativitásra kellett hagyatkozniuk a rendezőknek, élethű makettekkel és ilyen-olyan filmes trükközésekkel valósították meg a látványosnak szánt produkciókat. Vajon azokban az időkben mit tudott volna kezdeni magával Michael Bay vagy Roland Emmerich? Megőrültek volna, hogy nem tudják lassítva és esetleg színesben bemutatni egyes számukra igen fontos jeleneteket? Ezeknek az időszakoknak is megvoltak a hasonló kvalitású rendezői, csak másképp hívták őket és a trükktechnika fejlettségének hiánya miatt talán nem tudtak kellőképpen érvényesülni. Steven Lisberger egész életében gyakorlatilag egyetlen értékelhető művet produkált, a Tron ötletével sokáig házalt, míg végül a Disney-nél otthonra talált a tervezete és egy roppant látványos produkciót készített, ami állítólag a trükktechnika határait feszegette. Nem aratott roppant nagy sikert, de többen említik vele kapcsolatban a klasszikus jelzőt. Lisberger pedig ezzel az egyetlen művével elérte, hogy ne merüljön feledésbe a neve. A folytatás majdnem 30 évvel az első rész után nem sok embernek hiányzott, de a stúdió másképp látta, szerintük még sokak szeretnének visszatérni a Disney-féle virtuális térbe.

14

G.I. Joe: A kobra árnyéka (G.I. Joe: The Rise of Cobra)

 

Úgy hiszem, hogy a jó 25-30 évvel ezelőtti kis srácokat két csoportra lehetne osztani. A remélhetőleg kisebbik csapatba azok tartoznak, akik a Barbie babákat rendszeresen fésültek, öltöztették és hamiztatták, a másikba pedig azok, akik addig durcáskodtak, míg ki nem könyörögtek maguknak néhány katona-szerű játékfigurát, na ők voltak azok, akik a G.I. Joe rajzfilmsorozat előtt csücsültek rendszeresen. Jómagam is ott ültem mindig a tévé képernyője előtt és bámultam a kommandó és Kobrák harcát (a polcomon ott található az egészestés mese is a Transformers-szel együtt). Ráadásul teljesen gyerekbarát is volt, lövöldöztök szép színes lézersugarakkal össze-vissza, de soha (vagy nagy ritkán) találtak el benne bárkit is, leginkább a harcra felsorakoztatott gépállomány ment tönkre, amiből még a robbanás előtt egy tizedmásodperccel kiugrott a benne tartózkodó egyén. Akkor még nem tűnt fel, csak most figyeltem fel rá, hogy volt kb. 4-5 szinkronhang az egész sorozatban és a figurákat különféle hangszíneken szólaltatták meg, továbbá az is néhol viccesnek hatott, hogy néhol 2-3 Joe megfutamított egy rakat Kobra katonát.

Olvasd tovább

2

Éjszaka a múzeumban 2. (Night at the Museum: Battle of the Smithsonian)

A filmről Gibson is írt.

Néhány vígjátékok terén jártas filmes összeállt és elkészítette 2006 egyik legtöbb bevételét elért alkotását. Ben Stiller volt a főszereplő, Chris Columbus (Reszkessetek betörők) a producer, Shawn Levy (A rózsaszín párduc) pedig a rendező. Stiller éjjeliőrként szerencsétlenkedett egy nagyobb múzeumban, ahol este életre keltek a kiállításként funkcionált viaszbábuk. Nem volt éppen az év filmje, de azért el lehetett rajta lenni. Természetesen a nagy bevétel mellett nem mehettek csak úgy el szó nélkül az alkotók, így hozzáláttak a folytatáshoz, ami látványosabb, nagyobb, ám nem hosszabb, nem viccesebb, zsúfoltabb és nem jobb, mint elődje.

Olvasd tovább

4

Törjön ki a frász! (The Frighteners, 1996)

Frank Bannister néhány éve feleségével balesetet szenvedett, neje elhalálozott, ő pedig azóta látja a szellemeket. Ezt ki is használja szépen, mégpedig úgy, hogy néhány túlvilági haver káoszt teremt egy házban a kétségbeesett lakók pedig hozzá fordulnak segítségért. Fairwaterben azonban nem csak az ő kísértet cimborái ügyködnek, hanem egy más, halálosabb kísértet is. A hatóság pedig ezeket az esetekkel Bannistert gyanúsítja, az ő fejére pályázik egy nem túl épeszű FBI ügynök is.

Robert Zemeckis éppen a Mesék a kriptából horror sorozatot készítette és ez lett volna az egyik epizód, ám végül úgy gondolta jó lesz ez mozifilmnek is. Így a sztoriból nagyobb lélegzetvételű történetet faragott Fran Walsh és Peter Jackson, utóbbi be is telepedhetett a rendezői székbe. Jackson igazán csak a Gyűrűk urával lett ismert, előtte is népszerű volt a horrorrajongók körében, köszönhetően a Bad Taste-nek, de leginkább a Hullajónak. Zemeckisnek hála Jackson nagyobb költségvetésből ga(rá)zdálkodhatott és egy jó filmmel hálálta meg a belévetett bizalmat. A trükkök pofásak lettek, néhány mai effektekkel telített filmmel is gond nélkül veszi fel a versenyt, a szellemalakok teljesen úgy tűnnek, mint épp ott lennének az élők mellett, természetesen a főgonosz is „pofásra” sikeredett. Itt mutatkozott be a WETA, amit még ekkor nem emlegettek az ILM vetélytársaként, leginkább azért mert nem járult a mozik kasszájához szélesebb közönség. Jackson persze nem hagyta parlagon a cégét, a Gyűrűk Urával jutott neki meló rendesen.

Olvasd tovább