5

Jurassic World: Bukott birodalom

írta Minime

Az előző részről itt olvashatsz.

Ismét megérkezett a vásznakra a menetrend-szerinti dinó-kaland. A Bukott birodalom az eddigi, korábban készített mozik sikerét meglovagolva igyekszik szert tenni az elvárt bevételre és öregbíteni a franchise hírnevét. Juan Antonio Bayona spanyol rendező vette át a stafétát az első felvonást jegyző Colin Trevorrow-tól, aki íróként és producerként azért visszatért. A szereplőgárda húzóalakjai megmaradtak, a szokásos vizuális potenciál ismét rendelkezésre állt, így hát bizakodva várhattuk a filmet. Lássuk, megérte-e?

Olvasd tovább

5

Solo: Egy Star Wars történet (Solo: A Star Wars Story)

írta Nikodémus

A kritika spoilermentes.

Vérmes rajongók, örök kétkedők, nyugi: a Solo: Egy Star Wars történet rendben van. Hogy ez pontosabban mit jelent a két tábornak, avagy az egyszerű mozinézőnek (és hát ne legyenek illúzióink, a Disney elsősorban őket célozza az újabb és újabb filmekkel), arról alább még lesz szó, de ahogy Minime kolléga tette a Deadpool 2-nél, úgy itt is szentelnünk kell egy bekezdést a rendhagyóan fajsúlyos előzményeknek.

Olvasd tovább

0

Kutyák szigete (Isle Of Dogs)

írta Nikodémus

Életünket, szeretteinket biztonságban akarjuk tudni – alapvető emberi igény ez, s annál szomorúbb, hogy sokaknak bizony még manapság sem adatik meg. Étel, ital, otthon, szabad gondolat, szó és cselekvés: megannyi természetesnek tekintett adottság a nyugati ember számára. A világ azonban fordul, s úgy tűnik, nem a mi javunkra: Wes Anderson korábbi témáit részben hátrahagyva erről is mesél legújabb filmjében, a május elejétől itthon is vetített Kutyák szigetében.

Olvasd tovább

3

Ready Player One

írta Minime

A popkultúra gigantikus vizuális ikonja.

Steven Spielberg legújabb rendezése, amely a filmmel azonos című Ernest Cline-regény alapján készült, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megidézni egy olyan korszak emlékeit, amelyet a nézők nagy része ismerősként üdvözöl saját múltjának részeként, bemutatni egy lehetséges jövő keserű képét, valamint üzenetet küldeni a jelenben önmaguktól vagy mások által kirekesztett virtuális menekültek számára, akik egyelőre kénytelenek beérni egy gigantikus és meseszerű virtuális valóság áldásai és átkai nélkül.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Ready Player One

A Spielberg-rendezte, itthon holnap debütáló megfilmesítés alkalmából.

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenést követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és elkészült belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében 2018 márciusában mutatják be a hazai mozik. (Forrás)

A könyvről kritika itt, ízelítő itt olvasható.

Ernest Cline: Ready Player One, fordította: Roboz Gábor, Agave könyvek, 464 oldal, 2015, 3780 Ft

2

Tomb Raider (2018)

írta Minime

Amikor a megtestesült báj akcióba lendül.

A Tomb Raider reboot kapcsán a rajongói elvárásoknak nehéz megfelelni, hiszen a karakteres főhősnő megszemélyesítésére csak karizmatikus és meglehetősen nőies főszereplőt tartanak elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy a kalandvágyó hölgyet ezúttal a korábbi Oscar-díjas Alicia Vikander személyesíti meg, sokan talán fanyalogtak is, hiszen a színésznő eléggé madárcsontú és talán alkalmatlan az akció-orientált karaktert életre kelteni. A kevésbé ismert norvég rendező, Roar Uthaug személye sem nyerhette el túlságosan a rajongók tetszését, hiszen egy Hollywood-i debütánsról beszélhetünk személyében. Nem beszélve a korábbi filmekről, amelyek Angelina Jolie főszereplésével nem tartoztak a kifejezetten gyenge és eseménytelen játékadaptációk közé. Talán emiatt is döntöttek úgy a Warner-nél, hogy Lara Croft kalandjai ezúttal egy bevezető filmmel kerülnek felvezetésre, amely a karakter kezdeti lépéseire fókuszál az ereklyevadászat területén.

Olvasd tovább

5

Kincsem

írta Nikodémus

2017-12-kincsem-1

Kérdezhetnéd, hogy mire ez az írás éppen most. Hisz a film megfutotta a maga (nagyonis jó) pályáját: kilenc hónappal ezelőtti bemutatója óta 450 000 nézőnél tart, nemrég jött ki DVD-n, és hamarosan elfoglalja megérdemelt helyét a tévék ünnepi műsorkínálatában. S jól van ez így. Talán épp ez utóbbi az ürügy, hogy néhány sor mégis kerüljön a blogra Herendi Gábor filmjéről, mely tizenkilencre lapot húzva kockáztatott, és nyert.

Olvasd tovább

1

A Viszkis

írta Nikodémus

2017-12-viszkis-1

Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.

Olvasd tovább

2

A múmia (The Mummy)

mumiamagyar

Prodigium – a szervezet, amelyet Dr. Henry Jekyll irányít. Mivel foglalkoznak? Magával a gonosszal. Tanulmányozzák az efféle teremtményeket, megállapítják veszélyességét, befogják, vizsgálják és ha kell, semlegesítik. Most éppen az ősi Egyiptomból származó Ahmanet (Sofia Boutella) került látókörükbe. Pont ez Jekyll irányította „intézet” lesz az összekötő kapocs az Universal által kiötlött Szörnyuniverzumnak. Számíthatunk rá, hogy a Dark Universe logója alatt érkező filmekben valamilyen szinten benne lesz a misztikus és kegyetlen, hétköznapinak nem mondható lényekre specializálódott Prodigium. Ez az elgondolás sem hathat frissnek vagy éppen újnak, hiszen a Godzillában is megjelent egy hasonló társaság. Olvasd tovább

5

Röviden: Tarzan legendája (The Legend of Tarzan)

tarzanTarzant ismeri mindenki, hallottuk már legendás üvöltését, tudjuk, hogy a dzsungel az ő igazi terepe és szereti Jane-t. Számos alkalommal csüngött a liánokon a vásznakon és a kisképernyőn is leküzdött több akadályt. Elég régen láthattuk már (és most felejtsük el a legutóbbi animációs rettenetet), egyáltalán nem mondható, hogy túl van erőltetve a karakter. Szóval miért is ne lehetne egy remek sztorit szőni köré? Sajnos David Yates rendezéséből leginkább annyi szűrhető le, hogy pénz ugyan volt rá, csak elfogadható történetet nem tudtak kiötletni.

A stúdióban legalább volt annyi mersz, hogy nem a közismert eredetsztorit próbálták újra eladni. Hősünk (Alexander Skarsgard) a civilizációban éldegél szerető feleségével (Margot Robbie) és esze ágában sincs visszamenni a vad természetbe. Pláne, hogy a majmokkal sincs kibékülve és egy bennszülött törzs vezére a vérét venné. Ám úgy adódik, hogy mégis újra beteszi a lábát Kongóba, ahol Rom százados (Christoph Waltz) már vár rá, hiszen Tarzan igen sok gyémántot ér, a drágakőre pedig nagy szüksége van.

Yates úgy lehetett vele, hogy leforgatja a jeleneteket, a többit meg elvégzik az effektesek. Éppen ezért színészeit is elfelejtette instruálni. Skarsgard éppen ezért szomorúan néz maga elé, majd a játékidő felénél megmutatja hasizmait is. Robbie sem tud kibontakozni, Waltz pedig a Spectre-ben látott unalmas, sótlan gonoszt hozza ismét. Samuel L. Jackson-re hárult a feladat, hogy Tarzan sidekick-je legyen, amikor éppen nem lohol vagy lövöldöz humorizálni próbál, szerencsére sikerrel. Nem gond, ha egy popcornfilm nem izgalmas, de legalább kösse le a néző figyelmét. Ezt úgy próbálják elérni, hogy a főhős megy valamerre, ahol bunyózik egy kicsit, majd továbbmegy, ahol ismét lesz egy kis adok-kapok és így tovább, míg jő a nagy finálé. De Yates még az akciójelenetekkel sem igazán foglalkozik, ötlettelen harcokat tár elénk. 40 %-ot adok rá, azok számára, akiknek a látvány is elég, tetszeni fog. Olvasd tovább

4

A dzsungel könyve (The Jungle Book)

dzsungelk

A Disney ügyes pénzügyi döntéseket hozott az elmúlt időszakban, ráérzett, hogy mi kell a közönségnek. Roppant jó húzás volt megvenni a Marvelt és Lucas Birodalmát, ezen felül jól tudták, hogy a közismert, klasszikus mesékből miképp kell sokakat érdeklő élőszereplős változatot készíteni. A Hófehérkét védő harcművész törpés kalandot ugyan a konkurens fantasy-k miatt félretették, de A dzsungel könyvét gyorsabban nyitották ki, mint a Warner, ahol még beletelik egy kis időbe, hogy elképzelésük elnyerje végső állapotát.

Rudyard Kipling műve szórakoztató, egyben izgalmas és tanúságos, amelyben egy embergyerek az állatok otthonában próbál boldogulni, élni és életben maradni. Maugli jó szándékú, naiv, segítőkész, nem csak magával, hanem másokkal is törődik és nem szeretné, ha a harcias Sir Kán másokon töltse ki haragját. Olvasd tovább

11

Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)

exodus

Mondanám, hogy megfizethetetlen az az érzés, amikor egy produkciót nézve vegyes érzések kavarognak benned. (De persze mégsem az, hiszen mégis kinyitottad pénztárcád.) Nem éppen a filmet illetően, hanem Hollywood fejeseire és mindenható producerei tekintesz kissé szánakozó mosollyal, akiket azért némi tisztelet is megillet. Rettenetesen nehéz dolog lehet, hogy a varázslatos és csodálatos eseményeket mindenképpen a jó ideje nagy népszerűségnek örvendő realisztikus módon próbálnak bemutatni. Valljuk be, ez kemény dió, pláne, hogy az Exodus kapcsán a vallásos tömegeken kívül be kell húzni a tiniket is a mozikba. Olvasd tovább