Jon (Domnhall Gleeson) nagy álma, hogy közönség előtt zenélhessen, meghallgassák a dalait. Úgy adódik, hogy kipróbálhatja magát egy underground zenekarban, amelynek Frank (Michael Fassbender) a frontembere. Frank különös alak, igazi csodabogár, aki egy hatalmas fejet hord állandóan. A csapat vidéken próbálja összehozni új albumát, ahol adódik néhány nézeteltérés.
Az előzetes anyagok afféle indie vígjátékot sejtettek. Nem térdcsapkodósat, hanem egy visszafogottabb, mosolygós produkciót. Ám erről szó sincs. A humor ugyan megtalálható benne, de a Frank inkább művészfilm. Michael Fassbender a maszk alatt/mögött is kiválóan formálja meg a címszereplőt, csakhogy a játékidő második felére elfogy a figurából a szusz. A mellé felsorakoztatott karakterek is csak az elején érdekesek. Van itt egy elmegyógyintézetet megjárt alak, illetve egy angolul nem is tudó férfi, azonban a végére túlságosan is fárasztóvá válik a film. Amennyire tűnnek élettel teli a film elején, olyannyira válnak már-már erőltetetté a végére, amit súlyosbít, hogy kétdimenziósak maradnak, a helyzetkomikumok túlságosan laposak. Jon Ronson és Peter Straughan íróknak ugyan volt egy egészen jó ötletük, de kibontani nem tudták, mintha ők magukat sem igazán tudták volna, hogy mit kezdjenek a sztorival.