Az idei év a 3D nagy tesztje volt, megállapítható, hogy amilyen hirtelen jött a fellángolás iránta, olyan hirtelen ki is hunyt… legalábbis Amerikában. A nemzetközi porondon egyelőre még falják a harmadik dimenzióval megdobott filmeket. Érezhető volt, hogy ezzel próbálják eladni a költséges alkotásokat, de azért nem csak a 3D-ről szólt az év: folytatások, képregényfilmek, remake-ek tömkelege lepte el a mozikat. És ezek közül mi emelkedett ki úgy igazán a tömegből? Csak néhány darab, a többi másfél-két órás szórakozásnak esetleg még elment, de ezek beszerzésén is csak akkor fogunk elgondolkodni, ha leértékelve, 690-ért meglátjuk valahol.
Mit akarok mondani? Ha eddig választani kellett volna egy akciófilm vagy egy dráma között, akkor az előbbire voksolok. Legalábbis eddig gondolkodás nélkül egy inváziós-rombolós-akciódús filmre ültem be. De nem hiába félt Jon Favreau tavaly, hogy elbukik a Cowboyok és űrlények, mivel tudta, hogy alkotása nem sikerült valami jól, a zsúfolt nyár csak porhintés, körítés volt. Michael Bay is csak önmagát ismétli, David R. Ellis sem tudott egy szórakoztató cápás művet letenni az asztalra és Jim Carrey-nek már aranyos pingvinek kellenek, hogy el tudja magát adni. Öregszem? Vagy ez az év tényleg nem volt nagy durranás?