4

A segítség (The Help)

írta Nikodémus

Kicsit unom már a diszkriminációval foglalkozó filmeket, ám mivel a rasszizmus – úgy tűnik – örökké kibeszélendő probléma marad, nem ússzuk meg az évenkénti parabolát Hollywoodból. Amely most egy minden ízében Oscar-kompatibilis film képében érkezik.

Mississippi, hatvanas évek – a fehér középosztály az amerikai álom beteljesülésének első hullámát élvezi. Fiatal, elkényeztetett nők mosolypartikra járnak, férjet vadásznak maguknak, pletykálnak és áskálódnak. Valamint jótékonykodnak az afrikai éhező gyerekek javára, miközben gyerekeiket olyan, mindenre ügyelő fekete dadusok nevelik fel, akik még alkalmazójuk vécéjét sem használhatják. A konfliktus innen indul, melynek katalizátora egy frissen végzett fiatal újságíró, aki szülővárosába hazatérve állást, majd témát keres. A cselekmény minden mozzanata kiszámíthatóan ismerős, ám a lényeg nem az alapanyag, hanem a tálalás, az pedig íncsiklandó. Okos beállítások, szellemes forgatókönyv, könnyfakasztó drámát kedves humorral oldó jelenetek – mind azon igyekeznek, hogy észre ne vegyük: a történet, amit követünk, óriási kliséhalmaz. A fantasztikusan összecsiszolódott színészgárda a másik fontos összetevő: Emma Stone őszinte újságíróként kitűnő, Viola Davis és Octavia Spencer szintén meggyőzőek megalázott házvezetőnőként, ám a két legmeglepőbb alakítást Bryce Dallas Howard és Jessica Chastain nyújtja: előbbi irritáló úrnőként, utóbbi szörnyű titkot rejtegető butácska szőkeségként különösen emlékezetes. (Jessica Chastain amúgy is nagyot robbant idén: Az adósságban, Az élet fájában és az 50/50-ben is láthatjuk.) Ahogy az az ilyesféle mozikban szokás, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését (és a rántott csirke finom ropogósra sül), de Tate Taylor – gyakorlatilag elsőfilmes rendezőként – olyan jól lavíroz, hogy még azért sem lehet igazán haragudni rá, hogy kétszer is megpróbálja befejezni filmjét, de csak harmadszorra sikerül neki.

A segítség tehát a klasszikus hollywoodi történetmesélés szabályai szerint felmondott erkölcsi tanmese, melynek semmi újdonságot nem hozó cselekményfonalát az intelligens forgatókönyv, a remek alakítások és a közhely-kerülgető, stílusos rendezés emeli kellemes szórakozássá. Az Akadémia láthatóan szereti az effajta konzervativizmust (elég, ha a tavalyi nyertes A király beszédére gondolunk), ám A segítségnek idén váratlanul erős konkurenciával kell megharcolnia, hisz ott van a Pénzcsináló (Moneyball) és az Iron Lady is. Hogy a színes, szélesvásznú Oscar-udvarlók közül ki nyeri el a szobrocskát, azt legkésőbb jövő februárban megtudjuk.

imdb: 8,1
rottentomatoes: 75 %

Büdzsé: 25 millió dollár
Amerikai bevétel: 161 millió dollár
Eddigi összbevétel: 199 millió dollár

4 komment

  1. Emma Stone már ott van az A listások között és ott is marad, ha nem cseszi el.
    A film pedig szerintem az év egyik kiemelkedő alkotása.

  2. A trailer alapján én is “Oscar-szagot” érzek, ugyanakkor borzasztóan hatásvadásznak találtam az előzetest – mindenesetre az amerikai Dél mindig is eléggé érdekelt ahhoz, hogy megnézzem az ott játszódó filmeket…

  3. Szerintem a fehér-fekete “konfliktussal” foglalkozó filmek egyik alapvető követelméyne, hogy legyen valaki, akit lehessen utálni. Pipa. Bryce Dallas Howard, Ron Howard “pici lánya” megmutatta, hogy miképp kell megformálni úgy egy karaktert, hogy egy felfuvalkodott hólyagnak tűnjön, elkényeztetett idegesítő hangon és irritáló mosollyal játsszon úgy, hogy nem lehet játékát ripacskodásnak nevezni. Egyébként ő volt az egyébként félresikerült Azután egyik fénypontja. Emma Stone természetesen most is jó, Jessica Chastain pedig ismét bizonyít, stb stb …szóval a szereplőgárda remek.
    Megérne akár 80-85 %-ot is, ha a könyv megjelenése után 5 perc alatt le tudták volna zárni, olyan érzésem volt, hogy itt a vége és ez az utolsó 20-25 percben sem tűnt el, jöhetett volna a vége. Mindenesetre Oscar-gyanús.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *