Az adósság (The Debt)

 írta Nikodémus

Hollywood végigment már oda s vissza a kémfilmeken. Láttunk teljesen elhihetetlen eszképista popkornt (James Bond), valamint „valós”, saját hőseit és kliséit szétbontó drámát egyaránt (ilyennek ígérkezik például a Tinker Sailor Soldier Spy), igazi újdonságot nehéz mutatni. Az adósság próbálta, de nem sikerült.

Az alaphelyzet azért biztató. Könyvbemutatón járunk, s egy régi küldetés felelevenítése közben gyanút fogunk, talán nem az történt pontosan, amit az ismerősök most közösen ünnepelnek. A film első fele szépen vezeti a cselekményt, néhol okos flashback-váltásokkal és jó színészi játékkal elhiteti velünk a hivatalos verziót, miszerint egy félresikerült Moszad-akció után a még büntetlen náci orvost végül törvényszék elé állítani nem, csak megölni sikerül. Ott, helyben, bosszúból, miután összekötözve is lélektani macska-egér fogócskát játszott a hamvas és megzavarodott ügynökpalántákkal. A csavar mindazonáltal csak a kevésbé rutinosakat lepi meg, ám kivitelezése elegáns. Ezután viszont megbomlik a szálak addigi egyensúlya, s egy szimpla bosszútörténet kezdődik némi fáradt moralizálással. A néző nem bánná mindezt, ha értéket látna a vásznon, ám a melodráma sajnos csikorog, a leszámolás meg idegtépő lassúsággal vánszorog. Ahhoz is hozzászoktunk már, hogy a savanyú képpel őrlődő ügynök lelki bántalmai nemzetközi bonyodalmakká tágulnak, mihelyst egy háborús bűnös kézre kerítéséről vagy a hidegháború vékony jegén való óvatos táncról van szó. Az adósság ebben sem nyújt semmi olyat, amit ne láttunk volna már.

A megkettőzött színészgárda névsora imponáló, egyenként mindenki megoldja feladatát, ám a hős fiatal- és öregkori karakterét játékában csak Jessica Chastainnek és Helen Mirrennek sikerült összehangolnia. Hiába Tom Wilkinson és Ciarán Hinds vagy Marton Csokas és Sam Worthington kettőse, alakításuk fegyelmezett, ám széttartó. A lassan pergő események közben viszont van időnk elámulni a minimális igazítással először Kelet-Berlinnek, majd Kijevnek öltöztetett Budapesten – nem tudom, dicsérete-e ez vagy kritikája fővárosunk jelenlegi állapotának.

A hős – miután megrendült önnön hibájának beismerésétől, és cselekvésre szánta el magát – végül megteszi, amit megkövetel a haza (vagy az ügynökbecsület, ez itt egyre megy), a gonosz elbukik (kárhozatról nincs szó, csak halálról, ilyen ez a rögtönítélő világ), a néző pedig megkönnyebbül, mert már nagyon várta a film végét. A patikamérlegen adagolt szerelem, ármány, akció és lelkizés ugyanis fakóvá tette John Madden alkotását, s joggal fogunk gyanút: valami nem stimmel. Elfuserált „igaz történet alapján”-film lenne? Vagy szürke iparosmunkával elkészített remake? Mindkettő talált.

imdb: 7,0
rottentomatoes: 70 %

Büdzsé: 20 millió dollár
Amerikai bevétel: 31,1 millió dollár
Eddigi összbevétel: 44,6 millió dollár