1

30 éves a Hellraiser

hellraiserSzadomazo bőrruhás lények, halál, brutalitás, groteszk képek – Clive Barker klasszikusa. Adott egy furcsa puzzle dobozka, ami extázist, gyönyört és kínt ígér. Miután Frank kinyitja testét darabokra szaggatja néhány ijesztő lény. A férfi testvére, Larry és annak felesége, Julia, illetve lányuk, Kirsty beköltöznek a házába. És egy baleset után Frank újra ember lehet. Viszont éppen Kirsty áll az útjába, aki egyezséget köthet a démoni cenobitákkal. 30 éves a horror, ennek örömére pötyögtem le pár érdekességet róla. Tovább “30 éves a Hellraiser” »

0

25 éves a Komputerkémek

sneakers2Szerencsére a 90-es években sem szenvedtünk hiányt a paranoia filmekben. A teljesség igénye nélkül mondanék párat: Összeesküvés-elmélet, A közellenség, Az utolsó esély, A szomszéd. És ott volt még a Komputerkémek is, amiből egészen feszült és izgalmas produkció kerekedett ki. Robert Redford irányítja azt a profi kis csapatot, ami legálisan vállalatok és pénzintézetek biztonsági rendszereit teszteli. De minden a feje tetejére áll, amikor államérdekből meg kellene szerezniük egy bizonyos fekete dobozt. És ez az eszköz sokat ér, nagyon sokat, egyesek ölni is hajlandóak érte. Tovább “25 éves a Komputerkémek” »

0

Játsz/ma: 20 éves a 90-es évek egyik legjobb thrillere

jatszma3Ütős, fordulatos és izgalmas thriller a Játsz/ma. Sajnos manapság effélét ne készítenek. Nem csupán a főszereplő próbál rájönni, hogy mi történhetett vele, de a film eléri, hogy a néző is elgondolkodjon, hogy mit tenne hasonló esetben. Michael Douglas alakítja Nicholas Van Ortont, az eléggé vagyonos, ám egyúttal kissé unott bankárt. Születésnapjára öccsétől furcsa ajándékot kap: a Civil Rekreációs Szolgálat ajánl kártyáján valamiféle játékot. Kíváncsiságától hajtva utánanéz, hogy mégis miről lenne szó, elmegy a céghez és mire észbe kap máris felfordul az élete. 20 éves a Játsz/ma! Tovább “Játsz/ma: 20 éves a 90-es évek egyik legjobb thrillere” »

3

Ilyen volt a 2017-es nyár: sikerek és bukások

wonderwNa, milyen volt a nyár? Nem biztos, hogy ez lesz a kedvencünk, de az biztos, hogy Hollywood sem boldogan fog visszaemlékezni erre az időszakra. Ismét a franchise szót tűzték ki zászlajukra a stúdiók, ám ezúttal Amerikában néhány %-kal visszaesett a bevétel. Ki gondolta volna, hogy éppen hazai földön unnak bele először Jack Sparrow-ba vagy az Alakváltókba? Ugyan a nemzetközi területek ismét megmentették a combos buktától a filmek legtöbbjét, de nem szabad megvárni, míg a többi ország is csak lemondóan legyint a gigabüdzsével gyártott közismert címekre. Már most illene átértékelni a stratégiát, bár ugye egy pofás 800-900 milliós összbevétel láttán senki nem kap idegbajt, hanem szépen bevési a CV-jébe, hogy az ő munkássága alatt ennyit és ennyit értek el egyes produkciók. Csupán három képregényfilm ért el Amerikában 300 millió feletti eredményt a május-augusztus intervallumban. Ha pedig az egész bevételt nézzük, egyetlen mű sem teljesített 1 milliárd felett (erre a Gru 3 még esélyes). Alább röviden a sikereket és bukásokat sorolom fel, nem minden filmről emlékeztem meg, és mivel az iromány a héten készült, biztosan akadnak változások a számokban.

Tovább “Ilyen volt a 2017-es nyár: sikerek és bukások” »

1

A vadak ura – 35 éves a 80-as évek egyik legjobb fantasy-je

beastmasterHa a fantasy-t és a 80-as éveket egy mondatban említjük, akkor valószínűleg szóba kerül A vadak ura is. Abban az évtizedben nem csak az akciófilmek élték virágkorukat, hanem az efféle produkciók. Harcosok, varázslók, amazonok, boszorkányok. Lengén öltözött izmos alakok és hölgyek. A videókazetták hőskorában bizony Don Coscarelli rendezése nagyon is népszerűnek számított. Szokás – tévesen – Conan koppintásnak nevezni, pedig kvázi három hónap eltéréssel mutatták be a két alkotást. 35 éves lett az alkotás, emlékezzünk meg erről.

Tovább “A vadak ura – 35 éves a 80-as évek egyik legjobb fantasy-je” »

0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Tovább “A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)” »

1

Dirty Dancing – 30 éves a klasszikus

dirtydanincg„Égessétek el és adjuk be a kárigényt.” – mondta Aaron Russo producer, miután megnézte a filmet. Sem ő, sem a stúdió nem hitte a végeredmény láttán, hogy ebből bármi jó kisülhet. Nagy is volt a meglepődés, amikor elég szép ütemben fogytak a jegyet. A fejesek lemondó arckifejezését felváltotta a remény, majd a dollárhegyek láttán már csak mosolyogni tudtak. Hiszen amellett, hogy kasszasiker lett a Dirty Dancing, a nézők is odavoltak érte. Egy klasszikussal bővült a műfaj, megérdemelten. 30 éves a film, néhány érdekességet olvashattok róla. Tovább “Dirty Dancing – 30 éves a klasszikus” »

0

Capote (2005) / Infamous (2006)

írta Nikodémus

2017-08-capote-infamous

Csak a végtelenül naivak hihetik, hogy bűnelkövetés és bűnüldözés között szigorú határvonal létezik – e szentenciára krimifilmek garmadája épült már, a felszínesebbek logisztikai, a mívesebbek erkölcsi kérdést fabrikálva. Izgalmasabb kérdés, ha mindez a művészet világában kerül elő: szerző és műve, illetve a valóság hogyan viszonyul egymáshoz. A tiltott(nak vélt) határok radikális átlépésének pedig van egy szinonimája az amerikai irodalomban: Truman Capote. Bő egy évtizede, amikor Hollywoodban épp a demítizálás dívott, eljött az ő ideje is – mindjárt két, az előzetes várakozásokkal ellentétben meglepően egyenrangú film formájában.

Tovább “Capote (2005) / Infamous (2006)” »

2

Halálhajó: 20 éves Paul W. S. Anderson legjobb filmje

eventhorizon0Sokszor sok helyen feltették a kérdést: „Hogyan fordulhatott elő, hogy Paul W. S. Anderson ilyen filmet készített?” A rendező jobbára szórakoztató, könnyen feledhető alkotásokra szakosodott, bár törekvése nem mindig jön össze. Ám a Halálható kilóg a sorból, hiszen sokkal komolyabb, komorabb és legfőképpen sokkal élvezhetőbb, mint a munkái többsége. Habár nem teljesített túl fényesen a kasszáknál és jobbára negatív kritikákat kapott, mégis VHS-en megtalálta a a közönségét. Kurt Russell A katona forgatásán megnyugtatta Andersont: „Tök mindegy, hogyan állnak most hozzá a filmedhez. 15 év múlva büszke leszel rá.” A Halálhajóra mostanra egyes körökben klasszikusként tekintenek. 20 éves a film! Tovább “Halálhajó: 20 éves Paul W. S. Anderson legjobb filmje” »

0

Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)

írta Nikodémus

2017-08-unforgiven-1c

Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.

Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.

Tovább “Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)” »

0

Clint Eastwood 25 éve mutatta be a Nincs bocsánat klasszikus westernt

unforgivencover

Sokszor és sok helyen temették már a westernt, de hiába dobálják rá serényen a földet, a műfaj csak nem akar kimúlni és minduntalan megmutatja, hogy van benne élet. Jobb és rosszabb darabok készülnek, néha pedig berobban egy rendkívüli darab is, amelyről ódákat zengenek. 1992-ben Clint Eastwood vadnyugati filmjének a bemutatóját várja a közönség. Nyilván már maga a rendező-színész neve is elég, hogy a figyelem ráirányuljon a Nincs bocsánatra, de amikor a kritikusok ódáitól telt meg az összes szaklap már sejthető volt, hogy remek western született. 25 éves a film, remek alaklom, hogy írjak pár érdekességet róla.  Tovább “Clint Eastwood 25 éve mutatta be a Nincs bocsánat klasszikus westernt” »