4

Az utolsó mohikán – 25 éves Michael Mann műve

lastofthemohicansAz utolsó mohikán népszerű regénynek számít, több mozis-és tévés adaptáció készült, de született rádiójáték is a könyv alapján. Valószínűleg az olvasók többsége Michael Mann 1992-es verziójára emlékszik, amely éppen a héten lett 25 éves. Mann egyébként gyerekként odavolt az 1936-ban kiadott produkcióért, három vagy négy évesen látta először George B. Seitz rendezését és elhatározta, ha lehetősége nyílik rá, akkor ő is leforgat egy alkotást. Tovább “Az utolsó mohikán – 25 éves Michael Mann műve” »

1

30 éves a Hellraiser

hellraiserSzadomazo bőrruhás lények, halál, brutalitás, groteszk képek – Clive Barker klasszikusa. Adott egy furcsa puzzle dobozka, ami extázist, gyönyört és kínt ígér. Miután Frank kinyitja testét darabokra szaggatja néhány ijesztő lény. A férfi testvére, Larry és annak felesége, Julia, illetve lányuk, Kirsty beköltöznek a házába. És egy baleset után Frank újra ember lehet. Viszont éppen Kirsty áll az útjába, aki egyezséget köthet a démoni cenobitákkal. 30 éves a horror, ennek örömére pötyögtem le pár érdekességet róla. Tovább “30 éves a Hellraiser” »

0

25 éves a Komputerkémek

sneakers2Szerencsére a 90-es években sem szenvedtünk hiányt a paranoia filmekben. A teljesség igénye nélkül mondanék párat: Összeesküvés-elmélet, A közellenség, Az utolsó esély, A szomszéd. És ott volt még a Komputerkémek is, amiből egészen feszült és izgalmas produkció kerekedett ki. Robert Redford irányítja azt a profi kis csapatot, ami legálisan vállalatok és pénzintézetek biztonsági rendszereit teszteli. De minden a feje tetejére áll, amikor államérdekből meg kellene szerezniük egy bizonyos fekete dobozt. És ez az eszköz sokat ér, nagyon sokat, egyesek ölni is hajlandóak érte. Tovább “25 éves a Komputerkémek” »

0

Játsz/ma: 20 éves a 90-es évek egyik legjobb thrillere

jatszma3Ütős, fordulatos és izgalmas thriller a Játsz/ma. Sajnos manapság effélét ne készítenek. Nem csupán a főszereplő próbál rájönni, hogy mi történhetett vele, de a film eléri, hogy a néző is elgondolkodjon, hogy mit tenne hasonló esetben. Michael Douglas alakítja Nicholas Van Ortont, az eléggé vagyonos, ám egyúttal kissé unott bankárt. Születésnapjára öccsétől furcsa ajándékot kap: a Civil Rekreációs Szolgálat ajánl kártyáján valamiféle játékot. Kíváncsiságától hajtva utánanéz, hogy mégis miről lenne szó, elmegy a céghez és mire észbe kap máris felfordul az élete. 20 éves a Játsz/ma! Tovább “Játsz/ma: 20 éves a 90-es évek egyik legjobb thrillere” »

3

Ilyen volt a 2017-es nyár: sikerek és bukások

wonderwNa, milyen volt a nyár? Nem biztos, hogy ez lesz a kedvencünk, de az biztos, hogy Hollywood sem boldogan fog visszaemlékezni erre az időszakra. Ismét a franchise szót tűzték ki zászlajukra a stúdiók, ám ezúttal Amerikában néhány %-kal visszaesett a bevétel. Ki gondolta volna, hogy éppen hazai földön unnak bele először Jack Sparrow-ba vagy az Alakváltókba? Ugyan a nemzetközi területek ismét megmentették a combos buktától a filmek legtöbbjét, de nem szabad megvárni, míg a többi ország is csak lemondóan legyint a gigabüdzsével gyártott közismert címekre. Már most illene átértékelni a stratégiát, bár ugye egy pofás 800-900 milliós összbevétel láttán senki nem kap idegbajt, hanem szépen bevési a CV-jébe, hogy az ő munkássága alatt ennyit és ennyit értek el egyes produkciók. Csupán három képregényfilm ért el Amerikában 300 millió feletti eredményt a május-augusztus intervallumban. Ha pedig az egész bevételt nézzük, egyetlen mű sem teljesített 1 milliárd felett (erre a Gru 3 még esélyes). Alább röviden a sikereket és bukásokat sorolom fel, nem minden filmről emlékeztem meg, és mivel az iromány a héten készült, biztosan akadnak változások a számokban.

Tovább “Ilyen volt a 2017-es nyár: sikerek és bukások” »

1

A vadak ura – 35 éves a 80-as évek egyik legjobb fantasy-je

beastmasterHa a fantasy-t és a 80-as éveket egy mondatban említjük, akkor valószínűleg szóba kerül A vadak ura is. Abban az évtizedben nem csak az akciófilmek élték virágkorukat, hanem az efféle produkciók. Harcosok, varázslók, amazonok, boszorkányok. Lengén öltözött izmos alakok és hölgyek. A videókazetták hőskorában bizony Don Coscarelli rendezése nagyon is népszerűnek számított. Szokás – tévesen – Conan koppintásnak nevezni, pedig kvázi három hónap eltéréssel mutatták be a két alkotást. 35 éves lett az alkotás, emlékezzünk meg erről.

Tovább “A vadak ura – 35 éves a 80-as évek egyik legjobb fantasy-je” »

0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Tovább “A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)” »

1

Dirty Dancing – 30 éves a klasszikus

dirtydanincg„Égessétek el és adjuk be a kárigényt.” – mondta Aaron Russo producer, miután megnézte a filmet. Sem ő, sem a stúdió nem hitte a végeredmény láttán, hogy ebből bármi jó kisülhet. Nagy is volt a meglepődés, amikor elég szép ütemben fogytak a jegyet. A fejesek lemondó arckifejezését felváltotta a remény, majd a dollárhegyek láttán már csak mosolyogni tudtak. Hiszen amellett, hogy kasszasiker lett a Dirty Dancing, a nézők is odavoltak érte. Egy klasszikussal bővült a műfaj, megérdemelten. 30 éves a film, néhány érdekességet olvashattok róla. Tovább “Dirty Dancing – 30 éves a klasszikus” »

0

Capote (2005) / Infamous (2006)

írta Nikodémus

2017-08-capote-infamous

Csak a végtelenül naivak hihetik, hogy bűnelkövetés és bűnüldözés között szigorú határvonal létezik – e szentenciára krimifilmek garmadája épült már, a felszínesebbek logisztikai, a mívesebbek erkölcsi kérdést fabrikálva. Izgalmasabb kérdés, ha mindez a művészet világában kerül elő: szerző és műve, illetve a valóság hogyan viszonyul egymáshoz. A tiltott(nak vélt) határok radikális átlépésének pedig van egy szinonimája az amerikai irodalomban: Truman Capote. Bő egy évtizede, amikor Hollywoodban épp a demítizálás dívott, eljött az ő ideje is – mindjárt két, az előzetes várakozásokkal ellentétben meglepően egyenrangú film formájában.

Tovább “Capote (2005) / Infamous (2006)” »