0

Amerikai pasztorál / 20. századi nők

írta Nikodémus

2017-04-amerikai-pasztorál-20-századi-nők-1

Elmondhatatlan tragédia, ha egy szülőnek el kell temetnie saját gyermekét, ám nem kisebb kín, ha kénytelen végignézni, ahogy utódja egészen más utat választ, mint amit ő adott számára példaként nevelésében. A budapesti Titanic Filmfesztiválon nemrég bemutatott Amerikai pasztorál és 20. századi nők különböző nézőpontból ugyan, de egyaránt erről az őrjítő tehetetlenségről mesél.

Tovább “Amerikai pasztorál / 20. századi nők” »

0

Mine

mineposter

Mike Stevens (Armie Hammer) türelmesen hasal mesterlövész fegyvere mögött, bár társa és egyben jó barátja azért már erősen unja az eseménytelen órákat. Majd nem sokkal odébb nagy lesz a nyüzsgés, feltűnik néhány személy és a tengerészgyalogosok megkapják az utasítást: ki kell iktatni az egyiküket. Stevens hezitál, egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy pont a célszemélyt látja, másrészt nem feltétlenül ölne többet a kelleténél. A várakozás végül menekülésbe csap át, majd aknamezőre tévednek. A kolléga elhalálozása után Stevens is rossz helyre lép. Úton van a segítség, de nem néhány órát kell várnia, hanem napokat. Tovább “Mine” »

0

Aftermath

aftermathposter

A kritikát Mini Me írta!

Talán közhelyes, talán nem, de az élet valóban a legnagyobb forgatókönyvíró. A megtörtént eseményeken alapuló történetek általában megváltoztatott helyszínekkel, nevekkel, időpontokkal viszi vászonra a filmes szakma, ez Elliot Lester mozijában sincsen másképp. Talán elmondható az élet írta történetekkel kapcsolatban az a tényező is, hogy bizony előfordulhat, sőt szinte kötelezően elő is fordul, hogy egy eseménysorozat folyamatait össze kell sűríteni, hiszen egy filmbe kell beleágyazni, akár napok, hetek, hónapok történéseit, érzéseit, változásait. Ezen egyszerűsítések miatt érezhető sok esetben az ilyen típusú filmeken a vontatottság és az üresség érzete, a logikátlanság. Amennyire a történet kerete és időtartama megengedte Javier Gullón forgatókönyvíró és a rendező ebben az esetben nem követtek el súlyos mulasztást. Tovább “Aftermath” »

4

Halálos iramban 8 (The Fate of the Furious)

halalosiramban8

Kiskoromban eléggé jól elvoltam a matchboxokkal. Akadt rengeteg kis járgány és hát nagyon is el lehetett szórakozni velük, különösen ha még felhúztunk mellé legókockákból egy-két épületet, amelyekre rá lehetett fogni, hogy a hírneves felhőkarcoló vagy esetleg egy világváros része. Ezeket aztán szépen le lehetett rombolni, ki lehetett találni külön kis történeteket mellé, remek szórakozás volt, miközben a kis autókat átlökdöstük rajtuk.. Felnővén újra lehet élni az egykori játékélményt, csak hát az a kérdés, hogy a roncstelepen vagy Hollywoodban teszik ezt. Vin Dieselék alá sok millió dollárt toltak be, hogy véghezvigyék elképzeléseiket, menő járgányokban nyomulhattak és a világ néhány pontján zúzhattak és gyorsulhattak. A Halálos iramban franchise már elérte azt a szintet, hogy a főszereplők inkább szuperhősökre emlékeztető mutatványokat hajtanak végre. Tovább “Halálos iramban 8 (The Fate of the Furious)” »

5

Némaság (Silence)

írta Nikodémus

2017-04-némaság-1

„Ami igazán érdekel, az az elvilágiasodás kérdése. Ugyan miért taszítanánk el magunktól azt, amitől gazdagabbá válhatna az életünk? Ez számomra ezeknek a lelki, természetfölötti folyamatoknak egyfajta megbecsülése, illetve keresése. A Némaságban is ez vonzott. A megszállottjává váltam, meg kellett csinálnom.” (Martin Scorsese)

Két előzményről itt esett szó.

Mit lehet írni egy olyan filmről, melynek legendás alkotója csaknem három évtizede tervezgeti azt? Egy filmről, mely mind témájában, mind történetében totálisan szembemegy a trendekkel? Egy olyan filmről, mely a gyorsfogyasztásra készült plázatermékek korában majd’ három órás játékidejével teszi próbára az embert? Martin Scorsese legújabb filmje, az idén márciusiban végül itthon is bemutatott Némaság kapcsán egyre sorakoznak a kérdések – a híreket hallva eleinte felszínesek, majd a kész művet megtekintve sokkal lényegbevágóbbak. Válasz pedig nincs – csendes kritika az év legcsendesebb napján.

Tovább “Némaság (Silence)” »

0

Röviden: Bukós szakasz (CHiPs)

chipsA sorozatadaptációk döntő többsége vagy csak a címükben hasonlítanak az alapanyaghoz vagy annyira a széria annyira régi, hogy tulajdonképpen a kutya sem emlékszik rá és bármit bele lehet erőltetni. Még a 70-es évek végén futott a ChiPs, amelyet talán nálunk még alámondással sem vetítettek. De a lényeg, hogy két motoros járőr állt a középpontban, akik nyilván elkaptak jó néhány rossz fiút és ügyeltek az autópálya rendjére. Az új változat nagyjából ugyanezt a sémát követi.

Akad néhány korrupt zsaru a motoros járőrök köreiben. Még szép, hogy el kellene kapni őket, a feladattal az FBI egyik ügynökét bízzák meg, Frank Poncherello név alatt nyomozhat. Kicsit nagyképű, nehéz vele kijönni és ha meglát egy dögös csajt rögtön elfeledkezik mindenről. Jon Baker kaszkadőrként tevékenykedett egykor, azonban egy-két baleset után úgy döntött, hogy zsaru lesz.

Azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk, hogy miképp is néz ki egy buddy cop akció vígjáték. Az elején még nincs meg az összhang a két főszereplő között, idővel szépen összecsiszolódnak és a végére nagyon is megkedvelik egymást, épp hogy nem fogadják egymást testvérekké. De a másfél-két óra alatt azért össze kell ugrasztani őket párszor. A kötelező állomásokat teljesíti is a film, de kevésbé szórakoztatóan, mint kellene.

Mivel eléggé csekély összegből gazdálkodhatott az író-rendező-főszereplő, túlpörgetett vagy éppen látványos akciójelenetekre nem kell számítani, de azt a keveset, amit láthatunk korrekt módon teljesíti. Poénkodás terén viszont nem fogja vissza magát a film, mármint bőven akadnak alpári vicceskedések is, de a 21 Jump Street sokkal jobban megoldották a feladatot, itt eléggé sok humorosnak szánt pillanat mellémegy. A Bukós szakasz úgy-ahogy elszórakoztat, tűrhető és valamennyire még kedvelhető is, de sajnos nem túl erős.  Tovább “Röviden: Bukós szakasz (CHiPs)” »

0

Captain Fantastic

írta Nikodémus

2017-04-captain-fantastic-1

Sokan érzik manapság úgy, a sporthoz és a neveléshez feltétlenül értenek: tízmillió szövetségi kapitány és pedagógus országa vagyunk. A nagy össznépi stadion- és kompetencia-számlálásban azonban elvész a lényeg, melyre Matt Ross filmje, a Captain Fantastic csendes humorral hívja fel figyelmünket: nagyívű elméleti megfontolások helyett a mindennapi hiteles példa nevel leginkább.

Tovább “Captain Fantastic” »

6

Élet (Life)

eletmagyarposter

A kritikát Mini Me írta. 

A nemzetközi űrállomás hat fős legénysége éppen a Marsról érkező sérült szondát próbálja megszelídíteni, amelyen felbecsülhetetlen értékű minták találhatóak a vörös bolygóról. Miután Rory a vagány amerikai gépész (Ryan Reynolds) sikeresen elkapja az űrben sodródó monstrumot, azonnal el is kezdődik a minták vizsgálata. Hugh (Ariyon Bakare) brit biológus azonosít egy egysejtű életformát az egyik vizsgálata során, amellyel végre bebizonyosodik, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. A Földön mindenki ünnepli eme nagyszerű felfedezést, sőt még el is keresztelik a kis idegent, Kelvinnek. A kísérletek és stimulálások hatására az idegen életforma növekedni kezd és magas intelligenciáról tesz tanúbizonyságot. Majd egy malőr következtében kiszabadul az izolált vizsgálati környezetből és kapcsolatba lép a legénységgel, csak nem éppen a legkedvesebb formában… Tovább “Élet (Life)” »

11

Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell)

ghostintheshellpostermagyar

 

A kritikát köszönöm Mini Me-nek. 

Egy olyan jövőben járunk, ahol lassan már eltűnnek a határok az emberek és a gépek között. A technikai fejlettség olyan fokára jutottunk, amikor „kiberalkatrészekkel” cserélhetjük ki a szerveinket vagy éppen az egész testünket „tuningoltathatjuk”. Már nem jelent akadályt a Hanka vállalat számára, hogy emberi agyat és ezzel öntudatot, érzelmeket és ösztönöket ültessenek át robottestekbe. Az első sikeres kísérleti alany pedig nem más, mint történetünk főhőse, Mira Killian, az Őrnagy (Scarlett Johansson), akit Dr. Ouelet a Hanka vezető fejlesztője és Cutter a cég ügyvezetője alkot meg. Miután sikerrel járnak, Mirát a 9-es Részleg elnevezésű antiterrorista és kiberbűnözés elleni szervezet állományába helyezik, ahol speciális küldetések elvégzésével bízzák meg, társaival a robosztus, ám lágyszívű Batou-val (Pilou Asbaek) és a még teljesen ember Togusa-val (Chin Han). Az egység parancsnokát Daisuke Aramakit, az idős, ám rendkívül népszerű japán színész Takeshi Kitano alakítja. Tovább “Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell)” »

0

Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast)

szepsegesaszornyetegmagyar

Mindannyian jól ismerjük a Szépség és a Szörnyeteget.  De tudjuk honnan is ered a történet? Tulajdonképpen nem más, mint egy európai népmese, amelyet  Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve adott ki először 1740-ben. Ebben nem egy, hanem három lánya volt egy elszegényedett kereskedőnek és a legkisebbik ismerkedhetett meg a szörnnyel Néhány évvel később  Jeanne-Marie Le Prince de Beaumont tette közzé a leginkább ismert verziót, de azért ezen kívül több változata is akad (pl. Benedek Elek: A rózsa).

Bejött ez a biznisz a Disney, nagyon bejött. Nagy lehetőségek rejlenek abban, hogy a klasszikus történeteket ne animált formában meséljék el újra, hanem színészek játszatják el a mesebeli karaktereket. Bár azért a köréjük megálmodott világban kevés az úgymond valódiság, hiszen az effektmesterek megoldanak mindent. A stúdió olykor próbál változtatni az alapfelálláson, de gyorsan rájöttek, hogy  nem kell belemerülni és másképp elregélni a közkedvelt sztorikat. Nyilván lehet hangoztatni, hogy a cselekmény egyes pontjain a néző majd észreveszi, hogy mit formáltak és hogyan módosítottak ezt-azt. Mindez szép és jó, de azért a végeredményt elnézve igazán merész tetteket nem hajtottak végre. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a film rossz lenne. Tovább “Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast)” »

3

A préri urai (Hell or High Water)

írta Nikodémus

2017-03-hell-or-high-water-1

Aki a rendszerváltozás környékén járt Erdélyben, nem feledi egykönnyen az élményt: fenséges, a majdani turista-inváziótól még érintetlen természet, zárványszerűen élő népi kultúra – és repedező paneltömbök, városi nyomornegyedek, vadregényes hegyek között megbúvó, elhagyott gyártelepek, rozsdamarta acélmonstrumok. Előbbiekért lelkesedtünk, utóbbiak miatt fájt a szívünk, látva a felelőtlen értékpazarlást. Mint minden párhuzam, ez is sántít kicsit, ám az HBO-n március idusán bemutatott, négyszeres Oscar-jelölt A préri urai (Hell or High Water) valami hasonlóval szembesít. Minket is, de legfőképpen Amerika nyugati és keleti partjának nagyvárosi népét.

Tovább “A préri urai (Hell or High Water)” »

0

Egy kutya négy élete

negyeeleteposter

Eléggé nehéz hatni az ember érzelmeire. Nyilván könnyen lehet azokra hatást gyakorolni, akik vagy csak most ismerkednek a filmekkel vagy éppen csak néha-néha tudnak leülni, hogy megnézhessenek valamit. Nem is beszélve azokról, akik könnyen elbőgik magukat egy drámai jeleneten. De eléggé megedződhettek a több évtizedes „rutinnal” rendelkező nézők. Úgy gondolom, hogy eléggé meg vagyok edzve, de azért néha érhet meglepetés. A Holt költők társasága a tévében elkapva ugyanúgy meghat, de megemlíthetném akár a Titanicot (hát, ez van) vagy…az Armageddont (kérjek elnézést?).

egykutyanegy

Eléggé igyekeznie kell egy rendezőnek, hogy elérje a kívánt hatást. De manapság még nehezebb a helyzet. Hiszen a hírek miről szólnak? Itt robbantottak, amott megkéseltek valakit, máshol meg lövöldöztek. Sajnálatos esetek, de mégis az olvasók többsége egy vállrándítással továbblép. Ám ha egy kutya vagy macska kínzásáról esik szó, rögtön kinyílik a bicska a zsebünkben. Igen, egy állattal sokkal jobban lehet hatni az érzelmekre, mint mondjuk néhány robbanással vagy emberi sorssal. A filmek terén pedig lassan több kell egy zseniális Ó, kapitány, kapitányom jelenetnél. Tovább “Egy kutya négy élete” »