FilmDROID Elviekben ezen filmeken vigyoroghatnánk a 2012-es évben. A felhozatal nem ad túl nagy örömködésre okot, de azért akad egy-két érdekesebb darab, amelyen talán nagyokat kacaghatunk vagy szélesen vigyoroghatunk.
A harmadik Amerikai pite után az Universal DVD-n folytatta tovább a franchise-t, ám 2008-ban megpendítették, hogy talán itt lenne az ideje egy újabb mozifilmnek. 2010 áprilisában minden sínre került, Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg, a Kalandférgek első két részének a alkotópárosa szerződött le a rendezői teendők ellátásra és lényegében ezért is mondtak le a Kalandférgek 3 ledirigálására. Az eredeti szereplőgárda tehát visszatér, az oka egy gimis osztálytalálkozó. Láthatjuk, hogy melyik karakter milyen sokra vitte, illetve kiből lett egyáltalán valami. Íme az első előzetes, amiből leszűrhető, hogy Jim és Michelle…szóval inkább nézzétek meg. Eléggé úgy tűnik, hogy a pités tagok nem tértek le a megszokott útvonalról és hűek maradtak az első részekhez.
Guillermo Del Toro sok-sok ötlete és tervezete közül egy remake-et sikerült összehoznia, ami nem is annyira meglepő, főleg, hogy az utóbbi időben két marokkal osztogatják a millió dollárokat a feldolgozásokra, a többségében felesleges újragondolt verziókra.. Del Toro valahonnan előkaparta Matthew Robbinst, a Mimic íróját és közösen vetették papírra a Don’t Be Afraid of the Dark forgatókönyvet, ám a rendezést inkább egy képregényalkotóra bízta. Ezzel el is követte a hibát, mert hiába írtak komor és ijesztő történéseket, Troy Nixey egyszerűen képtelen volt arra, hogy megugrassza akár egy picit is az adrenalinszintet. Maga a történet merőben klisés, az ezerszer látott és hallott sztorit rakják elénk: A család egy régi, ódon helyre költözik, amiről hamarosan kiderül, hogy sötét titkokat rejteget. Del Toro keze nyoma erősen érződik, a gótikus, a sötét meseszerűnek tűnő helyszín azért kiált, hogy valaki forgasson már le itt egy izgalmas alkotást. A nyikorgó lépcsők, a lámpák által alig megvilágított szobák és a halk suttogó, követelező hangok ütős egyvelegnek bizonyulnak, ha valaki éppen azt akarja elérni, hogy a néző a széke karfáját markolássza izgalmában. Ám hiába látszik, hogy a klisékkel alaposan megdobált szkriptbe az írók beleadtak, amit csak tudtak, Nixey nem tud mit kezdeni vele, csak hasztalanul erőlködik. Pedig tisztán látszik az alapanyagban rejlő lehetőség. A negatívumokra alaposan ráfejel, mikor megjelennek a patkányszerű Szörnyecskék, akik sok problémát okoznak szereplőinknek. Egyszerűen nem lehet félni tőlük, túlságosan komolytalannak látszanak, inkább vicces, ezen felül még a szereplők egyes cselekedetei láttán is kérdő szemekkel tekinthetünk az előttünk zajló eseményekre. A Don’t Be Afraid of the Dark se nem ijesztő, se nem izgalmas, egyáltalán nem hatásos. Tévéfilmnek talán elmenne, de akkor sem lenne értelme megnézni, hiszen egy horroron senki nem akar csak bambulni.
Úgy tűnik, hogy Arnold Schwarzenegger mégsem tér vissza a politikához, inkább marad Hollywoodban. Jövőre az Expendables folytatásában és a The Last Standben lövöldözhet, de itt nem áll meg. Áprilisban kezdődik a Black Sunday forgatása, Scott Waugh és Mike McCoy, az Act of Valor rendezői irányíthatnak a forgatáson. A forgatókönyvet Skip Woods, A szupercsapat (A-Team) írója vetette papírra, amelyet korábban úgy jellemeztek, hogy A tűzben edzett férfi (Man on Fire) és a Fennsíkok csavargója (High Plains Drifter) ötvözete.
Az MTV Mark Wahlberggel készített egy interjút. A rapperből színésszé avanzsált Wahlberg elmondta, hogy elég nagy a valószínűsége, hogy benne legyen a Pain and Gain filmben. A produkciót Michael Bay fogja dirigálni, a történet két testépítő bűnözőről szól és ezúttal nem hatalmas költségvetésből, hanem 20 millióból gazdálkodhatna a rendező.