0

25 éves az Elemi ösztön

1992-ben március 20-án mutatták be az Elemi ösztönt, amelynek már a forgatása alatt is eléggé eléggé felfokozott volt a hangulat. Sokan bírálták a szexualitás és az erőszak ábrázolása miatt, a melegjogi aktivistáknak pedig egyáltalán nem tetszett, ahogyan a kapcsolatokat ábrázolták, illetve azzal sem voltak kibékülve, hogy a Sharon Stone által játszott biszexuális nő egy nárcisztisztikus pszichopata. Mindenesetre a film nagy siker lett, aminek leginkább Stone örülhetett, hiszen a résztvevők többsége már ismert volt. De következzenek az érdekességek.

basicinstinct

Tovább “25 éves az Elemi ösztön” »

0

Az ügyfél (Forushande)

írta Nikodémus

2017-03-az-ügyfél-1b

Nagyvárosi éjszaka valahol Iránban. Kétségbeesett kiáltozás veri fel a csöndet: menekülni kell a tömbházból, mert mindjárt össze fog dőlni. Itt-ott villanó fények, álmos tekintetek, remegő kéz, tétován mozduló láb. A lépcsőház gyorsan megtelik sürgölődő emberekkel: menteni próbálják szeretteiket és magukat. A kamera pedig ráközelít a közelben dolgozó markológépre, miközben a tőle minket elválasztó ablaküveg hirtelen megreped. A friss Oscar-győztes Az ügyfél egy ilyen nyitány után akár sima akciófilmként is folytatódhatna, Bruce Willis azonban ezúttal nem jön el megmenteni minket: Asghar Farhadi filmje repedésekről mesél ugyan, de azok kevéssé falakon, inkább emberi lelkeken nyílnak.

Tovább “Az ügyfél (Forushande)” »

0

A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)

írta Nikodémus

2017-03-a-misszió-fekete-köpeny-1

Ma mutatják be Martin Scorsese csaknem harminc éve formálódó Némaság című filmjét a magyar mozik. Amíg mi is megnézzük, íme két rokon alkotás, felvezetőnek.

Jezsuita misszió a rabszolgatartó Dél-Amerikában: tuti téma, melyből izgalmas kalandfilmet, erkölcsi példabeszédet és komor drámát is ki lehet hozni, sőt, mindhármat egyszerre. Két filmünk – egyikük nemrég volt harminc éves, másikuk huszonöt – közül A misszió az ismertebb és elismertebb, ám a Fekete köpenynek sem kell szégyenkeznie, noha minőségben nem ér fel párjához. Duplakritika.

Tovább “A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)” »

0

Hologramot a királynak (Hologram for the King)

írta Nikodémus

2017-03-hologram-for-the-king-1

Az általános világhelyzet, számba véve csupán az elmúlt másfél év történéseit, sajnos nem túl biztató: egyre szaporodó háborús konfliktusok, növekvő migráció, gazdasági válság… kinek van kedve viccelődni? Tom Tykwernek úgy tűnik, igen, s bármily különös, ezzel mi is jól járunk. No nem térdcsapkodó hahotázásra kell számítani a rendező legújabb filmjének megtekintésekor: a Hologramot a királynak ironikus hangnemben kommentálja napjaink társadalmi-gazdasági viszonyait, s közben intelligens humorral beszél egy nagyon súlyos problémáról.

Tovább “Hologramot a királynak (Hologram for the King)” »

7

30 éves a Halálos fegyver

halalosfegyverposter

Éppen 30 éve, hogy Martin Riggs és Roger Murtaugh találkozott. Előbbi öngyilkosság gondolataival foglalkozó, felesége halálán túllépni nem tudó forrófejű legény, utóbbi pedig családos, már a nyugdíjba vonuláson merengő visszafogottabb fickó. Mennyire vannak közös nevezőn? Az elején nem kedvelték egymást és ezért (is) veszekedtek folyton és magukban próbálták eldönteni, hogy vajon mennyire nincs képben a partnerük, de aztán szépen összecsiszolódtak, összebarátkoztak és már-már úgymond szórakozásból vitatkoztak. Természetesen a szócsaták mellett szétrúgták a Los Angeles-ben tanyázó gazfickók valagát, még akkor is ha túl öregek ehhez a szarhoz. Ennek örömére röviden nézzük át az első rész érdekességeit. Tovább “30 éves a Halálos fegyver” »

0

Könyvajánló – A magyar animációs film

0animVarga Zoltán A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések című könyve hiánypótló és úttörő munkaként az első vállalkozás arra, hogy a magyar animációs film 100 évének egészét feltérképezze, és a magyar animáció esztétikai jellegzetességeit és összefüggéseit történeti keretekben vizsgálja. A magyar animációs film korszakolásának koncepcióját, illetve az intézménytörténeti tényezők részletes taglalását követően a kötet alapvető törekvése, hogy elemző és értelmező módon közelítsen tárgyához, s az animációs filmeket létrehozó vizuális, hangi, elbeszélői stb. jegyekből eredeztethető jelentéseket, értelmezési lehetőségeket is kimutassa, és a közöttük létesülő összefüggésekre rámutasson. A kötet fő állítása, hogy a magyar animáció sokfélesége mögött kimutathatók olyan közös jellegzetességek, amelyek alapján indokolt szorosabban összekapcsolódó tendenciák együtteseként elgondolni a magyar animációs filmet.

A magyar animáció formatörténeteinek – az egyes animációs típusok – részletes vizsgálata eredményezi a magyar animációs film összefüggő és átfogó feldolgozását. A kötet oroszlánrészét a magyar rajzfilm bemutatása jelenti, de a többi termékenynek bizonyult animációs forma is részletes áttekintés tárgya: a stop-motion animáció, a papírkivágásos és kollázsanimáció, a festményanimáció, a CGI-animáció, végezetül pedig az animációs formák kombinált változatai. Valamennyi formatörténeti vizsgálat kiterjed az animáció mindhárom alapvető produkciótípusára: a rövidfilmektől kezdve a sorozatokon át az egész estés művekig. A nagyszabású áttekintés kirajzolja a formai határokon átívelő közös jellegzetességeket, vagyis a magyar animáció klasszikus, karikaturisztikus, ornamentális és dokumentarista tendenciáit.

Varga Zoltán alapkutatása több éves munka eredménye; a szerző 2007 óta foglalkozik szisztematikusan az animációs filmmel, korábban a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékén, illetve az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékén tartott órákat a témában, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakának óraadója. (Forrás)

Beleolvasás és rendelés itt.

Varga Zoltán: A magyar animációs film – Intézmény- és formatörténeti közelítések, Apertúra Könyvek – Pompeji, Szeged, 2016

1

A régi város (Manchester by the Sea)

írta Nikodémus

2017-03-a-régi-város-1

Egy biztos: a híre megelőzte. Sundance-siker, áradozó kritikák, elragadtatott közönség, tuti Oscar-alapanyag. Amúgy is kell minden évben egy underdog versenyző a nagy stúdiófilmek közé, amely tündérmese keretében emelkedhet az égig. Érdeklődve, ám kicsit rezignáltan vártam tehát Kenneth Lonergan filmjét, A régi várost, számítva néhány, magát egyedinek mímelő, valójában azonban nagyon is bevált fogásra. Annál nagyobbat koppantam a film megtekintésekor.

Tovább “A régi város (Manchester by the Sea)” »

3

Mindenki

2017-03-mindenki-1írta Nikodémus

Talán jobb is, hogy csak most kerül ki ez az írás. Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje megérdemelten gyűjtött be megannyi elismerést, egy ország szurkolt a csapatnak az Oscarért, és a nagy álom beteljesedett: a Saul fia után újabb aranyszobrocskás magyar filmünk van. S ha lehántjuk erről az egészről a felhajtást, a lelkendező reakciókat, az alkotók dicséretes szerénységét, a 24 perces kisfilm önmagában is felemelő élményt ad. Elsőre.

Nekem viszont megvan az a rossz tulajdonságom, hogy szeretek továbbgondolkodni egy-egy alkotáson, s a Mindenki nálam minden egyes újrafelidézésnél egyre rosszabbul teljesít. Sajnos, mert egyébként szívet melengető, szerethető film: mosolygós kisgyerekek vannak benne, aranyos a történet és lelkesítő a hepiend. Kár, hogy sem pedagógiailag, sem zeneszakmailag nem állja meg a helyét.

Tovább “Mindenki” »

9

Tippeljünk: Az Oscaron kik és mely filmek kapnak díjat?

oscarSokan próbáltak bekerülni az Oscar mezőnybe, de már decemberben, az amerikai limitált vetítések alkalmával kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik. A Warner túl sokat várt Ben Afflekck gengszterfilmjétől, de Az éjszaka törvénye eléggé átlagos lett, de Mark Wahlberg Patriots Day-e is ment a levesbe, és ami a legfurcsább, hogy Martin Scorsese új filmjét is kvázi némaság (bocs!) lengi körül. De Ang Lee legutóbbi rendezése is gyorsan eltűnt a süllyesztőben, hiába hangoztatták több portálon is, hogy aratni fog a díjszezonban. Mindenesetre van, ami előtt értetlenül tárom szét a karom. Amy Adams-t miért hanyagolták el? Legalább Mel Gibsonnak megbocsátottak, és ez már valami, mert A fegyvertelen katonának valószínűleg csak a jelölésekkel kell beérnie. Mindenesetre az amerikai történelem egy bizonyos pontjával több film foglalkozik és szép számban képviseltetik magukat a valós eseményeken alapuló produkciók.

Tavaly elég nagy volt a felháborodás az afro-amerikaiak részéről, ismeri mindenki a sztorit. Hogy a dühük jogos volt, azt most hagyjuk, de az Akadémia idén nem bízta a véletlenre. Ebből még véletlenül sem lehet baj.

Számomra a legnagyobb kérdés az, hogy az akadémiai tagok tudnak-e örülni egy vidám és színpompás filmnek, vagy inkább a melankolikus A régi várost éltetnék. Esetleg a NASA-nál dolgozó afro-amerikai hölgyeket részesítenék előnyben, esetleg egy hangulatos westernszerű drámát vagy éppen a mondanivalóval bíró űrlényes sci-fit, talán a szülei keresésére induló indiai srác történetét? Hamarosan kiosztják a szobrokat, így itt a remek alkalom, hogy megtippeljük, hogy kik fognak nyerni. Vagyis arra kérlek Titeket, hogy írjátok le, hogy szerintetek ki és melyik film fog nyerni.  A jelölteket itt találod. Tovább “Tippeljünk: Az Oscaron kik és mely filmek kapnak díjat?” »

1

Javított kiadás – Jackie

írta Nikodémus

2017-02-jackie-1

Nem feltétlenül kell posztmodern alapvetésekben gondolkodnunk a világról és önmagunkról, hogy olykor úgy érezzük, menthetetlenül összekeveredik mindaz, ami körülöttünk és bennünk zajlik – elég ehhez egy sorsfordító életesemény. Pontosan ez történik Jacqueline „Jackie” Bouvier Kennedyvel, akinek férje, John Fitzgerald Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása után kell helyt állnia személyes gyászában, a temetést övező intrikákban és a merénylettől megriadt amerikai néplélek gyógyításában. Pablo Larraín chilei rendező legújabb, itthon februárban debütált filmjében sem hősét, sem nézőjét nem kíméli, ám a gyilkosság véres részletei helyett a lélek fájdalmait igyekszik vászonra festeni.

Tovább “Javított kiadás – Jackie” »

2

Az éjszaka törvénye / Az alapító

írta Nikodémus

2017-02-az-éjszaka-törvénye-az-alapító-1

Az éjszaka törvényéről itt írt Koimbra.

Nem tudni, miért, de így alakult: a kortárs közvélemény meglehetősen képmutató korrupció-ügyben. A kisember apró stiklijeit egy cinkos félmosoly kíséretében elnézi, a napi hírekben érkező, hatalmas összegekről szóló csalások hallatán pedig rendre elszörnyülködik. Pedig az erkölcsnek nincs számtani skálája: a becsület számszerűsíthetetlen. Az idei Oscar-szezon során két grandiózus felemelkedés-történettel is megismerkedhetünk, s a nálunk január és február fordulóján bemutatott Az éjszaka törvénye és Az alapító egyaránt hősének ellentmondásosságát hangsúlyozza.

Tovább “Az éjszaka törvénye / Az alapító” »

10

Miért vállal be Nicolas Cage ennyi rossz filmet?

cageJelezte egy ismerősöm, hogy már elérhető a USS Indianapolis: Men of Courage. Ha 2017 helyett 1997-et írnánk, irtó lelkes lennék. Mario van Peeblestől a Fenegyerekek igazán élvezetes akció-vígjáték volt. Tom Sizemore-nak is voltak villlanásai, gondoljunk csak a Halál napjára vagy éppen a Wyatt Earp-re. Na de Nicolas Cage? Gyakorlatilag elérte, hogy messzire elkerüljem filmjeit. Az elmúlt időszakban talán csak egyetlen minőségi és értékelhető darabban játszott, a Joe csak arra volt jó, hogy megmutassa tud színészkedni. De az Outcast kaland-akcióban mutatott teljesítményénél még Steven Seagal és Dolph Lundgren is jobbat tud.

De miért vállal be Cage mindent? Miért mond igent mindenkinek? Nem azért mert Az igenember nagy hatással volt rá. A pénzért!!! De neki különösképpen fontos, hiszen anyagi helyzete súlyos. Cage ugyanis szerette költeni a milliókat, gondolkodás nélkül vásárolt kastélyokat, drága verdákat és szigeteket. Aztán jött a nagy koppanás. A színész csődbe ment, sok-sok millióval tartozik és a tartozását csak úgy tudja rendezni, ha megragad minden alkalmat a pénzszerzésre. Tovább “Miért vállal be Nicolas Cage ennyi rossz filmet?” »