
Olvasd tovább


Akadnak filmek, amelyek előtt letérdelnek úgymond a kritikusok, nem fukarkodnak a szép szavakkal, dicsérő mondatokkal. Ilyen alkotást akartak látni és ilyen művek születése érdekében rimánkodnak a mindenható producerek felé. A „Vérző olaj” is ilyen alkotás.
Upton Sinclair megírta, Magyarországon pedig az Európa könyvkiadó adta ki művét “Olaj!” címmel. Paul Thomas Anderson kezébe került, elolvasta, átírta, elvett belőle ezt-azt, megszületett a „Vérző olaj”.
Ha esetleg nem tudnád, hogyan is zajlik ez a show műsor, elárulom, hogy NEM a műsor közben hanem előtte vagy meghazugságvizsgálva. Feltesznek neked 50 kérdést, amire IGENnel vagy NEMmel válaszolsz. Ekkor még nem mondják meg , hogy most hazudtál vagy nem, tehát nem tudsz semmit.
Akkor jöjjön a játék, ahol az 50 kérdésből a műsor készítői által kiválasztott 20 kérdést tesznek fel neked, és nem tudod előre, hogy az 50 kérdésből melyik 20-at. A műsor felvételén a közönség előtt a ugyanazokat a válaszokat kell adnod a kérdésekre mint az előzetes hazugságvizsgálaton. Na és itt jön az átbaszás:
Ne hidd azt, hogy a szerencsén vagy az igazmondáson múlik, hogy nyersz. A műsor készítői döntenek a kérdések sorrendjéről, azaz dönthetnek úgy, hogy elsőnek, középsőnek, utolsónak, vagy akárhányadiknak tegyék be azt a kérdést amire hazudtál, attól függően hogy mi jobb a nézettségnek. Az egyetlen esélyed a nyerésre ha Te magad hamarabb szállsz ki, mint ahogy azt a műsor készítői megtervezték a számodra. Például ha a forgatókönyv szerint – amit te nem ismersz – a 17. kérdésnél elvéreztetnek téged, akkor korábban kell kiszállnod, vagy megszívtad.

A boldog 80-as években Chuck Norris, Stallone és Scwarzenegger filmjei vitték a prímet, kazetta szakadásig nézte mindenki műveiket. Akadt azonban még néhány fazon, akiknek ha megemlítettek tőlük egy alkotást, akkor az a szerencsétlen egyén aki még nem látta réveteg tekintettel mormogta maga elé: Én is akarom.
Az Amerikai nindzsa is ezen opuszok közé tartozott, amit látnia kellett az akkori nemzedéknek. Megtekintése után ha megkérdezték volna a kiskorú nézőt mi szeretne lenni, bizony a nindzsát mondta volna, majd egy szép ívelt ugrással ugrotta volna át szobában található összes fotelt.

Aha, na jó. Összeszedem a gondolataim. Az van, hogy mindig átérzem a filmet. És ez most baj. Mert annyi mindent írhatnék, de kell egy logikai sorrend. Nos, ha mégsem tűnne logikusnak, szóljatok, és nézzétek el, körülbelül olyan, mintha hadarnék. Azt meg nem szeretjük.

Alvin és a mókusok 1995-ben alakult és ekkor is jelent meg az első albumuk.No de nem a zenekarról lesz itt szó, hanem a Ross Bagdasarian kitalált állatkákról. A tévében rajzfilmsorozat formájában futott az énekelni tudó mókusok kalandjai, az idő pedig elérkezett mikoron valaki fantáziát (és pénzt) látott a sorozat filmre vitelében.
Mesterdetektív (Sleuth): Nem nagyon kedvelem az egyszereplős egy helyen játszódó filmeket. Kivétel persze akad, de ez nem az az eset. Andrew Wyke (Michael Cain) egy író, Milo Tindle (Jude Law) pedig színész. A közös témájuk Wyke felesége. Ugyanis Tindle már egy ideje „összejött” az asszonnyal, így megkéri Wyke-ot váljon el a nejétől. Wyke azonban ajánlatot tesz Tindle-nek. Két kiváló színész játszik ebben a filmben, sajnos azonban a hangulat hiányzott.
Kenneth Branagh, Jude Law, Michael Caine, Harold Pinter
Gabriel: Erről azt mondták elöljáróban, hogy a Mad Max óta a legjobb ausztrál film. Nos fél órát bírtam belőle, még jó, hogy DVD-n jött ki csak.
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford: Mit vár az ember egy westerntől, ha tudja, hogy egy bandafőnökről szól majd? Vonat-és bankrablásokat, nyomában lihegő sheriffet, békebírót, pisztolypárbajokat a városban és a prérin. Ehhez képest ez inkább ilyen beszélgetős, merengős 2 és fél órás film lett. Aki szereti az ilyet, akkor suhanjon a moziba, aki meg nem, az várja meg inkább, míg megjelenik a tékákba.

Michael Clayton pókerezik, a lapjárás nem neki kedvez. A játszma végeztével telefonhívást kap, egy klienshez kell kiszállni, az illető bajban van. Clayton az egyik legnagyobb ügyvédi irodának dolgozik, ő az, akit akkor hívnak, ha el kell simítani valami, magyarán ő a „takarító”. Miután végzett a rábízott feladattal, a kocsijába ülve tovahajt. Egy füves-rétes-erdős.-dimbes-dombos vidéken lovakat lát, kiszáll a kocsiból, közelebbről való szemrevételezés céljából. Miközben a pacikhoz baktat, a kocsija tűzgolyóvá változik, felrobban szépen. Nem kétséges valakik el akarták tenni láb alól Claytont. De vajon miért? Visszarepülünk az időben négy nappal az események megismerése végett. Arthur Edens (Tom Wilkinson) az iroda sztárjogásza, egy tárgyalás során kicsit megzakkan, a cégének hátat fordít és annak a védelmére kel, kit a jog eszközeivel sárba kéne tiporni. A lelkiismeret feltámadt, halleluja. Claytonnak kellene visszaterelni az eltévedt báránykát a helyes útra, aki egyben a barátja is. De ahogy előrébb halad a sztori kezdi átlátni a dolgok szövevényes hálóját.
Az elmúlt éjszaka volt alkalmam 2 filmet, nem szeretném őket külön taglalni, csak ezen az egy bejegyzésen belül. Igazat megvallva egyik sem hagyott bennem olyan mély nyomokat, hogy külön-külön cikket nyissak nekik.


A Paramount kirúgta Tom Cruise-t – szóltak a hírek tavaly világszerte. Találgattak vajon miért? Egyesek szerint a Mission: Impossible 3 elért eredményét (közel 400 millió dollcsi) kevesellte a stúdió, mások pedig a szcientológiát hozták fel okként. Szerintem pedig azért bontották fel a szerződést, mivel Cruise épp felélesztette a régóta halódó United Artists stúdiót. Így gondolható, hogy ezzel akar majd foglalotoskodni, ráadásul az elsők között volt, aki megegyezett a forgatókönyvírókkal.
Az első alkotások egyike a Gyávák és hősök rögtön a politika helyzetről és a háborúról szól. Mostanában úgyis felkapott dolog ez, dokumentumfilmek tucatjait lehet látni a tévében ebben a témában, Michael Moore is sikeresen mutatta be a saját szemszögéből jelenlegi dolgokat és néhány mozifilm is nyíltan vagy elrejtve közölte a készítők véleményét ezzel kapcsolatban.
A film három szálon fut, háromszor egy órát mesél el, 2-2 szereplővel. Színdarab is lehetne belőle, talán majd egyszer lesz is, bár nem tudom a politikai témájú műveket mennyire szeretik a Broadwayon vagy egyéb ilyen helyeken.