Amerikai nindzsa (American Ninja, 1985)

A boldog 80-as években Chuck Norris, Stallone és Scwarzenegger filmjei vitték a prímet, kazetta szakadásig nézte mindenki műveiket. Akadt azonban még néhány fazon, akiknek ha megemlítettek tőlük egy alkotást, akkor az a szerencsétlen egyén aki még nem látta réveteg tekintettel mormogta maga elé: Én is akarom.

Az Amerikai nindzsa is ezen opuszok közé tartozott, amit látnia kellett az akkori nemzedéknek. Megtekintése után ha megkérdezték volna a kiskorú nézőt mi szeretne lenni, bizony a nindzsát mondta volna, majd egy szép ívelt ugrással ugrotta volna át szobában található összes fotelt.

Mi is kell egy ilyen filmhez? Egy rezzenéstelen színész, pár nindzsának öltözött személy. A történet szerint (amolyan alibi sztori azért kell) egy katonai támaszponton a Fülöp-szigeteken nyugisan telnek a napok. Az ezredes egyszem lánya épp távozóban van, méghozzá egy egész konvojjal. A kísérők között van a szótlan Joe Armstrong (Michael Dudikoff) is, akit mindenki új fiúnak hív. A csapatot természetesen csúnya rossz arcúak tartóztatják fel, Joe pedig aktivizálódik és leveri a helyi bennszülötteket, de megjelenik néhány nindzsának öltözött egyén is. Az új srác azért megmenti az ezredes „inkább az életem, mint a ruhám” lányát. A nindzsákról is kiderül, hogy nem eltévedtek, hanem egy bizonyos Ortega nevezetű kereskedő szolgálatában állnak. A főnindzsa vezetésével rabolnak el ezt-azt, amit aztán Ortega jó pénzért továbbadhat, mellesleg a kertjében olyan egy kisebb cirkuszi nindzsa kiképzőtelep működik és nem nézik jó szemmel, hogy egy szótlan muksó szétkaratézza a terveiket. Persze sziklaöklű és arcú Joe-nak segítője is akad Curtis Jackson (Steve James-vele több filmben is szerepeltek) és egy titokzatos öreg japán személyében.

A színészi játék nulla, néhol már a negatív tartományt súrolja. Dudikoff sem erőlteti meg magát nagyon, rezzenéstelen képét még maga Steven Seagal is megirigyelné, azoknak a mondatoknak pedig talán még Schwarzenegger is örült volna, amiket Dudikoff szájába adtak (vagy éppen nem adtak). Némelyik verekedési/harci jeleneten bizony el-elmosolyodhatunk, néhány ilyen „bunyó” még egy kocsmai verekedésbe is beillene. A nindzsák helyett bátran lehetett volna bármi más akár: szamuráj, lovag, bajvívó, teknőc.

Na de minek is szólom le, ez a maga korában szinte remekmű volt, és a sok hibája ellenére még a hangulata máig kitart. Igen, a HANGULAT, ez teszi még most is nézhetővé az Amerikai Nindzsát. Ott a helye az Ütközetben eltűnt és a Nico klasszikusok között.

Értékelés: 60 %

Előállítási költség: 500 ezer dollár

Amerikai bevétel: 10,5 M $

Egyik felejthetetlen pillanat, mikor Curtis el szeretné náspágolni Joe-t, de egyetlen ütést sem sikerül bevinnie, végül Joe egy vödörrel a fején mutatja meg ki a király a bázison. Ezután persze nagy haverok lesznek. Marvelous.

Dudikoff a film után lépett kultstátuszba, a Halálfolyó vagy a Lőjj a vadászra igen keresett filmek voltak (nálunk legalábbis).

Az Amerikai nindzsa 5 részt élt meg, Dudikoff a harmadik és az ötödik részben nem játszott. A negyedik és az ötödik felvonás pedig az imdb-n benne van a 100 legrosszabb film között.