30 %

1

A szerencse háza (The House)

Publikálta Koimbra

house

A kaszinózás kőkemény és ugyebár a szerencsejáték veszélyekkel jár. A rendszeresen hangoztatott alapszabály, hogy a Ház mindig nyer, vagyis a szervezők rendszeresen vaskos összeget tehetnek zsebre. És bizony mindent meg is kell tennie, hogy jól hozzon a bolt és ne nézze le őket senki. Nem csupán a csalókkal kell szembenézniük, ott vannak a rend lefizethetetlen őrei, de számolni kell a gengszterekkel is, akik nem nézik jó szemmel, ha a területükön ügyködnek, esetleg lecsippentenek valamennyire nyereséget a hasznukból. Megjárta Molly Bloom is, de Sam Rothstein (Robert De Niro) szintén tudna mesélni. Olvasd tovább →

0

Röviden: Ó, anyám (Snatched)

Publikálta Koimbra

oanyamMi baj lehet, ha a 80-as és 90-es évek aktív, vígjátékokkal ismertté vált színésznőt és egy stand up terén jártas hölgyet teszünk bele egy filmbe? A múlt és a jelen találkozik. Goldie Hawn és Amy Schumer. Ó, igen, ebből bármi jó kisülhet… ne. De még a háttérben ott munkálkodott Katie Dippold és Paul Feig is, akik a Szellemirtók után ismét bizonyították, hogy alkotói válságban szenvednek.

Schumer karaktere Ecuadorban vakációzna, de senki nem akar vele tartani, egyedül a Hawn által játszott édesanyját tudja rávenni az utazásra. Ott azonban nem sokáig élvezhetik a pihenést, mivel elrabolják őket.

Nem árt, ha egy vígjátékban van sok-sok legalább megmosolyogtató poén és a történet szórakoztató. Nem csak arról kell szólnia, hogy a forgatás milyen rohadt jó volt (ahogy Adam Sandleréknél), hanem a közönségre is gondolni kell. Itt-ott akadnak humoros pillanatok, amelyeket kiemelve egy stand up esten elő lehetne adni vagy elmesélni, de durván félremennek a próbálkozások. Furcsa, hogy nem a fő-, hanem épp a mellékszereplők csepegtetnek némi színt a sztoriba, ők valóban képesek nevetésre késztetni, nem úgy mint a Schumer és Hawn páros. 30 % Olvasd tovább →

13

Szellemirtók (Ghostbusters)

Publikálta Koimbra

szellemirtokposzter

Nem járok sajtóvetítésekre. Nem élek a fővárosban, számomra messze van, egy átlag jegyár többszörösét kellene tömegközlekedésre költenem. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a nap nagy része eltelne az utazással meg a film megnézésével. Tehát: Nem ingyen nézem meg az újabb produkciókat, én fizetek azért, hogy beüljek a vászon elé. És ezért az összegért cserébe elvárásaim vannak. A Szellemirtók kapcsán konkrétan két órás szórakozásra vágytam.

Tisztában vagyok a reboot előéletével. Tudom, hogy az előjelek nem ígértek semmi jót. Az internet népe habzó szájjal, undorodva mutogatott a szereplőgárdára és egy percre sem sikerült csillapítani az indulatokat. A YouTube-on a valaha volt leggyűlöltebb előzetes címét szerezte meg, a csajkvartett és Paul Feig rendező megkapta a magáét és az imdb-s pontszám úgy 3 körüli átlagról indult. Nem vagyok mazochista, csupán érdekelt a film, naivan hittem benne, hogy az alkotók tudják mivel van dolguk és csak azért is megmutatják, hogy mire képesek. Olvasd tovább →

0

Büszkeség és balítélet meg a zombik (Pride and Prejudice and Zombies)

Publikálta Koimbra

pridenadprejudiceandzoo

„Megtámadtak.” – harsan fel a kiáltás, így gyorsan véget ért a zenés-táncos mulatság, akárcsak Elizabeth Bennett és Mr. Darcy szóváltása. A Bennett nővérek előkapják tőreiket, alakzatba rendeződnek és a félelem legkisebb jele nélkül aprítani kezdik a zombikat. Jól hangzik? Nos, igen, de sajnos ezek a másodpercek a film kevés jó pillanatai közé tartoznak. Olvasd tovább →

1

Röviden: Beépített tudat (Criminal)

Publikálta Koimbra

beepitetttudatRyan Reynolds kedvelheti a tudatátültetős filmeket. Nem is oly rég még az Önkívületben helyezték bele Ben Kingsley memóriáját, most pedig Kevin Costner örökli meg emlékeit. Csak éppen az előbbiben főszereplő volt, és csak a játékidő előrehaladtával lépett be a képbe, most viszont csak az első percekben láthatjuk. És az alkotások közös jellemzője, hogy eléggé felejthetőre sikeredtek.

Egy elhunyt CIA ügynök olyan információkkal rendelkezett, ami különösen fontos. Nem tehetnek mást, mint egy kísérleti stádiumban lévő technológiát alkalmazni. A műtét során a halott emlékeit egy különösen veszélyes bűnöző kapja meg.

Ha Ariel Vromen csak egy másfél órás feszes akciót készített volna, talán-talán egy viszonylag nézhető film született volna. Az elején még olybá tűnt, hogy egy „mindenki aggódva rohangál, néha üt és tüzel-típusú történetről van szó”. Aztán később már leginkább csak Gary Oldman ordibál „ész nélkül”. Megpróbáltak belepasszírozni némi drámát, de Vromen nagyon nem tudott mit kezdeni a családi vonallal, Kevin Costner is inkább tévelyeg. Tommy Lee Jones valószínűleg csak szívességet törlesztett, amikor bevállalta a filmet, Oldmannak sem áll jól szerepe és Scott Adkins sincs hozzászokva az öltönyhöz. A castingosok jöhettek ki a legjobban ebből, hiszen egy ilyen színészgárda nélkül talán DVD-n jött volna csak ki a Beépített tudat. Sajnos a film eléggé félresikerült, akárcsak a szinkron. Legalábbis olyan érzésem van, mintha a szinkronstúdióban az első útba eső embert kérték volna a feladatra (még jó, hogy valamelyik férfi nem női hangon szólal meg).

Olvasd tovább →

2

Támadás a Fehér Ház ellen 2: London ostroma (London Has Fallen)

Publikálta Koimbra

londonostroma

„Átgázoltak mindenkin!” – nyögi az amerikai elnök halálraváltan, miután sikerült ép bőrrel megúsznia a terroristák támadását Londonban. „Még nem mindenkin!” – teszi hozzá hű testőre és bepattint a pisztolyba egy újabb tárat. Gyakorlatilag erről is szólt egykoron az akciófilmek többsége, hogy mégis akadt egy tökös legény a vidéken, aki a legdurvább helyzetben is megállja a helyét.

3 évvel ezelőtt két csapat is megrohamozta és bevette a Fehér Házat, de a falak közül már csak hullazsákban kerültek ki. Éppen Roland Emmerich, a pusztítás és a rombolás nagymestere teljesített rosszabbul, rendezése nagy meglepetésre eléggé gyenge lett. De a rivális film, Antoine Fuqua vezényletével megütötte a szintet és teljesítette az elvárásokat. Ebben Gerard Butler takarította ki az elnök munkahelyét a terroristáktól. És a stúdió úgy gondolta, hogy a folytatásban ki lehetne bővíteni a játszóteret, de a büdzsé kapcsán meghúzták a nadrágszíjat. Így Butlernek a 80. perc környékén mindenképpen biztonságos helyre kell vinnie az elnököt. Olvasd tovább →

0

Victor Frankenstein

Publikálta Koimbra

victorfrankensteinposter

Szeretjük a klasszikus történeteket, betéve tudjuk oda-vissza és még a filmipar is gondoskodik róla, hogy véletlenül se feledkezzünk el róluk. Viszont nem lehet örökkön örökké ugyanúgy előadni, hiszen sokadik alkalommal már belefásulhat a néző. Éppen ezért is próbálnak olykor változtatni, másképpen bemutatni a betéve ismert sztorikat. Így lett pozitív karakter Demónából és komor fantasy a Hófehérkéből. Olvasd tovább →

1

Sinister 2 – Az átkozott ház (Sinister)

Publikálta Koimbra

sinister2

Ártalmatlannak tűnő filmtekercsek? Biztos jó szórakozás lesz, nem? Erről még talán Nicolas Cage is mesélhetne. Ha valaki esetleg rábukkan egy érdekesnek tűnő felvételre biztos lehet, hogy a nyugodt kis élete fel fog bolydulni, ha pedig amúgy sem túl vidám az evilági sorsa, akkor még mélyebbre süllyed a szörnyűségekben. De egy biztos: nyakig merül az illető az erőszakba. De hát a naiv horrornéző is tudja, hogy még véletlenül sem szabad hozzányúlni az eldugott helyeken porosodó rögzített anyagokhoz. Előbb minimum be kell hinteni szenteltvízzel. Olvasd tovább →

1

Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47)

Publikálta Koimbra

 

hitman

Érthető, hogy a filmipar miért próbálkozik számítógépes játékok mozis verzióival. A sok-sok millió eladott darabszám és a hatalmas pozitív visszhang után azt gondolná az ember, hogy a rajongók biztosan beülnek a legyártott produkcióra. De eddig csak elég kevés „átiratnak” sikerült igazán nagy eredményt produkálnia és a manapság oly népszerű franchise lázban jó ha egy cím (Resident Evil) tudott helyt állni. A Hitman 2007-ben mutatkozott be a vásznakon és a viszonylag korrekt bevétel mellé nem társult elégedettség. A stúdió most újra próbálkozik, de jobban tették volna, ha valóban olyan szakembereket kérnek fel a film megtervezésére, akik rá is nyomtak a Startra és sok száz órát végiglopakodtak. Olvasd tovább →

0

Poltergeist – Kopogó szellem (Poltergeist)

Publikálta Koimbra

poltergeist

Szégyen vagy sem, nem láttam a 82-es Poltergeist horrort. Különösebb utánanézés nélkül annyit tudok, hogy a Steven Spielberg nevével fémjelzett filmből klasszikus lett és az izgalmak mellé a humort sem spórolták ki. És fontos fegyvertény, hogy még manapság is emlegetik, illetve egy-két projekt kapcsán előszeretettel hozzák szóba, hogy valami olyasmire kell számítani, mint Tobe Hooper egykori rendezése.

Manapság rendszeresen vesznek elő régi címeket, minden hónapra jut legalább egy remake, meg sem lepődünk azon, ha egy bejelentik, hogy elkészül valamelyik közismert film újragondolt változata. Lassan tényleg eljutunk oda, hogy egy unalmas ásítással letudjuk, ha tudomásunkra jut, hogy egy régi sikert új köntösbe bújtatnak. És a „család új helyre költözik, ahol borzalmak történnek velük” sablon pedig már annyira megszokott, hogy panaszkodás helyet csak legyintünk. Amiért mégis bizakodhattunk a Poltergeist 2015-ös verziójában az az, hogy egy elismert színdarabíró jegyzi a forgatókönyvet, illetve Sam Raimi producerként állt mögötte. Olvasd tovább →

6

Röviden: Pompeji (Pompeii)

Publikálta Koimbra

pompeii2Jó, ha előre tudjuk, hogy ki rendezte a filmet, mert általában egy név alapján be lehet azonosítani, hogy mégis mi várható. Így jó előre ki mertem jelenteni, hogy Paul W.S. Anderson akkor fog klasszikust készíteni, amikor Réz András leborul előttem. De Andersonnak nem kell emlékezeteset letenni az asztalra, hogy elszórakoztassa a népet, néha kiderül, hogy képes szórakoztató filmet kiadni kezek közül. Borítékolható volt, hogy a Pompeji is csak egy méregdrága kaland lesz, ahol kőkemény fickók küzdenek az aréna homokjában, míg ki nem tör a Vezúv. Hősünk egy gladiátor, aki már-már unottan csapkod jobbra-balra a küzdőtéren, nem akad ellenfele. Pompeji azonban némileg más számára, összebarátkozik egy hozzá hasonló marcona cirkuszi látványossággal és beleszeret egy gazdag család lányába, akinek a kezét egy római hadvezérnek ígérték. A harcok nem különösebben kiemelkedőek, a romantikus szál röhejes, amit megfejelnek egy rettentő gyenge befejezéssel. A színészek képtelenek élettel megtölteni egydimenziós karakterekeit. Kit Harrington több figyelmet fordított arra, hogy kocahasa legyen, Kiefer Sutherland pedig meg túl kiemelkedően alakítja a „Az lesz, amit én mondok és úgy, ahogy én akarom” gonosz rómait. 30 % -nál többet nem ér a film. Az idei nagyobb költségvetésű filmek döntő többsége valóban kukába való vagy tényleg illene lenne megfontolni a klasszikus beszólást: nézzél inkább művészfilmeket?

Olvasd tovább →

7

A beavatott (Divergent)

Publikálta Koimbra

beavatott

Ha valaki Hollywoodban egy bizonyos témában gigantikus eredményeket produkál, felkelti az unatkozó producerek figyelmét. De mikor is kezdődött a young adult adaptációk korszaka? Visszapörgetve az idő kerekét Harry Potternél állhatnánk meg. Ha a műfajt megpróbálnánk korszakokra bontani, gyorsan rádöbbenhetünk, hogy a fiatal felnőtteknek szóló filmek soha nem mutattak egyenletes szintet. Gyakorlatilag soha nem jött el a pirkadat, mindvégig sötét éjjel volt ezen a területen. A legtöbb adaptáció vagy halva született próbálkozás volt, vagy amikor mégis ígéretesnek tűnt, gyorsan kiderült, hogy el tudták rontani, ráadásul akkorát buktak vele, mint az ólajtó. Néha mintha látszódna a fény az alagút végén, de szomorúan konstatálhatjuk, hogy ami közeleg, az bizony egy vonat. Az éhezők viadalával felállítottak egy szintet, de aki arra számít, hogy A beavatott ezt eléri, azt csalódás fogja éri. Olvasd tovább →