Újabb nyereményjáték indul a Fantasmania szervezésében. Az alább található űrlapot kell kitölteni, az egyik szerencsés nyertes a mozis vagy a klasszikus Pókember figura közül választhat. A játék Facebook oldalán egy hozzászólással kell jeleznetek, hogy melyiket vinnétek haza szívesen. Az eseményhez csatlakozók és ott válaszolók közül valakit a Magyar Szuperhős Mesék első számát kaphatja meg. (Benne Hungária Kapitánya és Harcsa Huszár első kalandjai várják a kedves olvasót. Hozzá adjuk most a Mechanikus
Forradalom című ajándék egyperces képregényt is.) A válaszokat május 22. csütörtökig várjuk. Olvasd tovább
figura
A maszk mögött: Freddy Krueger
Freddy Krueger a horror műfaj egyik legismertebb alakja, 1984-ben látott hozzá az Elm utcai fiatalok kinyírásához és bizony nem sokon múlt, hogy egy égett arcú, gyilkos humorú, csíkos pulcsit viselő figura helyett egy sokkal kevésbé rémisztő kinézettel megáldott alak lépjen színre. Wes Craven 1981-ben kezdett házalni forgatókönyvével, de a stúdiók többségét hidegen hagyta a dolog, azonban a Disney-nél érdeklődést mutattak a projekt iránt. Ott azonban azt kérték Craventől, hogy írja át a szkriptet úgy, hogy a filmre gyerekek is beülhessenek.
Röviden: Kéjjel-nappal (Knight & Day)
Tom Cruise sokáig állhatott a szupersztár szekcióban, ám ahogy mindenkinek, számára is eljött az idő, mikor a stúdiók már nem tekintenek rá úgy, mint régen, leginkább azért, mert már nem számít „pénzcsinálónak”. A Mission Impossible harmadik részének a bevételével nem voltak elégedettek a fejesek, majd a Valkűr bemutatóját tologatták, a stúdió eleinte azt hangoztatta, hogy nem nyerte el tetszésüket a film és biztos, hogy bukta lesz. Bár korrekt eredményt hozott, de mégsem lépte át a Cruise alkotásoktól megszokott 100 milliót Amerikában. A Kéjjel-nappal már ultimátumot intéztek a színésznek, ha bukik a produkció, akkor a Mission Impossible következő felvonásában már nem ő lesz a központi figura. Hogy miért lett sikertelen ez az akció-vígjáték (mármint Amerikában)? Cruise egyszerűen rosszul választott, a közönség nem fogadja el őt olyan akciófilmben, ahol viccesebbre veszi a figurát. Ha a sztár filmográfiáját átböngésszük láthatjuk, hogy eleddig nem volt főszereplő hasonló műfajú produkcióban. A Kéjjel-nappalban Cruise egy CIA ügynököt alakít, aki korrupt társa elől elhappol egy felettébb értékes „elemet”, ettől kezdve a cég úgy véli, hogy átállt a sötét oldalra. A fontos kis cucc utáni hajszába akaratán kívül belekeveredik June (Cameron Diaz) is, aki kénytelen hősünkkel tartani, ha túl akarja élni az esetet. James Mangold rendező sok műfajban kipróbálta magát, ám ezúttal meg sem próbált valami egyedit belekavarni a filmbe, klisés produkciót hozott össze átlagos, nem túl látványos akciójelenetekkel, a CGI pedig néhol elég béna. Talán jobb lett volna a korábban kinézett Tom Dey a film élére? Cruise-nak jól állt a laza, poénos ügynök szerep, Diaz és közte működött a kémia és az alkotás egyetlen pillanatra sem veszi magát komolyan. Szép tempót diktálnak, megfordulnak több országban, utaznak repülőn, autón, vonaton és motoron. Akaratlanul is megfordult a fejemben, ha komolyabbra veszik, talán jobb film született volna, de lehetséges, hogy pont a lazább hangvétel miatt miatt vált nézhetővé a produkció. 60 %-ot érdemel, akár egy Mission Impossible 3.5-nek is elmenne.
Büdzsé:117 millió dollár
Amerikai bevétel: 76,4 millió dollár
Összbevétel: 260,2 millió dollár
Alice Csodaországban (Alice in Wonderland)
Charles Lutwidge Dodgson (íróként használt álneve Lewis Caroll) több dologgal foglalkozott életében. Íróként, költőként és matematikusként tevékeynkedett, papként is ismert volt. Több gyerekkönyv fűződik a nevéhez, de talán az Alice Csodaországban a legismertebb alkotás tőle. A címszereplő 6 éves kislány, Alice egy fura világba kerül, ahol különös karakterekkel hozza össze a sors és szokatlan szabályokat kell betartania. Dodgson két Alice regény írt, Alice Csodaországban és Alice Tükörországban címmel, az elsőből 1903-ban meg is érkezett az első (12 perces) film. Idén Tim Burton verziójában merülhetünk ebben a hihetetlen világban.
Csak röviden…
Admirális: „Az oroszok már a spájzban vannak.” – mondhatnám a sokat idézett szöveget, de az a nagy igazság, hogy már régóta ott vannak. Az Éjjeli-és Nappali őrséggel bebizonyították, hogy képesek ugyanolyan látványos és minőségi produkciókat készíteni, mint Hollywoodban. Az egyik híres-nevezetes orosz történelmi személyiséget, Kolcsak ellen-tengernagyot állították a középpontba, aki nem volt éppen az a pozitív figura, de a filmben szimpatikus fickót faragtak belőle. A tengeri jelenetek látványosak lettek, úgy éreztem, mintha egy amerikai filmet látnék, az egyszerű mozinézőben is csak akkor tudatosulhat a dolog, hogy ez nem arról a „vidékről” érkezett, mikor nem Harrison Fordot látják a kapitányi székben, de Konstantin Khabensky is teljesen megfelelt erre a szerepre. A szerelmét Elizaveta Boyarskaya alakítja, akiről nekem olykor Michelle Pfeiffer fiatalabb verziója jutott eszembe. A romantikus szál egyébként túlzottan mesebeli volt, mindketten epekednek egymás iránt, de nem történik semmi köztük. Az Admirális korrekt film, senkit ne riasszon vissza az, hogy az oroszok készítettek, olykor rövid időszakokra unalmassá válik, de egyébként nézhető produkció. 60 %-ot adok rá.
Ufók a padláson: Megint jönnek az űrlények és nem viselkednek barátságosan az emberekkel. A helyszín egy vidéki nyaraló, ahova az egész Pearson család (papa, mama, gyerekek, nagyi és az egyik lány fickója) leruccan egy hétvégére. Megjelenik néhány félméteres goblinszerű lény, akik miután közlik, hogy békével érkeztek máris kicsinálnák az embereket, bevetik szerkentyűiket, amelyek között van olyan is, amivel ha meglőnek valaki, akkor az illetőt attól kezdve az mozgatja aki kezébe kerül a távirányító. Csak a gyerekek tudnak arról, hogy mi történik a házban, ők küzdenek a lények ellen, a szülők egyike sem pillantja meg a lényeket.
Családi sci-fivel van dolgunk, a rosszabbik fajtából. Próbáltak vicceskedni, de nem jött össze az alkotóknak. Akad ugyan pár jó poén, de a többin nem lehet mosolyogni se. Csak Bethany barátja nyújt néhány röhejes pillanatot, ugyanis pont őt sikerül elsőre irányítás alá vonni és amilyen ábrázatot vág a srác, azon nem lehet nem vigyorogni. Az ufók és gyerekek összetűzései teljesen unalmasak, a végén látható Mortal Kombat-szerű vértelen harc viszont szerintem kifejezetten jól sikerült. Nekem összességében 30 %-ot ért a film, a tíz év alatt korosztály viszont biztosan élvezni fogja.
Doghouse: Néhány jó barát leruccan egy erdőben lévő kis faluba, de mikor megérkeznek, először egy teremtett lelket nem látnak. Aztán kiderül, hogy valami történt a helyi női lakosokkal, azok zombiszerű lényekké váltak. A kis csapatnak módot kell találnia arra, hogy kitörjön a faluból, mielőtt még áldozatául esnek a bezombult nőknek. Horror-vígjáték angol módra. Az ellenségen, azaz a csajokon sokat lehet mosolyogni, a srácok is elsütnek jó néhány poént, amelyek közül azért akad olyan, ami nem találja el az embert, de van olyan is, amin hahotázni lehet. Kicsit lassan indul be az alkotás, a szereplők bemutatását elnyújtották és itt még eléggé unalmas a helyzet, de mikor már kezdtem volna azt hinni, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni végre beindult a humorforrás. 60 %-ot adok rá.
Star Trek
A folytatásról itt esik szó.
Jómagam a Star Wars trilógián nőttem fel, akkor még fogalmam sem volt a Star Trek létezéséről, később viszont letudtam a filmeket és a sorozatból is láttam néhány részt. Tisztában vagyok azzal is, hogy ősidők óta dúl a SW és az ST rajongói között a harc, egyik tábort sem erősítem (gyengítem) jelenlétemmel és őszintén szólva már nem hoz lázba se egy új Csillagok háborúja (mivel az új trilógia nem ért fel az eredetihez), se egy új Űrszekerek hír.
Röviden…
Hulk vs Wolverine: Hulk lerombolt egy falut, ezért azt hívják, aki leginkább kézre tudná keríteni őt, aki a legjobb a szakmában, ez pedig Rozsomák, aki végeredményben a főszereplő is, Hulk kicsit a háttérbe szorul. A jó öreg mutáns meg is leli a nagy zöld óriást, meccselnek egy keveset, majd mindkettejüket elkábítják Rozsi régi társai, név szerint Kardfog, Deadpool, Halálcsapás és Omega Red. Persze a mogorva, szőrős ismerősünk kiszabadul, majd Hulkkal lerendezi a társaságot. A Hulk vs Thorban Loki Asgard ellen küldi a zöld behemótot, aki felbőszülve szét is vágja szépen ezt a helyet.
Mindkettőben van bunyó rendesen, mondhatni csak erről szól a két rövid mese, szóval nagy agyatlanság az egész, részemről 60 %, a Marveltől láttam már jobbat is, az Ultimate Avengers vagy a Doctor Strange élvezetesebb lett, igaz a Hulknál csak a gyepálásra koncentráltak.
Dragon Hunters: Klasszikus mesét vettek alapul az alkotók, , csak kicsit átrendezték benne a figurákat, így akár paródiaként is felfogható ez a mese. Adott egy királyság, amely szó szerint szétesőben van, a környéken sárkányok garázdálkodnak, nincs egy jó vitéz, ki helyretenné őket. Majd megjelenik egy erős figura buta szemekkel, meg a kis nyüzüge társa akik jó pénzért megtisztítják a környéket. A kis csapathoz tartozik egy kicsi tűzköpő mogorva eb is, hozzájuk csapódik a királylány is, aki még jócskán a tini korban jár.A megvalósítás, a látvány, a humor teljesen jó, viszont néhol kissé túl bugyuta és unalmas, de élvezhető mesét hoztak össze a franciák. 70 %
Csak röviden…
Néhány régebbi filmet néztem újra.
Revans (Revenge): Michael 12 év után leszerel, majd Mexikóban meglátogatja barátját, Tibby-t (Anthony Queen). Fiatal feleségével (Madeline Stowe) kapcsolatba keveredik, amit Tibby megtorol, a lány kurvák közé kerül, Michaelről meg azt gondolják, hogy halott, de nagyot tévednek, ugyanis felépül és revansot vesz a történtekért. Ez a film nagyon tetszett, emlékeimben is így élt, kár volt újranézni, most már közepesnek látom. Túl hosszú a film, az első egy órában nem történik sok minden, aztán beindulnak a történések, de az se túl gyorsan. Tony Scott talán ennyi év távlatából rá se ismerne rendezésére. A szereplők közül csak Stowe-ot emelném ki, aki frankón hozza a tüzelő szukát. Régebben 90 %, most 50 %
A massza (The Blob): Arberville madártávlatból olyan kisvárosnak tűnik, amelyre nyugodtan rásüthetnénk az egy sor ház, egy sor tükör kifejezést. A közelbe csapódik be egy meteorszerű valami, egy takonyszerű valami betámadja környékbeli csavargót. Az űrmassza tovább szedi áldozatait. A forgatókönyvet Chuck Russel és Frank Darabont írta az 1958-as hasonló nevű horror alapján, előbbi meg is rendezte. (annak a főszereplője Steve McQueen volt). Hát maradjunk abban, hogy egyikük sem volt a helyzet magaslatán, Darabont később remekelt néhány Stephen King adaptációval, Russel pedig A maszkot és Végképp eltörölni akciót tudta felmutatni, amelyek már jobbra sikeredtek. A főszereplő Kevin Dillon, aki a helyi vagány csávót alakítja, ez abból látszik, hogy ő dohányzik egyedül és hosszabb a haja, mint a többi srácnak. A női főszereplő pedig Shawnee Smith, aki a Fűrész franchiseban tűnik fel Nem túl jó, de egynek elmegy horrorkategória. Régebben 60 %, most 50 %
Nekem 8 (Nothing to Lose): Nick Beam korábban ér haza a szokottnál és feleségét véli felfedezni a hálószobában egy másik férfival. Nick nem dühöng, nem ordibál, csak beül a kocsijába és elindult bele a vakvilágba. Bepattan hozzá egy pisztolyos ürge és a pénzét követeli, Nicknek azonban rossz napja van és a gázba lép, később együtt élnek át pár kalandot. Tim Robbins kezdetben még előszeretettel játszott vígjátékokban, később nyergelt át a drámára, Lawrence pedig szinte világéletében vígjátéki figurát alakított. Ők ketten elviszik hátukon a filmet, egy vagon poént szolgáltatnak a nézők számára, de a legjobb figura mégis a cég biztonsági embere. Újranézve már kevésbé tetszett, régebben többet nevettem rajta, de azért még mindig lehet rajta mosolyogni. Régebben 80 %, most 60 %
Törjön ki a frász! (The Frighteners, 1996)
Frank Bannister néhány éve feleségével balesetet szenvedett, neje elhalálozott, ő pedig azóta látja a szellemeket. Ezt ki is használja szépen, mégpedig úgy, hogy néhány túlvilági haver káoszt teremt egy házban a kétségbeesett lakók pedig hozzá fordulnak segítségért. Fairwaterben azonban nem csak az ő kísértet cimborái ügyködnek, hanem egy más, halálosabb kísértet is. A hatóság pedig ezeket az esetekkel Bannistert gyanúsítja, az ő fejére pályázik egy nem túl épeszű FBI ügynök is.
Robert Zemeckis éppen a Mesék a kriptából horror sorozatot készítette és ez lett volna az egyik epizód, ám végül úgy gondolta jó lesz ez mozifilmnek is. Így a sztoriból nagyobb lélegzetvételű történetet faragott Fran Walsh és Peter Jackson, utóbbi be is telepedhetett a rendezői székbe. Jackson igazán csak a Gyűrűk urával lett ismert, előtte is népszerű volt a horrorrajongók körében, köszönhetően a Bad Taste-nek, de leginkább a Hullajónak. Zemeckisnek hála Jackson nagyobb költségvetésből ga(rá)zdálkodhatott és egy jó filmmel hálálta meg a belévetett bizalmat. A trükkök pofásak lettek, néhány mai effektekkel telített filmmel is gond nélkül veszi fel a versenyt, a szellemalakok teljesen úgy tűnnek, mint épp ott lennének az élők mellett, természetesen a főgonosz is „pofásra” sikeredett. Itt mutatkozott be a WETA, amit még ekkor nem emlegettek az ILM vetélytársaként, leginkább azért mert nem járult a mozik kasszájához szélesebb közönség. Jackson persze nem hagyta parlagon a cégét, a Gyűrűk Urával jutott neki meló rendesen.
Fűrész I. II. III. [Vélemény – élmény – vkinek spoiler lehet]
Aha, na jó. Összeszedem a gondolataim. Az van, hogy mindig átérzem a filmet. És ez most baj. Mert annyi mindent írhatnék, de kell egy logikai sorrend. Nos, ha mégsem tűnne logikusnak, szóljatok, és nézzétek el, körülbelül olyan, mintha hadarnék. Azt meg nem szeretjük.
Csak röviden…
London: Syd (Chris Evans) megtudja, hogy volt barátnője (Jessica Biel) elutazik, búcsúpartyt rendeznek neki, de őt nem hívták meg. Azért ő beállít már kezdéskor egy fickóval (Jason Statham sok hajjal), akitől épp drogot vett. Befészkelik magukat a fürdőszobába, dumálgatnak, kokóznak az arra betévedőkkel, miközben kinn már folyik a party. A film úgy mutatja be a drogozást, mintha ettől semmi baja nem lenne az embernek, beszívnak néhány kiló kokót és alig látszik valami. Végülis nem e körül forog a story, de azért álljon már meg a menet. Mindenesetre nézhető. Értékelés: 60 %
Hannibál ébredése (Hannibal Rising)

Immáron ötödjére köszönthetjük a vásznon a kannibál urat. Először 1986-ban tűnt fel a vásznon, még Anthony Hopkins nélkül, a film sikertelensége után sokáig kellett várni, hogy újfent gondolkodni kezdjenek egy Hannibal filmen. Aztán újra beindult a gépezet, a Barányok hallgatnak nemcsak, hogy sikeres lett, de az Oscar díjátadón is kapott szobrocskát. Majd később Ridley Scott rendezésében folytatta Hannibal a kannibálkodást. 2002-ben tűnt fel a Vörös Sárkányban utoljára, ami még hozott annyi pénzt, hogy fontolóra vegyenek egy folytatást.