Frank Bannister néhány éve feleségével balesetet szenvedett, neje elhalálozott, ő pedig azóta látja a szellemeket. Ezt ki is használja szépen, mégpedig úgy, hogy néhány túlvilági haver káoszt teremt egy házban a kétségbeesett lakók pedig hozzá fordulnak segítségért. Fairwaterben azonban nem csak az ő kísértet cimborái ügyködnek, hanem egy más, halálosabb kísértet is. A hatóság pedig ezeket az esetekkel Bannistert gyanúsítja, az ő fejére pályázik egy nem túl épeszű FBI ügynök is.
Robert Zemeckis éppen a Mesék a kriptából horror sorozatot készítette és ez lett volna az egyik epizód, ám végül úgy gondolta jó lesz ez mozifilmnek is. Így a sztoriból nagyobb lélegzetvételű történetet faragott Fran Walsh és Peter Jackson, utóbbi be is telepedhetett a rendezői székbe. Jackson igazán csak a Gyűrűk urával lett ismert, előtte is népszerű volt a horrorrajongók körében, köszönhetően a Bad Taste-nek, de leginkább a Hullajónak. Zemeckisnek hála Jackson nagyobb költségvetésből ga(rá)zdálkodhatott és egy jó filmmel hálálta meg a belévetett bizalmat. A trükkök pofásak lettek, néhány mai effektekkel telített filmmel is gond nélkül veszi fel a versenyt, a szellemalakok teljesen úgy tűnnek, mint épp ott lennének az élők mellett, természetesen a főgonosz is „pofásra” sikeredett. Itt mutatkozott be a WETA, amit még ekkor nem emlegettek az ILM vetélytársaként, leginkább azért mert nem járult a mozik kasszájához szélesebb közönség. Jackson persze nem hagyta parlagon a cégét, a Gyűrűk Urával jutott neki meló rendesen.