Törjön ki a frász! (The Frighteners, 1996)

Frank Bannister néhány éve feleségével balesetet szenvedett, neje elhalálozott, ő pedig azóta látja a szellemeket. Ezt ki is használja szépen, mégpedig úgy, hogy néhány túlvilági haver káoszt teremt egy házban a kétségbeesett lakók pedig hozzá fordulnak segítségért. Fairwaterben azonban nem csak az ő kísértet cimborái ügyködnek, hanem egy más, halálosabb kísértet is. A hatóság pedig ezeket az esetekkel Bannistert gyanúsítja, az ő fejére pályázik egy nem túl épeszű FBI ügynök is.

Robert Zemeckis éppen a Mesék a kriptából horror sorozatot készítette és ez lett volna az egyik epizód, ám végül úgy gondolta jó lesz ez mozifilmnek is. Így a sztoriból nagyobb lélegzetvételű történetet faragott Fran Walsh és Peter Jackson, utóbbi be is telepedhetett a rendezői székbe. Jackson igazán csak a Gyűrűk urával lett ismert, előtte is népszerű volt a horrorrajongók körében, köszönhetően a Bad Taste-nek, de leginkább a Hullajónak. Zemeckisnek hála Jackson nagyobb költségvetésből ga(rá)zdálkodhatott és egy jó filmmel hálálta meg a belévetett bizalmat. A trükkök pofásak lettek, néhány mai effektekkel telített filmmel is gond nélkül veszi fel a versenyt, a szellemalakok teljesen úgy tűnnek, mint épp ott lennének az élők mellett, természetesen a főgonosz is „pofásra” sikeredett. Itt mutatkozott be a WETA, amit még ekkor nem emlegettek az ILM vetélytársaként, leginkább azért mert nem járult a mozik kasszájához szélesebb közönség. Jackson persze nem hagyta parlagon a cégét, a Gyűrűk Urával jutott neki meló rendesen.

Jackson humor terén visszafogta magát, akad néhány poénos jelenet, azt sem az élőknek, hanem inkább a holtaknak köszönhetjük. Viszont a rémisztgetős, sötétebb résznél már szabadjára engedi magát és fantáziáját. Természetesen a sorozatgyilkos főkaszás valós arca is megmutatkozik, a szerepben Jake Busey kellően kiéli magát, néha még a hideg is futkoshat a hátunkon. Tökéletes választás volt a szerepre, köszönhetően fejszerkezetének, amit apjától örökölt, le sem tagadhatná, hogy Gary Busey fia. A főszereplő Michael J. Fox, aki remekül játszik. A forgatást néha meg kellett szakítani, mivel Foxon néha elhatalmasodott a Parkinson-kór, de Jackson és Zemeckis is kitartott mellette, ő pedig keményen és becsülettel végigcsinálta az egészet, kihozta a maxumimot magából. R. Lee Ermy a temetőőr szellemét testesíti meg, gyakorlatilag az Acéllövedékekben látott önmagát parodizálja ki.

Az összképnél a mérleg nyelve a pozitív irányba mutat, a szereplők (főként Fox) keveset pihenhetnek a játékidő alatt, mivel a tempó nem enged számukra sok lazsálást, bár vannak azért üresjáratok is. A gyilkoló kísértet néha tényleg a frászt hozza az emberre és akadnak félelmetes jelenetek is. Akad néhány zavaró pont, z FBI ügynök figurája egy az egyben elbaltázott és ez igencsak ront az összképen. Régebben azt olvastam róla, hogy Mulder ügynök kifigurázásának szánták. Jobb lett volna, ha a figura viselkedését átalakítják, mert így eléggé irritáló volt és ha a nézőt zavarja valami, akkor nehezen lehet mellette rémüldözni vagy esetleg izgulni, emellett pedig nem értem, hogy egy szellem miként ölheti meg kollégáját. 70 %-ot adok erre a horror-vígjátékra.

A Szellemírtók vagy a Ghost sikere az alkotók joggal számíthattak arra, hogy ez a mű is igen népszerű és sikeres lesz, ám csalódniuk kellett, zakózott a Törjön ki a frász!. Kár érte. A megtekintése után arra gondoltam, Tim Burton mennyivel jobban tudta volna elkészíteni ezt a filmet.

imdb: 7,0

rottentomatoes: 71 %

Előállítási költség: 30 millió dollár

Amerikai bevétel: 16,7 millió dollár

Összbevétel: 29,3 millió dollár