13

Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007)

Lars (Ryan Gosling Törés, Half Nelson, Drive) egy kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, egyedülálló fiatalember. Egyszóval az idilli, vagy, hogy úgy mondjam, utópisztikus keresztény erények birtokában van… de valami mégis “hibádzik” nála. Róla szól a Plasztik szerelem.

lars_and_the_real_girl.jpg

A filmről régebben Koimbra is írt.

Az elsőfilmes Craig Gillespie dráma-vígjátékában (lehetetlen katalogizálni a műfajt) Lars gondtalanul éli agglegényéletét bátyja, Gus garázsában. Egészen addig, míg sógornője, Karin állapotos nem lesz. Az összefüggést először észre sem vesszük, csak a később felbukkanó pszichológusnő fogadóóráin bontakozik ki. A pszichológus pedig csak azért kerülhet a kisvárosi idillbe, mert Lars egy napon bemutatja első barátnőjét, Biancát, aki szintén kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, csak egy baj van vele: a teremtő(je) eredetileg szexuális segédeszköznek szánta.

A többiek eleinte nem hisznek a plátói szerelemben, de látva Lars igyekezetét, és ismerve őszinteségét, mégis befogadják a furcsa párost. Biancát (aki a megszólalásig hasonlít Angelina Jolie-ra, csak sokkal jobban tud disztingválni, és eléggé decensen öltözködik) mindenki hamar megkedveli, egyre több helyre hívják: a helyi butikba modellnek, a kórházba önkéntes ápolónőnek, házibuliba és… a templomba. Mindez természetesen egyes egyedül Larsnak szól, így lesz az egész film egyfajta fordított megváltásmisztérium. Larsnak végig kell járnia nemcsak a boldogság, a valakihez tartozás, de az aggódás, a féltés, a félreértés, a harag, a féltékenység és végül újra a magányosság kálváriáját, míg végre a maga jogán felnőhet.

2007-lars-and-the-real-girl-1
A történet nem a most divatos altesti komédiák irányába megy, hanem az alaphelyzet ismertetése után a fenti meglepő fordulatot veszi. A készítők el mertek játszani a gondolattal, mi van akkor, ha Lars egy olyan közösség tagja, amely nem kérdez, csak elfogad, nem bírál, csak segít, nem kér, csak ad. Hogy a film mégse tekinthető keresztény tanmesének, az nem csak a folyamatosan jelenlevő, jól felépített helyzetkomikumoknak köszönhető, hanem az egyedi látásmódnak.

A film Lars gyógyulását követi végig, úgy, hogy csak a legvégén érthetjük meg, mi is történt és miért kellett így történnie – annak ellenére, hogy mi is mindvégig intenzíven vele voltunk: a kalandjain az egyik percben zokogtunk, a következőben pedig röhögtünk. Lars elméje, és annak köszönhető lelki felépülése csodálatra méltó: anélkül játssza újra és értelmezi a vele történeteteket (élete traumáját), hogy bárkinek is ártana vele.

2007-lars-and-the-real-girl-2

A film nem csak az alapötlettől és a kidolgozástól csodálatos, hanem főként a színészek játékától. Larsot ugye Ryan Gosling alakítja a tőle megszokott makulátlan hitelességgel, Karin figuráját a tündéri Emily Mortimer kelti életre, Gust pedig a nálunk még viszonylag ismeretlen, sokoldalú (színész, rendező, író) Paul Schneider játssza. Rajtuk kívül is az összes mellékszereplő, sőt, az egész kisváros remek és autentikus.

Én a filmet a pszichológiatanításban tananyaggá, legalábbis segédanyaggá tenném. Nem a lexikális ismerethalmazt gazdagítaná, hanem az olyan esettanulmányok sorát, ahol a szereplők nem csak kartoték adatok, hanem hús-vér emberek. Rájuk lehet egy kicsit csodálkozni: íme, az ember.

IMDB: 7,4.

rottentomatoes: 83%.

13 komment

  1. Imádom ezt a filmet. Kb. ugyanannyira nem a hagyományos romantikus komédia vonalat követi, mint például az 500 nap nyár. Teljesen más világ, de valamiért hangulatban a Will Ferrell-féle Felforgatókönyvhöz tudnám hasonlítani. Keserédes dolog, de valahogy mégis megnyugtató lezárású film.

  2. Zseniális film, nagy kedvencem. Férfi létemre bámrikor megkönnyezem, szuper a történet és néhol még poénos is. Gosling meg élete alakítását nyújtja szerintem (pedig mindig nagyot alkot). Imádom a srácot!

  3. @doggfather: Nekem is rögtön ez jutott eszembe, amint megláttam a posztot 😀 De jó ez így, érdekes hogy bemutatod Elanor a kevésbé ismert filmjeit is, Half Nelson is készen áll már a nézésre, ezt is beszerzem nem soká mert érdekesnek tűnik 😀

  4. Moziaddikt lévén nekem mindenféle – egészséges mértékű – rajongásom van a színészek, rendezők, díszlettervezők stb. felé. :)
    Merő véletlen, hogy ezek kerültek ki egymás után, mert ezer meg egy független filmről tudnék írni, amikről a többség talán még nem is hallott. Gosling még viszonylag nagy név ahhoz, h ha a jobb filmjeit ajánlgatom, akkor megnézitek.
    Joseph Gordon-Levitt, Adrian Brody vagy Andrew Garfield (csak, h néhány tippet írjak) már nem hiszem, h felkeltené az általános érdeklődést, ismeretlen színészekről nem is beszélve…

  5. Még régen láttam, talán pont 2007-ben, ezt a filmet, akkor még azt sem tudtam ki ez a Gosling fickó :) Így olvasva a cikket a sztorira nem nagyon, csak az érzésre emlékszem, hogy inkább szomorúságot, kisebb melankóliát hagyott a lelkemben. Lehet újra kellene néznem, most biztos más fényben tekintenék rá. :)

  6. Ilyen írásokért járok ide. Az író kívánsága amúgy valóra vált: amíg tanítottam, összes csapatommal megnéztük. Nem állítom, hogy minden részletét értették, de jót lehetett róla beszélgetni.

  7. Ja, két dolog még: szerintem sem “keresztény tanmese” (legalábbis hallmarkos értelemben nem), de mélyen evangéliumi a történet.
    Gosling pedig meghízva nagyon finoman adja a belső frusztrációktól terhes, lassan felnövő figurát. Az elpirulásán + homloki erének kidagadásán mindig mosolygok. :-) (Ehhez képest szerintem nem teljesített már olyan jól utóbbi filmjeiben, The Ides Of March, Drive.)

  8. @nikodémus: Igazad van. A kereszteny tanmeset azert irtam bele, mert a feldolgozasa ilyesmit idez (elfogadas, feltetel nelkuli szeretet, kozosseg ereje, aldozathozatal), de modern pszichologiai eszkozokkel old meg, es ez nekem nagyon tetszik.
    En a plakaton rohogok: “To find true love, he’ll have to think outside the box.” Ezek szerintem meg se neztek, ugy irtak rola. :DDD

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


6 × = hat