kritika

1987, Románia, kollégium, Otilia és Gabitza, szobatársak, még csak 22 évesek és még nem akarják tönkretenni az életüket. Komoly dolgokkal játszottak és meg is lett az eredménye. Gabitza terhes. Olvasd tovább →

Aranyos kis film, de talán több pozitív jelző nem is illik rá. Rendben talán még pár: jól van megszerkesztve, a zene választás tetszik, szereplők is jól vannak kiválasztva. Számomra szereplőkben az tetszik a legjobban, hogy teljesen élethűnek hatnak, és nem sztár számba mennek. Brittany Murphy teljesen átlagos testalkata (nem anorexiás, most jöttem a plasztikai sebésztől típus), Matthew Ryhs egyáltalán nem tipikusan a „távolról meglátod rajta, hogy meleg” fejével, inkább tűnik heteronak, és Santiago Cabrera ugyan latinos, de nem macho kinézetével, közel hozza talán szívünkhöz a film karaktereit. Még ami nekem a szívebe lopta magát: a filmet, mintha most írnák, az író direkciói olvashatóak az elején és végén, valamint forgatókönyv a forgatókönyvben, hisz Peter karaktere filmet a saját élete és barátai élete alapján.

Olvasd tovább →

Kincs, ami nincs?

„Tudják honnan kapta Kalifornia a nevét? Nem valami királytól vagy felfedezőtől, hanem valaki elnevezte. Egy 16. századbeli Spanyolországban élő író a képzeletében megalkotott egy helyet, ahol számtalan arany, gyöngy volt található és gyönyörű tüzes nők, akik arany páncélt viseltek és fenevadakon lovagoltak. Kaliforniának nevezte el.”

Olvasd tovább →

Ben Affleck karrierje erősen hullámzik. A szörfösök valószínű nem örülnének ennek az egyenetlen rendszernek, ha mondjuk Affleck múltját összehasonlítanánk a hullámok nagyságával.

Affleck valószínűleg osztott-szorzott, visszagondolt karrierje kezdetére és úgy döntött, hogy forgatókönyvet ír megint. Végülis ezért már kapott Oscar-t. De ha már megírta meg is rendezte, nehogy valami hülye kezei közé kerüljön. Dennis Lehane bestsellerét adaptálta és sikerült is egy jobb színészgárdát összetrombitálni. Clint Eastwood is megfilmesítette már az író egyik művét, a Titokzatos folyót.

Olvasd tovább →

Mindenkibe kötöttek már bele az utcán nem túl kedves, unszimpatikus egyének, esetleg kapott néhány gyomrost vagy van olyan ismerőse, aki átélt hasonló élményt. Hogy ne induljon ez az iromány túl véresen itt egy „könnyedebb” történet: Egy ismerősöm hajnalban ment munkába, nagy hátizsákkal és elhaladt két egyén mellett, az egyik mondta a másiknak, hogy ugyan verjék már meg és vegyék el, ami a hátizsákban van. De az azt mondta, hogy nincs kedve most ilyenhez. Tehát csak azért úszta meg a verést-rablást, mert az egyiknek nem volt kedve hajnalban ilyen dologhoz.

Erica Bain (Jodie Foster) és kigyúrt néger barátját egyik este megtámadják. (Mellesleg a sötét aluljáróba vagy alagútba ha betér valaki, azzal mindig történik valami. A legnagyobb filmes klisé.) A férfit megölik, Erica túléli és bár fizikailag felépül a történteket nem tudja feldolgozni. A rendőrség nem kapja el az illetőket, ezért fegyvert vásárol és éjjelente a városban vadászó bűnözőkre specializálja magát. Amolyan Megtorlóba megy át, csak épp nincs rajta a halálfejes poló. Néhány eset után már nincs benne félelem. (Sajnos a félelm nélküli cím már foglalt, mert azt a Fenegyerek birtokolja.) A közvéleménynek nagyjából tetszik a tette, az ügyben nyomozó rendőr viszont eléggé megosztott ezzel kapcsolatban. Azonban az tény, hogy mindenki egy szebb, jobb világról álmodik.

Olvasd tovább →

Egy ideje két dologban  nincs  hiány: horror és mese. Minden stúdió mostanában készít egy saját mesét, mindenki bele is vágott egybe. Van akinek bejött, van aki inkább hallgat róla.

George Miller a Mad Max-el szerzett nagyobb hírnevet megának. Ha akkor azt mondja Neki valaki, hogy mesét fog rendezni biztos körberöhögi az illetőt.

Pingvinek még nem nagyon voltak főszereplők, hacsak nem tekintjük a Madagaszkár pingvineket annak, bár azok mellékszereplők volt, igaz a sikerük nagy volt.Itt azonban nyüzsögnek a pingvinek, sőt énekelnek is, méghozzá elég jól. Nyomnak mindent: pop, rock, rap, blues ami eszükbe jut. Mert az éneklés hozzájuk tartozik, mondhatni ezzel udvarolnak. Azonban történik egyszer vala, hogy az egyik pingvinnek nincs hangja ehhez, táncolni viszont tud, de nagyon. Szteppelésben egyenesen király. Hiába kedvelik meg sokan, az öregek szerint ő hozta rájuk a szerencsétlenséget, miszerint nincs hal, nincs kaja. Nosza útra kel hát, néhány törpe pingvinnel , hogy megleljék a hal-talanság okát. Akad némi hátráltató tényező is, de nem probléma, mert a jég hátán is feltalálja magát Totyi.

Olvasd tovább →