Kalifornia királya (King of California) – kritika

Kincs, ami nincs?

„Tudják honnan kapta Kalifornia a nevét? Nem valami királytól vagy felfedezőtől, hanem valaki elnevezte. Egy 16. századbeli Spanyolországban élő író a képzeletében megalkotott egy helyet, ahol számtalan arany, gyöngy volt található és gyönyörű tüzes nők, akik arany páncélt viseltek és fenevadakon lovagoltak. Kaliforniának nevezte el.”

Vannak színészek, akik megöregedvén foggal-körömmel próbálnak a csúcson maradni, nem nagyon tudják elhinni, hogy felettük eljárt az idő és ezért mindenféle szuperprodukcióba szegődnek el, hogy a közönség emlékezetében ne fakuljon meg a nevük. Harrison Ford a Tűzfalban égette magát, Bruce Willis a Die Hard negyedik részében igyekezett helyt állni, van Damme a Tökéletes katona második része után végképp száműzte magát a videótékás filmekbe, Schwarzenegger meg inkább kormányzó lett.

Michael Douglas is talán sokszor gondol vissza fiatalabb éveire, mikor még a Smaragd románcában meg a Nílus gyöngyében szerepelt ( de hova tűnt Kathleen Turner?). De talán feltehette a kérdést magának: „Kell ez nekem? Ugrálni, futni, lövöldözni?”. Nos igen, jó filmek voltak ezek, de azért néha legyen önkritikája az embernek, hogy megéri – e a nap végén hullafáradtan bedőlni az ágyba (meg aztán lehet Cathrine Zeta-Jones is fáraszthatja esténként) és a legutóbbi akcióféleség alkotásai se sültek el haj de jól. De lehet máshogy is kincset keresni.

Nézzük a filmet: Miranda (Evan Rachel Wood) 16 éves, a Mekiben dolgozik. Anyja elhagyta, apját (Micheal Douglas) pedig éppen most engedték ki az elmegyogyó falai közül. Kis idő elteltével Miranda rádöbben, hogy talán az apjának odabenn nincs ki az a bizonyos négy kerék, mivel szerinte a környéken a spanyolok régen nagy értékű kincset rejtettek el és néha még valami meztelen kínaiakról is dumál. A néző kezdetben önkéntelenül is rásütné a bolond jelzőt és fejébe nyomná a cirkuszokban látható bohóc sapkáját.

Douglas pocakosan és szakállal hozza a szerepet, kicsit úgy néz ki, mint egy hobó. Mikor először meglátjuk a szemeiben már ott van a csillogás, az elhatározás és az őrület vegyes keveréke, látszik, hogy az agytekervényeiben tervek és gondolatok száguldanak, a kincset szeretné megtalálni, a kincset, ami talán nincs is. Zseniálisan, profin mutatja be a figurát, látszik, hogy élvezi a szerepét (talán még pénzt se kért az alakításáért).

Evan Rachel Wood inkább csak asszisztál Douglasnek, kezdetben még kétkedik a kincs létezésében, de az apja elszántsága és az általa bemutatott „nyomok” miatt ő is lassan hinni kezd.

A Kalifornia királya egy teljesen kedvelhető, élvezhető film, Douglas miatt mindenképp érdemes megnézni és az alkotás nincs is túlnyújtva. Mosolyogtató olykor, az érdeklődést is fenntartja. Manapság egyre több filmben akad egy mondanivaló, itt talán a következő: Legyenek álmaid és valósítsd meg azokat.

Ha esetleg van egy kincses térképed valahol a fiók alján, ami szerint kincs van a környékeden (esetleg te ástál el valamit régen és rajzoltál hozzá útmutatót), akkor keresd elő és kutasd fel. Hátha szerencsével jársz. Ha meg mégsem, akkor egy élménnyel gazdagodsz, csak úgy, mint mikor megnézed ezt a filmet.

Értékelés: 75 %

Amerikai bevétel: 268 ezer dollár

Összbevétel: 544 ezer dollár