2

A filmtörténelem legnagyobb buktái: Hudson Hawk

“És Eddie végre megihatta a kapucsínóját!”

Tartalom:  Eddie Hawkins, a Hudson Hawk néven közismert tolvajkirály tízévi börtönbüntetése letöltése után úgy dönt, végleg szakít a múltjával. A multimilliomos Mayflower házaspár azonban igyekszik megakadályozni a tisztes visszavonulást, mert szükségük van egy profira, hogy megszerezzen számukra három páratlan műkincset. Hawk kénytelen elvállalni a megbízatást, mert megfenyegetik, hogy ha nemet mond, meggyilkolják a legjobb barátját. Elindul tehát kalandos útjára, miközben mit sem sejt arról, hogy a keresett kincsek nem pusztán művészettörténeti szempontból jelentősek. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy Hawk találkozik a misztikus szépségű Anna Baraglival, akinek egyszerűen nem tud ellenállni… (port.hu)

Bruce Willis 1980 őszén még nem számított sztárnak, bárpincérként és zenészként kereste a betevőre valót. Esténként Robert Kraft Elefántcsontpart zenekarát hallgatta. Egy alkalommal csak úgy csatlakozott harmonikájával a zenekarhoz. Kraft és Willis nagy barátokká válnak ezek után, Willis pedig többször játszhatott együtt a zenekarral. A legenda szerint Kraftnak jutott eszébe az a dal, ami a Hudson Hawk címet kapta. Beugrott Neki, hogy olvasott egy Michigan-tó környékén keringő tüzes forgószélről, ami a Hudson folyó felé vándorolt. Willis fantáziáját beindította, Kraft pedig őt kérte fel a szöveg megírására. Gondolt is arra, hogy ebből milyen jó kis filmzene lehetne, amiben a főszereplő egy klasszikus filmfőhős lenne, amolyan Cary Grant-James Bond-Indiana Jones keverék. Aztán végül megírta Eddie Hawkins történetét, aminek a végső változatáig 10 év telt el.

0hh1

Eközben Kraft 1986-ban a Kis hableányért megkapta az Oscar-és Grammy díjat. 1986-ban segített Willisnek kiadni első lemezét. Bruce ekőzben elismert színész lett, így hozzáfoghatott a Hudson Hawk filmhez. Meggyőzte Joel Silver producert is, akinek nagyon megtetszett az ötlet. A költségvetést 50 millióra saccolták. A forgatási helyszínek is változtak, költségkímélőbb lett volna, ha csak az angliai stúdiókban forgatnak.

A forgatás alatt állítólag Willis őrültként viselkedett, Silverrel naponta írták át a forgatókönyvet és egyre-másra költségesnél költségesebb változtatásokat akart kicsikarni. Silver pedig az operatőrrel vitatkozott össze, ezért már az első héten lecserélte. Az eredetileg kiszemelt  női főszereplő (Maruschka Detmers) helyett végül Andie MacDowell lett a befutó. A hivatalos verzió szerint Detmers megbetegedett, a nem hivatalos verzió szerint pedig Demi Moore féltékeny lett rá piszkosul. Közölte Burce-szal: “Vagy ő vagy én.” Így MacDowellel újra kellett forgatni pár jelenetet. Magyarországon is forgattak, Silver arra számított olcsóbban jönnek ki, de tévedett. A szállítómunkások sztrájkja késleltette a munkálatokat.

0hh2

Végül a film csak dobozba kerülhetett 10-15 millióval lépték túl a tervezett költségvetést, azaz 60-65 millióba került a film 1991-ben. Az alkotást már bemutató előtt bukásnak nevezték. Végül 17 millió dolláros bevétellel zárt Amerikában, a Rekordok könyvébe pedig az addigi legnagyobb bukásként került be.

A film után Willis-t a Bukások nagymesterének kiáltották ki. A rendező Michael Lehmann (állítólag egy idő után már Willis rendezte a filmet) pedig csak két év múlva tudott rendezni ismét, azt is a tévében. Azóta is inkább a tévéfilmeket, sorozatokat részesíti előnyben, bár néha akad egy két mozifilmje is (Because I Said So). Joel Silver pedig maradt az akciónál és a horrornál, bár rendre becsúszik egy nagyobb bukta, de nem adja fel.

1992 – Arany Málna-díj – a legrosszabb film (Joel Silver)
1992 – Arany Málna-díj – a legrosszabb rendező (Michael Lehmann)
1992 – Arany Málna-díj – a legrosszabb forgatókönyv (Bruce Willis, Steven E. de Souza, Daniel Waters)
1992 – Arany Málna-jelölés – a legrosszabb színész (Bruce Willis)
1992 – Arany Málna-jelölés – a legrosszabb férfi epizódszereplő (Richard E. Grant)
1992 – Arany Málna-jelölés – a legrosszabb női epizódszereplő (Sandra Bernhard)

(Szentgyörgyi Rita Bruce Willis-könyve alapján)

2 komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *