kritika

Vera és Dylan két gyerekkori szerelmes hosszú évek után újra találkoznak, de mielőtt újra begyulladna a kandalló Dylan felesége is megérkezik. Később Verát feleségül kéri egy katonatiszt, aki aztán a frontra siet. Később visszatér és arra gyanakszik, hogy felesége Dylantől vár gyereket és nem tőle

Dylan Thomas költő valóban létező személy volt, még a XX. század elején élt bohém életet. De a film nem róla szól, ő csupán mellékszereplő, nem tekinthető a produkcióra életrajzi filmként, ez csupán egy fiktív sztori, no ő meg mellékszereplő is tulajdonképpen. Az őt alakító Matthew Rhys olykor olyan gyorsan beszél, mint Vince Vaguhn, egyébként meg párszor eléggé bamba képet vág. Kiera Knightly szépen énekel, de könyörgöm, szedjen már pár kilót, így el fog fogyni előbb-utóbb. Mosolygásán is lenne mit javítani, ugyanis olykor erőltetetten hat, máskor meg úgy néz ki, mintha vicsorogna. Cillian Murphy a „de rossz passzban vagyok” arckifejezést már kiválóan hozza, kell is ide ez, hiszen a fronton is volt, meg is zakkant, gyanakszik is, tehát nem jó neki. Millerre viszont panaszunk se lehet, (szerintem) kiváló alakítást nyújt.

A film első fele lassan halad, megismerjük a szereplőket, megtudjuk a „ki-kivel, hogyan és miért” infokat, kiemelném azokat a jeleneteket, mikor Knightly és Miller együtt van a színen, ugyanis ezek a legélvezhetőbb pillanatai a filmnek. A romantika nem jön át a vásznon, a drámába pedig néha tudjuk csak magunkat beleélni, de legalább a képi világ gyönyörű. Részemről 50 %

Az Electronic Arts kreatívkodik egy kicsit, hamarosan megjelenik a Dead Space: Downfall horror játék, ehhez pedig gyártott egy véres rajzfilmet is, amely megtekintése után a műfaj rajongói garantáltan tapsikolni fognak.

A sztori a jövőben játszódik, egy bolygón a telepesek valami nagyon ősi dologra bukkannak, amiért a földi irányítás oda is küld nyomban egy űrhajót. A cuccot beparkolják, vele együtt egy idegen faj is a fedélzetre jut, ami elszabadul és minden teketória nélkül halomra öli a legénységet, a testüket átalakítja, így már azok is gyilkológéppé változnak, a biztonsági személyzet pedig minden erejével próbálja megfékezni a lényeket.

Olvasd tovább →

Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone közös filmje soha nem jött létre, de Stallone helyette a kor másik nagy akciósztárjával, Wesley Snipes-szal készhítetett közös akciót. Na de Schwarzeneggert is megemlítik benne, egy elnöki könyvtár nevét viseli. Sly és Arnie néhány filmjükben előszeretettel ugratták a másikat.

Simon Phoenix 1996 Los Angelesében űzi a bűnt, őt pedig a zsaruk. John Spartan a legnagyobb ellenfele és mikor elkapja Phoenix-et, őt magát is a törvény elé citálják, mert valami bibi csúszott akciójába, így mindkettejüket lefagyasztják, ez a büntetés.

Olvasd tovább →

A játékban – minő csoda – Max Payne-t, az exrendőrt (illetve beépített kopót), és helyi világmegmentő őrangyalt fogjuk alakítani. Róla csak annyit kell tudni, hogy Piszkos Harry, John McLane és Neo legjobb tulajdonságait örökölte. Harrytől kapta a “bájos” modorát (habár – miután kivégezték a családját – ezen valahogy nem is csodálkozom), McLane az arcát adta (az a gúnyos vigyor…), Neotól pedig azt a képességét, hogy tudja, mi az a Mátrix, azaz képes lelassítani az időt. (pcdome.hu)

Olvasd tovább →

1997-ben bekígyózott a mozikba az Anakonda, a szokványos sztorihoz olyan nevek statisztáltak, mint Jennifer Lopez, Jon Voight, Owen Wilson, Ice Cube, Danny Trejo és Kari Wuhrer. Ehhez még egy akkor ismertebb rendezőt is sikerült beszerezni Luis Llosa (A specialista) személyében. Telt-múlt az idő, mindenki tökéletesen elvolt folytatás nélkül, de 7 év után csak bekúszott még egy anakondás történet, természetesen nagy erős emberekkel és jó bigével. Nevek között keresgélve nincs igazán ismerős, néhányuk derenghet valahonnan, de jól megvannak ott a szürke homályban.

Olvasd tovább →

Godzillára Japánban már nemzeti kincsként tekintenek, kalandjairól filmek tucatjai szólnak. Hollywood persze ezt is besöpörte magának, kell egy amcsi változat is az óriás gyíkról, az csak hab a tortán, hogy mellette le lehet rombolni azt a várost, amely soha nem alszik.

Olvasd tovább →

Ki mondja, hogy a kalandfilmből nincs kínálat? Idén az Utazás a Föld középpontja felé már az ötödik ilyen alkotás, Brendan Fraser pedig a másodikat szállítja részünkre és még koránt sincs vége az évnek.

Verne Gyula francia író rengeteg regényt hagyott maga után, amelyek jó táptalajt biztosított néhány filmnek, előszeretettel használják fel tévések a könyveit, de azért akad olyan alkotás is, amely eljut a moziba is. 2004-ben mutatták a 80 nap a Föld körül Jackie Chan-féle verziót és 110 milliós büdzséje mellett csak 24 millió dolláros bevételt tudott felmutatni (Amerikában). A Walden Media azonban bátor stúdió, mer kockázatot vállalni, ismét belevágott egy Verne Gyula könyv filmre vitelében. Sokan úgy tartják, hogy Verne nem kitalált sztorikat, hanem valóban létező eseményeket, dolgokat vetett papírra. Nem ő az egyetlen szerző a történelemben, akire rásütik azt, hogy a történetben leírtak igaziak, elég csak Dan Brown Da-Vinci kódjára gondolni, amelyről rengetegen hisznek a leírtak valódiságában.

Olvasd tovább →

Kevés olyan film van a filmvilágban, amelyben a szkandereznek. Az imdb 61 művet sorol fel ebben a kategóriában, ha pedig szkander versenyre keresünk rá, akkor ott már csak három produkciót lelünk. Végigböngészve a listát akad néhány ismerős cím, mint pl. A légy, A légiós, de amelyben a szkander játssza a főszerepet az csakis a Túl a csúcson. Pedig annyi izomkolosszus színész rohangál a világban, fura, hogy egyik sem érzett nagy lehetőséget arra, hogy ilyen témában forgasson valamit.

Olvasd tovább →

A címbéli kérdést milliók tették már fel magukban, egyesek szeme előtt ilyenkor felvillanhat a bin Laden fejére kiszabott vérdíj, mások egyszerűen csak bosszúért lihegnek neve hallatán, többen pedig csak szimplán kíváncsiak merre lehet. Kémműholdak ezrei szántják az űrt, titkosszolgálatok legjobb ügynökei vannak rajta az ügyön és bősz, kemény fejvadászok lihegnek a hírhedt terroristavezér sarkában. Mégis valahogy semmi hír nincs róla, a legfejlettebb technika és legádázabb nyomkövetők sem akadtak bin Laden nyomára? Hol lehet, miért nem találják meg? Összeesküvés-elméletek keringenek a neten erről, ezen gondolatok összegzéséhez és kivesézéséhez új blogot kéne nyitni.

Olvasd tovább →

Keserű szájízzel írok erről a filmről pár sort, nem talált el sajnos a hangulata, ha volt neki olyan egyáltalán, mert szerintem elrontották iszonyatosan.

A történet röviden: Mike (Mos Def) videótékában dolgozik, Jerry (Jack Black) is folyton arra lődörög. Jerry a helyi atomerőműnek köszönhetően magnetizálódik, aminek következében letörli a tékában található összes VHS kazetta tartalmát, ezért együtt állnak neki, hogy újraforgassák a filmeket.
A játékidő felééig egy nyavalyás mosolyt nem sikerült kicsikarniuk belőlem, unalom volt, ennek következtében pedig sokszor nézünk körbe-körbe, én nem egy olyan ásító arcot láttam, akiknek majdnem kiakadt az állkapcsa. A félidőnél megcsillan a remény, elkezdődik a forgatás, a Szellemírtók újraforgatását konkréten végigvigyorogtam, de aztán a jókedv elillan, csak a Robotzsarus jelenetet lehetett még élvezni.

Nem erre számítottam, arra vártam, hogy az idő nagy részében filmeket forgatnak újra, ezeket a forgatásokat követhetjük és megláthatjuk mi sül ki abból, ha nullpénzből készítik el ismert alkotások falusi változatát. Nekem nem baj, ha a stílust másmilyenre veszik, előfordult már, hogy mást kaptam, amit vártam és úgy is tudtam élvezni. Itt is azért a vígjáték keveredik a drámával, csak az a baj, hogy két szék közül a földre huppant az egész. Egy olyan alkotást készíthettek volna el, amelyen minden filmrajongó harsányon nevetgél, hiszen mindenki elképzelte már magában, mit csinálna, ha lenne egy kamerája és néhány haverjával újraforgathatná a kedvenc filmjét (vagy talán akad is olyan, aki belevágott egy hasonlóba). Ilyesmit kellett volna készíteni. No nem kesergek tovább, egyébként is  párt sort terveztem csak erről írni.  Abszolút csalódás.

Nem tévedés, nem rontottam el a címet, ez még az 1988-ban készült Punisher. Ekkoriban már futott Magyarországon a Pókember képregény, amelynek oldalain később feltűnt a Megtorló is, de 88-ban még se híre, se hamva nem volt (itthon legalábbis), így a címadók Büntetőnek nevezték el a szikár bosszúállót.

Olvasd tovább →