Ha azt mondom Rob Schneider, akkor be is lőhetjük magunknak miféle művet is várhatunk, azzal is tisztába lehetünk, hogy nem egy Oscar-díjas egyénről van szó, sőt talán ezen elismerés közelébe se mehet soha, sokkal inkább talán az Arany-Málnának.. Schneider Adam Sandler árnyékában tökéletesen elvan, felváltva készíti az ótvar és nézhetőbb filmjeit. Jelen alkotást saját maga dirigálta le, természetesen a főszerepet is ő játssza el.
Az abszolút klassziker múví. Erre mondom azt, hogy aki még nem látta, az nem látott semmit. Elég egyszer megnézni, és az tuti hogy örökre bevésődik a fejedbe.
Mikor megnéztem – és ez nagyon rég volt – nem éreztem undort, csak meglepődtem, tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mi is történik.
És hogy miről is van szó?
Egy szamurájiskola rejtett életét bemutató film, minden tabujával együtt.
1999-ben Oshima Nagisa (Érzékek birodalma, amit halkan megjegyzek, hogy a világ egyik legnagyszerűbb filmje) rendezte.
A 19. század közepén járunk, amikor a cuki Kano Sozaburo (Matsuda Ryuhei) bekerül az elit szamurájiskolába. Sokaknak megtetszik a fiú és szabályos versengés indul meg érte. A film bemutatást ad az iskola életébe, a kiképzésbe, az akkor uralkodó szexuális szokásokba., de van itt cselszövés és kivégzés is.
Jerry Shaw (Shia LaBeouf) testvére temetéséről érkezik haza és megdöbbenve tapasztalja, hogy időközben a lakását telepakolták mindenféle high-tech cuccal és fegyverrel. Megcsörren a telefon, amibe egy női hang közli Jerry-vel az FBI érkezését, később pedig újra jelentkezik. Ezzel egy időben Rachel Holloman (Michelle Monaghan) is hasonló telefonhívást kap, összefut Jerry-vel és együtt kell teljesíteniük az utasításokat, mert ha nem, akkor baj lesz, még nagyobb, amiben most vannak.
Igazi japán szürreál, Ishii Katsuhito rendezőtől.
A film a Haruno család mindennapjait mutatja be. A múví több mint két óra, de ezalatt az idő alatt a belőle áradó nyugalom a hatalmába kerít. A családtagokat megismerjük szépen lassan és belelátunk a saját kis világukba.
Előre vezetem, hogy csak azoknak akik erős idegzetűek és nem riadnak meg a homoszexualitástól a filmekben.
Ezt a filmet nézve éreztem, hogy mennyire borzalmas lehet egyedül lenni. Kurosawa Kiyoshi a rendező (Cure, Bright Future), aki egyben a producere és az írója is a Mezsgyének, félelmetesen jól összehozta ezt a filmet. A cselekmény két szálon fut, melyeknek egy-egy szereplői a végén természetesen összefutnak, de addig megannyi furcsaságon kell keresztülmenniük.
Valakinek meg kell halnia! Egyébként el se jöttek volna!
Azt mondják a játékok erősen befolyásolják az életünket, sokan inkább a virtuális térben érzik jobban magukat, mint a való életben és többek ezekből az elképzelt világokból merítenek ötletek, gondolataikat az életükhöz. Meséltek már olyat, hogy valaki csak a neten tud ismerkedni, belép egy szimulált társalkodó szobába, kialakít magának egy kinézetet és azt a figurát irányítva beszélgethet, pezsgőzhet, stb. De akad olyan is, aki napokat tölt el egyes on-line játékok előtt, az idő nem létezik számára. Többen ostorozzák is ezeket a programokat, egyesek be is tiltatnák, az aktivisták pedig máglyán égetnék el az ilyen alkotásokat. Magam is sokat játszottam már, fél napokat töltve a gép előtt, de soha nem éreztem azt, hogy kardot, puskát, buzogányt kéne ragadnom és azzal szétcsapnám valakinek a búráját, rendesen jártam suliba, tanultam, csak a szabadidőmben indítottam el ezeket a programokat. Szóval nekem aztán szónokolhat a sok nagy dumás, hogy ez megváltoztatja az életem.
Mivel mostanában eléggé sok filmet kell megnéznem kötelezően, sokszor meglepődök, hogy szájhúzogatva ültem le és mégis a végén tetszett a film. Gondoltam akkor már ha nem is papírra vetem észrevételeimet, de a blogra miért ne. Nem szentelek minden filmnek egy külön bejegyzést, mert azért van ami annyira nem fogott meg, hogy csak éppen tudok róla mondani valamit! De azért inkább ezek ízelítőnek tökéletesek! Íme az első kettő ilyen.
Téli Minnesotában játszódik, ahol egy férj, Jerry pénzhiányban szenved, ezért megbeszélik, hogy elrabolják a feleségét, és majd Jerry apósa jópénzt fizet az asszonyért. Egyenesúton nem megy pénzt kérni, így hát kell valami csavar bele. Jerry apósa mégis úgy tűnik, hogy adna pénzt vejének, de akkor mi lesz az asszonnyal? A 2 rosszfiú elrabolja az asszonyt, pénz sehol, ki kell csalni apósból. Se rendőrség, se nyilvánosság, se senki, csak Jerry beszélhet az emberrablókkal. Csak Jerry sem tudta, hogy kire bízza a piszkos munkát. Több se kell a rosszfiúknak, túl komolyan veszik a feladatot és a project nevében Brainerd határában több embert is meggyilkolnak. A 7 hónapos terhes brainerd-i rendőrnő, Marge a maga kis bugyuta stílusával mindent megtesz, hogy kiderítse mi is történt valójában.
Totális idegenek vagyunk egymás számára, ezért csak ütközni tudunk.
Tudom, hogy nem valami friss film, és hogy már ezerszer írtak róla, de én bevallom, még csak az elmúlt hetekben láttam életemben először. Igazából szerintem a film leírhatatlan, de megér egy próbát.
Stephen King a rettegés mestere, a félelem hírnöke, a XX. század legolvasottabb szerzője, blablabla…Mindenki tudja kiről van szó, halhattunk ilyen jelzőkkel illetni már igen sokszor őt. Alig van olyan szerzeménye, amihez még nem nyúltak hozzá a filmkészítők, akadnak ezek között silány alkotások, jó próbálkozások és mesterművek is. Frank Darabont a neve annak az úriembernek, ki nem csak a legjobb produkciót készítette King könyve alapján, hanem az imdb-n az első a legjobb filmek élén. Ezután adaptál a Mestertől még egy alkotást, a Halálsoron is jól teljesített.
Battle Royale 2: A megtorlás (Battle Royale 2: Revenge): Az első részből megtudtuk, hogy Japánban olyan indtézkedést hoz a kormány, amely értelmében véletlenszerűen kiválasztanak egy iskolai osztályt, a tanulókat egy elhagyott szigetre viszik és arra kényszerítik őket, hogy egymás ellen küzjdenek. A folytatás az első után 3 évvel játszódik, ahol is az első rész egyik túlélője háborút hirdet a felnőttek ellen, ő be is fészkeli magát egy szigetre néhány követőjével együtt. Az állam pedg egy osztályt választ ki arra, hogy ezeket a “lázadókat” kifüstölje.
Az első rész nagyon jó volt, ezt a Battle Royale 2-ről már nem lehet elmondani, erőltetett, vontatott, elnyújtott. A szereplők közül néhány túljátszák szerepüket, főleg a Tanár Úr. A harci jelenetekben lehetett volna brillírozni, a partraszállás még rendben volt, de az azt követkő harcokról sok jót nem lehet elmondani. Ez sajnos csak 20 %-ot érdemel, az első legalább 90 %-ot.
Robbanófejek (The Big Hit): 13 millió dolláros költségvetés, B filmes arcokkal telerakott produkció és a producerek között ott van John Woo meg Wesley Snipes. Ebből csak egy komolytalan akciófilm lehet, szerencsére azt is készítettek. 4 bérgyilkos együtt nyomja a melókat már évek óta, Melvin az ász, a többiek csak aszisztálnak neki. A négyes azonban kicsit újít és emberrablásba fognak, el is rabolnak egy csajt, csak nem tudják, hogy az főnökük keresztlánya. A vezér pedig pont Cisco-t, az egyik elrablót bízza meg az ügy felgöngyölítésével, aki nem rest eltenni társait láb alól.
A kis költségvetésből kerekítettek néhány lövöldözést és még csak nem is lett béna. Mark Wahlbergen kívül itt van Lou Diamond Philips, Antinio Sabato Jr., Christina Applegate. Vajon a színészek direkt játszottak néhol bénán vagy csak így jött össze? Szeretném at hinni, hogy direkt, mivel sokszor idiótaságba fullad a sztori. 60 %-ot adnék rá azért.
FilmDROID