kritika

A történet ott folytatódik ahol az első rész abbamaradt, Azumi és a társa, Nagara (Ishigaki Yuma-Battle royale 2) a még életben maradt Nagyúr kivégzésére készülnek.
Azumi egy este egy teaházba megy, hogy vacsorát vegyen, mikor banditák törnek be hogy kirabolják a vendégeket. Azumit is ki akarják, de a banditák vezetője, Ginkaku (Oguri Shun) futni hagyja a lányt. Azumi nagyon meglepődik mikor meglátja, mert Ginkaku egy az egyben úgy néz ki, mint Nachi (a legjobb  barátja, akit az első részben olyan frankón kinyírt).

Azumi és Nagara, útjuk során megismerkednek Kozue-val (Kuriyama Chiaki- Battle royale, Kill Bill vol.1) a lánnyal aki mutatja nekik az utat. Kozue valójában spicli és ellenség, hamar megtalálja a módját, hogy szétválassza a bérgyilkospárost. Nagara a lány tanácsára megkéri Azumit, hogy váljanak szét, majd ő és Kozue elintézik a Nagyúrat. Azumi nem akar ebbe belemenni, de kénytelen, mert Nagara elég erélyesen mondja neki. Azt kéri tőle, hogy legyen boldog Ginkakuval.(de nem értem miért, mert Azumi Nachit szerette)

A filmet 2005 március 12-én mutatták be Japánban, Kaneko Shūsuke (Death Note, DN: The last name) rendezésével.
Azt kell hogy mondjam, hogy ebben a részben már nagyobb hangsúlyt fektettek a speciális effektekre- bár még így is kevésnek találtam- és kihagyták belőle a vicces részeket. Komolyabbnak hat mint az első rész, a harci részek is egy fokkal kidolgozottabbak. (Az egyik legjobb jelenet, amikor Azumi a pengés-drótköteles Tsuchigumo-val (Sakaguchi Tak- Shinobi) harcol, persze Azumi lematekolja)
Összességében nézhető, de csak egyszer és akkor sem marad meg utána benned semmi. Amit viszont nem értek, az a címválasztás. Szerelem vagy halál, de hogy miért? Semmi sem utal arra hogy a két dolog közt választani kell, még csak ki sem bontakozik semmi Azumi és Ginkaku közt.

Ben Garvey korábban vétett a törvény ellen, de már megjavult. Van munkája és boldogan él  kis családjával, feleségével és gyerekével. Tesója betoppan egy nap, elcseverésznek, majd felvázol egy lehetőséget, amivel több pénzhez juthatnának. Ben kezdetben még ódzkodik a gondolattól, később már belemegy. Az akció kudarcba fullad, Bent halálra ítéli a bíróság, meg is kapja az injekciót… majd később ott találja magát az esőben az út szélén számára ismeretlen helyen.

Olvasd tovább →

Sylvester Stallone és David Carradine közös trashfilmjéről én bizony még nem hallottam, de tény, hogy létezik. A Halálfutam készítői a Death Race 2000 művet vették alapul, így le is informáltam mi is volt ez. Az 1975-ös alkotásban az USA élére egy diktátor kerül, aki bevezeti a Death Race játékot, ahol különféle tűzerővel és egyéb cuccokkal felszerelt kocsikkal nyomultak a résztvevők, a végállomásig pedig lehetett a konkurens járgányokat amortizálni, a járókelők elütéséért pedig külön pont járt. Volt benn erőszak, vicc és szex.

Olvasd tovább →

Ezt a manga adaptációt Kitamura Ryuhei (Midnight meat train) rendezte még 2003-ban. Tudom hogy ez is picit régi film, de azért írok róla, hátha valaki még nem látta.

Olvasd tovább →

Nem kertelek, megmondom az elején: a Tükrök rossz. Mindenkivel előfordulhatott már az a helyzet, mikor egy film bizonyos pontján felgyulladt a kis lámpa a fejében és ráeszmélt arra, hogy ebből már semmi jó nem fog kisülni. Ez a pont nálam az elején, rögtön az első másodpercekben volt, amikor egy egyenruhás fazon szépen nekiszalad egy átjárót lezáró vasrácsnak, később a rémült jóember elhalálozik.

Olvasd tovább →

Az Asylum cég koppintásokat készít, céljuk, hogy egy moziban futó film sikerét meglovagolják, ezért jelentkeznek hasonló nevű produkciókkal a dvd piacon, pl. I am Omega, Transmorphers. A Steven Spielberg-féle Világok harcából is készítettek egy saját változatot. Természetesen a vége ennek is az volt, hogy az idegenek elpusztulnak. Na de… elég szépen hozhatott a konyhára, mivel csupán csak egy millió dollárból készült, el is jött a második rész. Ehhez volt szerencsém. A támadás második hulláma megérkezik, közben pedig az emberek kis csoportja nyom valami tudományos hablatyot, ami jól jön majd a lények megállításánál. Élvezet, izgalom, hangulat? Zéró. Színészek? Mintha az utcáról hívták volna be őket. Mindenki kerülje el messzire ezt a förmedvényt. Persze ha trágyába akar valaki fuldokolni akkor csak tessék, rajta. Ennyi, már így is többet írtam róla, mint amennyit megérdemel.

Igazi avantgárd japán klassziker.
Abe Kóbó azonos nevű műve alapján készült Teshigahara Hiroshi rendezésével a film, 1964-ben.
A történet röviden arról szól, hogy egy etnomológus (rovarokkal foglalkozó) hapsi  Junpei Niki (Okada Eiji-Szerelmem Hiroshima) a homokdűnék közt bóklászik, gyűjti a bogarait, miközben lekési a buszát. Összefut egy helybélivel, aki szállást ajánl neki. Elkíséri ahhoz a házhoz, ahol vendégül fogadják. Este van és sötét.
Egy kötélhágcsó segítségével lemászik a házhoz és találkozik vendéglátójával, egy fiatal özvegyasszonnyal akit Kishida Kyōko alakít. (A film alatt végig no-name az asszony)

Olvasd tovább →

“Hát vacak nap volt, két motorosunk leállított egy szabálytalan kocsit, perceken belül kitört ez a kis nézeteltérés, 10 kolumbiai, totál felfegyverkezve” – közli a helyzetet Danny Archuleta nyomozó felettesével Mike Harrigan hadnaggyal, aki éppen egy tűzharc kellős közepébe érkezik. A bandatagok némi lövöldözés után benyomulnak a rendőrség épületébe, ahol alaposan feltankolnak kokbóból és jó kis fegyvereket szereznek. Valaki azonban kivégzi a rosszfiúkat percek alatt, a rendőrségnek fogalma sincs ki lehetett. Az ismeretlen ismét hallat magáról, átgázol a fél alvilágon, maga mögött tucatnyi hullát hagy majd később áldozatul esik néhány civil és rendőr is. Harrigan erősen rajta van az ügyön felettesei tiltása ellenére is, hiszen csapata is lassan, de biztosan fogyatkozik és már személyes ügyként tekint az esetre. Eközben néhány különleges ügynök is a helyszínre érkezik, akik szintén eltökélten be szeretnék fogni ezt a figurát, aki játszi könnyedséggel teszi hűvösre az emberek tucatjait.

Olvasd tovább →

Az egyik legtutibb animációs darab amit valaha láttam. Igaz hogy 2005-ös, és már évek óta nézem, de nem lehet megunni. Nagyon szépen ki van dolgozva, látszik, hogy sok munka volt vele, néhol vicces, néhol érzelmes, de alapjába véve pörgős zúzással tudnám jellemezni (még Inuyasha Tessaiga-ja is elbújhat Cloud pengéje mögött).

Olvasd tovább →