Max Payne – Egyszemélyes háború (Max Payne)

A játékban – minő csoda – Max Payne-t, az exrendőrt (illetve beépített kopót), és helyi világmegmentő őrangyalt fogjuk alakítani. Róla csak annyit kell tudni, hogy Piszkos Harry, John McLane és Neo legjobb tulajdonságait örökölte. Harrytől kapta a “bájos” modorát (habár – miután kivégezték a családját – ezen valahogy nem is csodálkozom), McLane az arcát adta (az a gúnyos vigyor…), Neotól pedig azt a képességét, hogy tudja, mi az a Mátrix, azaz képes lelassítani az időt. (pcdome.hu)

2001-ben még élénken élhetett az emberekben a Mátrix, egyes jeleneteit sok más film is átvette vagy kiparodizálta, de a játékok világában is megihletett egy-két alkotást, a bullet-time-ot használva a Max Payne jött, látott és győzött. Persze nem csak a Wachowski tesók rendezésére alapozott,, akadt benne képregényes stílus is, ami keveredett némi film noir stílussal is.

Max Payne családját meggyilkolták, ő pedig egy irodában csücsülve pakolgatja az aktákat, ám belül hajtja a bosszú, meg akarja találni azt az embert, aki végzett családjával. Ahogy egyre előrébb jut az ügyben egy szuperkatona programról és egy új Valkűr nevű drogról szerez tudomás.

Talán nem csak nekem jut eszembe a Trópusi viharból Kirk Lazarus két mondata: Én nem olvasom a forgatókönyvet. Az olvas engem. Kb. 6-7 ismert nevet olvashatunk a stáblistán, ezért ötlött fel bennem az, hogy ezek egyike se olvasta a szkriptet, jómagam pedig fel nem fogom az iromány hogy mehetett át a rostán. Esetleg forgatás közben hagyott ki ezt-azt a Direktor Úr? De akkor még mindig ott van a stúdió, akinek feltűnhetett volna néhány dolog, azt is el tudom képzelni, hogy a tesztközönség agyhalottakból állt és nem emeltek szót, a vezetők pedig nyugodtan hátradőltek. Hogy miről vakerálok itt? Emberek jönnek-mennek, látszólag cél nélkül, akadály nem létezik számukra, cselekedeteik röhej számba tartoznak és van aki csak úgy indok nélkül gondolja meg magát. Logika, értelem? Itt? Hol? Ne csodálkozzon senki, ha széttárt karokkal kérdezi majd a vászontól, hogy ezt most miért történt, miért kellett ezt tenni vagy miért mondta? Választ azonban nem kapunk, mivel a vászon nem tud válaszolni, a készítők pedig nem fognak. Előbbit nyugodtan békén hagyhatjuk, az utóbbira nyugodtan rásüthetünk valami káromkodással összefüggő kifejezést.

Játékok tucatjai tűntek már fel a moziban. ezek többsége átírva, megváltoztatva kerül szemünk elé, a rajongók ezzel tisztában vannak, de azért elvárják, hogy a főbb elemek benne legyenek a filmváltozatban, így a Resident Evilnél a zombik feltűnése a minimum, a Tomb Raidernél kincskeresés kell, a Max Payne-nél pedig akció, bullet-time és egy jó képi világ szükségeltetik. Akcióra aztán várhatunk, a játékidiő második felében akad néhány, de nem igazán lehet ráaggatni a stílusos jelzőt. Alapvetően akciójátékből készült a film, nem várt senki másfél óra hentelést, de azért jó lett volna több, látványosabb lövöldözést látni. Bullet-time is van, de azzal aztán sokra megyünk, mivel konkrétan egy (rásüthetjük azt is, hogy kettő) ilyen jelenet van és leginkább úgy tűnik, hogy a gonosztevő rosszul céloz, Payne pedig szerencsésen betrafál a shotgunnal, bár ez dirr-durr egészére igaz. Az akciókedvelők szeme csak az utolsó fél órában csillanhat fel, itt nem tartogatnak semmi különlegeset, kiemelkedőt számukra. A nyomozgatós részt sem pontoznám, de amiért a produkció nem süllyed bele a bűn rossz kategóriába az a képi világ, a fekete-szürkés (kékes) New York a fehér hóesésben egyszerűen gyönyörű, biztosít némi hangulatot, atmoszférát, látszik, hogy a hangsúlyt inkább erre fektették, Ez viszont Moore érdeme lehet, hisz korábban reklámfilmes szakmában tevékenykedett a fickó.

Mark Wahlberg merev ábrázattal zavarta le a filmet, dacosan keresi családja gyilkosát. A kemény zsaru figurát jobban hozta A téglában. Gyaníthatóan itt azért haloványabb az alakítása, mert John Moore nem egy Martin Scorsese kaliberű rendező (borítékolhatóan soha nem lesz az). Szegény karakter szenved is ennek tetejébe, legalábbis a történt szerint, többször szánkba rágják ezt, megmutatják néhányszor családja halálát, csak a biztonság kedvéért, hogy biztosan tisztában legyen vele mindenki. Mennyire meggyőző Wahlberg letargiája? Semennyire, inkább csak merev, mint egy hulla., Ha nem lenne tiszta veszélyességét is kihangsúlyozzák: „Felégetné a világot is”-mondják. A nagy bosszúkeresés közben szinte már várjuk, hogy egy halálfejes pólóban tűnjön fel a következő jelenetben. Mila Kunis leginkább úgy néz ki, mintha valami női strici lenne, ő is távozik-érkezik, a végén magamnak és pár ismerősömnek Palik László (egyik) klasszikus kérdését tettem fel átköltve: De hova tűnt Mila Kunis? Olga Kurylenko az ügyeletes szexszimbólum (ugye az?), nem ismeretlen terepen mozog, előzőleg már a Hitmanban is játszott, abban viszont többet mutat magából, többet van jelen és jobb is lett, itt viszont eléggé szétesett lesz szegény (szó szerint). Beau Bridges is benne van a Max Payneben, de hogy miért az egy igen jó kérdés, kár is szót vesztegetni rá, rosszul választott.

A Max Payne egy rosszabb játékadaptáció, sajnos akciófilmnek nem elég jó, bosszúfilmnek dettó, a film noirról pedig ne is beszéljünk. A legalapvetőbb dologra kellett volna építeni, a bullet-time-ra, de csak próbálkozást láthattunk, ami inkább egy John Woo-féle koppintás érzést ébreszthet az emberben, a lehetőség adott volt, kihagyták és még csak nem is picivel mentek mellé. Feldobták volna a hangulatot, ha itt-ott nyomott volna Payne egy kis belső monológot, mint az elején. Általában nekem nem jönnek be az ilyen dolgok (Dexter első részét is emiatt nem néztem végig), jelen esetben viszont teljesen jó volt. 40 %-ot lövök erre az Egyszemélyes háborúra.

imdb: 6,0

rottentomatoes: 20 %

Büdzsé: 35 millió dollár

Eddigi amerikai bevétel: 32,6 millió $

Eddigi összbevétel: 39,5 millió $

Szinkronos előzetes