A szerelem határai (The Edge of Love)

Vera és Dylan két gyerekkori szerelmes hosszú évek után újra találkoznak, de mielőtt újra begyulladna a kandalló Dylan felesége is megérkezik. Később Verát feleségül kéri egy katonatiszt, aki aztán a frontra siet. Később visszatér és arra gyanakszik, hogy felesége Dylantől vár gyereket és nem tőle

Dylan Thomas költő valóban létező személy volt, még a XX. század elején élt bohém életet. De a film nem róla szól, ő csupán mellékszereplő, nem tekinthető a produkcióra életrajzi filmként, ez csupán egy fiktív sztori, no ő meg mellékszereplő is tulajdonképpen. Az őt alakító Matthew Rhys olykor olyan gyorsan beszél, mint Vince Vaguhn, egyébként meg párszor eléggé bamba képet vág. Kiera Knightly szépen énekel, de könyörgöm, szedjen már pár kilót, így el fog fogyni előbb-utóbb. Mosolygásán is lenne mit javítani, ugyanis olykor erőltetetten hat, máskor meg úgy néz ki, mintha vicsorogna. Cillian Murphy a „de rossz passzban vagyok” arckifejezést már kiválóan hozza, kell is ide ez, hiszen a fronton is volt, meg is zakkant, gyanakszik is, tehát nem jó neki. Millerre viszont panaszunk se lehet, (szerintem) kiváló alakítást nyújt.

A film első fele lassan halad, megismerjük a szereplőket, megtudjuk a „ki-kivel, hogyan és miért” infokat, kiemelném azokat a jeleneteket, mikor Knightly és Miller együtt van a színen, ugyanis ezek a legélvezhetőbb pillanatai a filmnek. A romantika nem jön át a vásznon, a drámába pedig néha tudjuk csak magunkat beleélni, de legalább a képi világ gyönyörű. Részemről 50 %