Boncasztal (Pathology)

Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok – részlet a Hippokratészi esküből.

Az eskü, amelyet igen kevés orvos tart be, manapság sokkal inkább gondolnak magukra a gyógyítók, kuruzslók és az ápolók, mint a betegekre. Bizton akad olyan valaki is köztük, akinek eszébe jutott már a gyilkosság gondolata is. Milyen lehet kicsinálni valakit? Megúszná? Létezik-e a tökéletes gyilkosság? Sokak szerint nem és mégis halmokban áll a rendőrségen a megoldatlan ügyek aktái. Legegyszerűbb dolga a boncmesternek van, úgy tüntet el dolgokat, ahogyan csak ő akarja. A film szereplői is boncnokok, sorozatgyilkosok és élvezik. Halottkémnek lenni jó dolog, ezt korábban már megtudhattuk néhány filmből, mikor vidáman majszolják a hulla fölött a szendvicsüket, két falat között pedig még valami humoros is kicsúszik a szájukon. Itt ezek a munkásemberek tovább léptek, dugnak, ölnek, buliznak és mindezt ott, ahol szétszedik a testeket, vígan rivalizálnak.

Ted Gray kiválóan teljesítette a suliban a vizsgákat, egy hírneves egyetem patológiai részlegére sikerül bekerülnie, ahol már kezdetekkor ferde szemmel tekintenek rá kollégái, de végül beveszik őt is a csapatba, majd elkapja őt is a versenyszellem. A „játék” abból áll, hogy mindenféle nyom nélkül kell embert ölni.

Öregszem vagy mifene, de már néhány filmnél felvetődik bennem néhány kérdés, amely vagy nagyon zavar vagy csak legyintek rá és azt mondom belefér. Ted a kiváló tanuló, a nagyon okos, hűséges ember miért válik gyilkossá? Versenyszellem mondhatnánk, de ezen kívül nem kell más magyarázat arra, hogy az ember csak úgy állattá váljon? A válasz megérkezik:

„Kinek kell motiváció vagy indíték a gyilkossághoz? Állatok vagyunk, bennünk van a gyilkolás ösztöne.”

Ezzel beérjük? Jobb híján kénytelenek vagyunk, egyébként meg ha nem elégszünk meg ezzel és még mindig zavar valami, akkor egy laza mozdulattal ki tudjuk kapcsolni és vissza lehet vinni a tékába.

Milo Ventigmila az egyik legismertebb személy, őt a Hősökből ismerhettük meg, bár ott elég elvetemült fejet vág, majd szétcsattan a keménységtől általában, itt szerencsére a játékidő nagyobb részében nélkülözi ezt és ez már haladás. Alyssa Milanot leginkább sorozatokból ismerheti a nép, ő elég keveset van jelen, néhány kritikus erősen fájlalta, hogy ebben az alkotásban látták viszont.

A feszültség megteremtésének a gondolata éppen nem járt arra, mikor a filmet készítették. A szereplők közül se lehet azonosulni senkivel, még Teddel sem, a végkifejletben pedig már az elején biztosak lehetünk, tudjuk ki lesz az az überkirály gyerek, aki végül a legtrükkösebb és legtökösebb lesz. Elárulom, hogy az nem a néző, bár páran még azt is gondolhatják magukról, mivel sokaknak egyáltalán nem fog tetszeni a film, sok hülyeséget vélnek majd felfedezni benne, de alapjában vége nem kell sokat várni a produkciótól, végig lehet ülni-bambulni, 50 %-ot vájok rá a szikémmel. Rettenetesen jó filmet lehetett volna készíteni a Boncasztalból egy jobb forgatókönyvvel, gárdával és rendezővel, a potenciál megvolt benne, kár, hogy nem jutott el olyan kezekbe, ahol nagyobb fantáziát látnak benne.

imdb: 5,8

rottentomatoes: 50 %

Amerikai bevétel: 109,045 $

Összbevétel:  3,2 millió dollár