Bin-jip – Lopakodó lelkek (2004)

Egy szavak nélküli, érzelmekkel teli lenyűgöző dél-koreai film.

Egy hajléktalan fiatalember (Jae Hee- Evil Twin, horror) minden reggel motorjával járja a várost, és szórólapokat tesz ki a házak ajtajára, hogy este betörjön oda, ahol nincsenek otthon – azaz nem mozdították el a kitett hirdetéseket. A célja nem a vagyonszerzés, mindössze szállást keres, ahol meghúzhatja magát éjszakára. A fiú a “szíves vendéglátásért” cserébe még fizet is, hiszen másnap reggeli távozása előtt kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Az élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik egy gyönyörű és gazdag nővel (Lee Seung-yeon), aki tönkrement, boldogtalan házasságban él. A fiú később megmenti a nőt a férj karmai közül. Kettejük egészen furcsa kapcsolata kezdődik el ekkor. Szótlanul járják a nagyváros utcáit, s ugyanazt a rituálét folytatják ketten, mint addig a fiú csinált egyedül. Nem szólnak egymáshoz, nem szólnak máshoz sem, mégis hihetetlen mélységű kapcsolat alakul ki közöttük, amely többet ér minden szónál. A rendező hihetetlen érzékkel és fantasztikus képekkel ábrázolja ezt a különleges, megható, lenyűgöző kapcsolatot.

A filmet írta és rendezte Kim Ki-duk (Tavasz, nyár, ősz, tél…. és tavasz, Az íj). Mialatt néztem, végig azon gondolkodtam, hogy vajon én mit szólnék, ha valaki távollétemben bejönne a lakásomba, enne a hűtőmből, fürdene a fürdőszobámban, ugyanakkor megjavítaná a cuccaim, rendet rakna maga után aztán távozna. A rendező úgy mutatja be ezt a hajléktalan fiút, hogy egyszerűen nem lehet rá  haragudni. Mindenkinek látnia kell, vannak benne vicces jelenetek is, de alapjába véve lélekre ható film.

Ez a videó nyolc percben mutatja be nagyjából a filmet. A végére érdemes nagyon figyelni, szinte már lehetetlennek tűnik, hogy lehet így élni, de a rendező meggyőz minket arról, hogy igen, lehet.

Hivatalos oldal ITT.