Milyen a magyar filmgyártás jelenlegi helyzete?

7 komment

1. Osztom Koimbra véleményét.

2. Egyiket se, de még csak egy előzetest se, ugyanígy vagyok a saullal is, mai napig nem láttam egy előzetest se belőle, shame on me. Egy normális sorozatot nem tudunk felvonultatni, nemhogy filmet. Az Argo 2 volt az utolsó olyan aminél megfordult a fejemben, hogy megkéne néznem moziban. Üvegtigris trilógia, magyar vándor, kontroll, ezek jutnak eszembe ha jó magyar filmet kell mondani, de ezek sem olyanok amiket évről-évre elővennék. Tehetséges rendezők vannak az jól látszik, de én is így vagyok vele, hogy sem érdekes storyk, sem szerethető színészek nincsenek, akikért elmennék moziba.

3. Dettó, én is inkább nézek egy hollywoodi filmet, mint magyart. És erről pont a hazai filmgyártás tehet. A drámák csak egy szűk rétegnek szóltak vagy inkább nagyobb nevek, veterán rendezők kaptak rá pénzt, akik aztán mehettek a fesztiválokra mutogatni alkotásukat. A vígjátékok meg…nagy többségében mehh…
   De úgy érzem, hogy Vajna bá színre lépésével változott a helyzet. Pozitívan csalódtam a Hajnal Tímeában, nagyon jó volt a Liza, a rókatündér, ott volt a Parkoló, szóval akadtak itt jó próbálkozások. Ahhoz még egyelőre kevés, hogy tűkön ülve várjam a magyar terméket, de mindenképpen biztató.

   A rendszernek első sorban el kellene érnie, hogy egy adott filmre költött pénz meg is érje, vagyis érdekelje a magyart és ne külföldi vetítésekből reméljék, hogy majd visszajön valami. A Viszkis bő egy milliárdja mellélövés, bízom Nimródban, de azért egy bűnözőből ne csináljunk már hőst. A Budapest Noir 800 milliója is veszett sok.
   Maradni kellene a 200-300 millió büdzsénél, kellő kreativitással össze lehet hozni mindent. Ki gondolta volna, hogy a Gondolj rám keveseket fog érdekelne. De mondjuk a film is eléggé középszerű lett, hiányzott a fanyar humor(stbstb).

4. A Vajna korszakban határozottan javult a helyzet a korábbiakhoz képest.
   Az elmúlt 15 évben a legtöbb esetben csak idióta vígjátékok vagy olyan művészfilmek készültek, amelynek a megtekintés után halni lett volna kedve a nézőnek. Tisztelet a kivételnek.
   Az utóbbi években viszont láttam több jó mozifilmet is: Megdönteni Hajnal Tímeát; Liza, a rókatündér; Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Hurok, Swing.
   Ezeken kívül pedig a tévéfilmek között is akadt kiemelkedő alkotás: Félvilág, A fekete múmia átka, A berni követ, Utolsó órák.
   Ráadásul még egy animációs rövidfilm is akadt, ami elvarázsolt: Sina és Koré.
   Határozottan tetszik az irány, vannak tehát már most is figyelemreméltó alkotások, és bízom benne, hogy a következő években is lesz legalább 3-4 olyan magyar film, amire megéri majd pénzt áldozni.

5. “Egy normális sorozatot nem tudunk felvonultatni”
   Ezt több példával is tudom cáfolni:
   Aranyélet (2015-
   Egynyári kaland (2015-
   Válótársak (2015-
   Fapad (2014-15)
   Csak színház és más semmi (2016-
   2015-ben megindult valami a hazai televíziózásban, és hál’ Istennek már nem csak szappanoperában tudnak gondolkozni.
   Aztán ott van még a Kossuthkifli, ami a történeten ugyan elvérzett, de látványban sok amerikai sorozatot is felülmúlt.

   • Ezeket még nem láttam, de az Aranyéletet valamikor bepróbálom.

6. Összetett a kérdés, nehéz röviden válaszolni.
   Az biztos, hogy a magyar közönség le lett szoktatva a magyar filmről, és ebben – már bocs, de – mindkét fél hibás. Az alkotók a “művészi elvontság” és életidegenség (szerzői filmek) meg az idiotizmus (bugyuta vígjátékok) erőltetése miatt, a nézők pedig hihetetlenül ellustultak agyban: nem akarnak gondolkodni, küzdeni filmnézés közben, Hollywood gagyizálódása hozzászoktatta őket az agyatlan szórakozás kizárólagos igényéhez.

   A Vajna-korszak erénye, hogy a forgatókönyvet állította középpontba, és végre nem klikkek alapán oszt pénzt: mindenkinek egyenlő esélye van a Filmalapnál.
   Viszont már előtte is készültek izgalmas, jó filmek – Kontroll, Fehér tenyér, Nyomozó, Köntörfalak -, és azóta is készültek blődlik. Én örömmel figyelem, hogy egyre több a műfaji vagy a műfajiságot okosan kifordító magyar film (Liza, Van valami…, Tiszta szívvel), egyre több a jó tévéfilm (A vizsga, A berni követ, Kossuthkifli), és a díjvárományos szerzői vonal is megmaradt (A nagy füzet, Saul fia, Ernelláék Farkaséknál).

   A számokból az látszik, hogy kiválasztanak néhány kulcsprojektet (ez volt a Toldi, most meg a Kincsem-film), a többinél pedig igyekeznek igazságosnak lenni. Ez is jó húzás, mert igenis kell néhány presztízsfilm, amellyel lehet külföldön is villogni. Vajna különös figura, de ezt a rendszert jól összerakták.