Feltámad a vadnyugat (Westworld, 1973)

When robot men and women are programmed to serve you… Romance… Violence… Anything

A cikk spoileres.

Mielőtt rátérnék a filmre, muszáj egy rövid ismertetőben bemutatni a rendezőt. Lássuk, mit ír a Wiki: “John Michael Crichton (Chicago, Illinois, 1942. október 23. – Los Angeles, 2008. november 4.) amerikai író, forgatókönyvíró, filmrendező. Első megjelent regényétől (Az Androméda-törzs 1969) kezdve az amerikai science-fiction egyik legelismertebb és legnépszerűbb szerzője (bár hasonló sikereket ért el nem sci-fi témájú könyveivel, így Zaklatás c. regényével és más krimikkel, filmjeivel is). Az Egyesült Államokban az ún. techno-thriller műfaját elsősorban az ő nevéhez kötik.

Egyéni témaválasztásának és -feldolgozásának lényege, hogy egy progresszív fázisban lévő tudományágat (mint az Átprogramozott emberben a magatartásmódosítást, a Jurassic Parkban a mesterséges DNS-technológiát, a Repülő koporsóban a tömeges polgári légiközlekedést, az Idővonalban a kvantumfizikát, a Prédában a nanotechnológiát, Félelemben c. könyvében pedig a globális felmelegedés témakörét) mutat be annak ellentmondásain és dilemmáin keresztül, egy reális és minden (tudományos és emberi) részletéig kidolgozott történetbe ágyazva. Crichton minden regényének cselekménye és karakterei kitaláltak, ám a történetek logikáját és kiindulópontjait kivétel nélkül tudományos eredményekre, elméletekre és adatokra alapozza, melyeket könyvei elő- vagy utószavában pontosan dokumentál.

Summa cum laude eredménnyel végzett a bostoni Harvard Egyetem irodalomszakán 1964-ben. Vendégoktató az angliai Cambridge-ben, majd a Harvard orvostudományi karának hallgatója. A ’70-es évek elején doktori ösztöndíjas a Salk Biológiai Kutatóintézetben, majd a Massachusetts Institute of Technology munkatársa 1988-ban.

Irodalmi tanulmányait félbehagyta, mivel igazolva látta az oktatási metódusokkal kapcsolatos régi kételyeit, amikor egy saját néven beadott George Orwell-novellára csak 4-es osztályzatot kapott a Harvardon. Ezt követően egy évet európai utazással töltött, majd orvosi tanulmányokba fogott. A legnevesebb amerikai kutatóintézetek gyakornoka és munkatársa – első regényeinek témáját is e téren szerzett tájékozottságából merítette. A tudományos pályát elhagyva a ’70-es évek elején Los Angelesbe költözött, ahol írói és filmrendezői tevékenységbe kezdett.”

Nézzük csak, miket írt (a teljesség igénye nélkül): Az Androméda-törzs, Az átprogramozott ember, Westworld, A nagy vonatrablás, Kongó, A gömb, Őslénypark (Jurassic Park), Zaklatás

Mindezek tudatában nehezen kezdek bele a „kritikába” és még nehezebb szívvel mondom azt, a Westworld korát megelőző alkotás, mégsem hibátlan.

A Delos szórakoztató park a modern technika segítségével a múltba röpít. Vadnyugat? Középkor? Ókor?  Napi ezer dollárért bárki az adott korban érezheti magát. A vendégek kényelméről és szórakoztatásáról élethű androidok gondoskodnak; amiket természetesen a kontrollteremben folyamatosan figyelnek a park mérnökei.

John Blane (James Brolin) visszatérő vendég. [Igen, ő Josh Bolin apukája, jelenleg Barbra Streisand férje, szövevényes családi kapcsolatokkal és megannyi szereppel a háta mögött.] Ő az, aki útitársa – Peter Martin (Richard Benjamin, aki a 22-es csapdájából lehet ismerős) – segítségére van. Mindketten a vadnyugatra utaznak. Átöltöznek a kor ruháiba, megkapják fegyvereiket, bekvártélyozzák őket, aztán megismerkednek a környezettel.

Az első konfliktushelyzet egy fekete ruhás tarkopasz férfival (Yul Brynner) jön el. [Yul legenda, ilyen filmekben szerepelt, mint például a Tízparancsolat, az Anna és a sziámi király, A hét mesterlövész, és a Westworld folytatása a Futureworld – az Eljövendő világ]. Tehát jön a fekete ruhás, és mint azok a kötekedő, arrogáns alakok, akikben túlteng a tesztoszteron, mindenféle ok nélkül provokálni kezdi Martint. Személyiségtől függ, hogy valaki konfliktuskerülő vagy konfliktuskereső ember, és az eddig teljesen átlagosnak, sőt, inkább jószívűnek tűnő Martinban megszűnnek a gátlások és lepuffantja a fekete ruhást. Martin azért megkérdezi Blane-től, hogy tényleg android volt-e a fekete ruhás – az volt, mondja Blane, de a nézők nem tudhatják, hogy igaza mondott vagy sem.

A rendező ezután hagyja, hogy a néző gondolkodni kezdjen. Hogyan tudja egy turista megkülönböztetni a többi turistát az élethű androidoktól? Mi lesz, ha az emberek egymást lövik le? Vajon a szórakoztató park mérnökei a meggyilkolt emberekről készítenek android-másolatot? Ha ez így van, és a nyaralásnak vége, az irányított androidok visszatérnek a hétköznapokba és lassan kialakul egy szép új világ, amit mérnökök maroknyi csapata irányít? Aztán úgy körülbelül a huszonharmadik percnél megkapjuk a választ. Megjegyzem, tovább nem is nagyon lehetett volna húzni a kérdést, mert minden normális ember első kérdése az lenne: honnan tudom, hogy ki ember, és ki android?

A megoldás a fegyverekben rejlik: hőérzékelővel látták el mindegyiket, így ha élőlényre irányul a célzás, a fegyver nem működik.

A fegyverek működésének tudatában megszűnik mindenféle morális akadály, a turisták szabadon engedhetik legbelső énjüket. Napi ezer dollár és azt tehetsz, amit csak akarsz. Megéri? Bizonyára igen, mert akik visszajöttek a nyaralásból – a film elején interjút készítenek egy turnussal – mind rendkívül elégedettek voltak. Hogy az ő személyiségükben okozott-e bármilyen változást a gyilkolás, arról nem esik szó, és ezt sajnáltam is. A kalandpark nem olyan, mint egy videojáték, ülsz a gép előtt, és tudod, hogy nem valóságos. A meginterjúvolt egyik férfi örömmámorban arról beszélt, hogy megölt hat embert, és csak azt hiszi (de nem tudja pontosan), robotok voltak…

És most nézzük a nők ábrázolását. Sajnálatos, de csak szexuális tárgyként vannak jelen az egész filmben: csupán prostik a szalonban, akik teljesítik a vendégek kívánságait. Női turisták szemszögéből nem látunk a kalandparkból semmit, pedig a film elején megszólaltatnak egy nőt is, hogy elmondja, mennyire élvezte a kirándulást.

A bonyodalom az ókorban és a középkorban az androidok meghibásodásával kezdődik, aztán szép, lassan átterjed a vadnyugatra is. [Ez egy korai, ha nem az első utalás a számítógépvírusok terjedésére.] A Delos mérnökei tanácstalanok. Nem akármilyen androidokkal állnak szemben, ezek majdnem olyan komplikált szerkezetek, mint az élő organizmusok, ráadásul a tervezésükben számítógépek is részt vettek, és a pontos működésüket maguk a mérnökök sem értik.

Az androidok hibás program szerint futnak, nem hagyják az embert nyerni. Az a rész nekem nem világos, hogy a fekete ruhás hogyan tudta lelőni Blane-t, miközben a fegyvere nem működik, ha élőlényre céloz. (Ez a jelenet vagy téves a filmben, vagy én nem figyeltem eléggé.) Az viszont tényleg megmosolyogtató, amikor a fekete ruhás Martin lábnyomait követi hő alapján – nyáron az aszfalt tuti van 50-60 oC.

Ha már a hőkövetésnél tartok, muszáj megemlíteni, hogy ebben a filmben láthattunk először egy android szemszögéből. 2 percnyi pixeles időtartam, 9 hónapnyi munkába és 200.000 dollárba került volna, ezért a rendező megkereste John Whitney Sr, aki gyorsabban és olcsóbban megcsinálta a jelenetet.

És most folytassuk további érdekességekkel:

A film 1983-ban játszódik. Az akkori 1000 $/nap mai áron (2016. okt.) 2423 $.

Yul Brynner ugyanazt a kosztümöt viselte, mint A hét mesterlövészben.

Brynner szeme az egyik lövöldözős jelenetnél megsérült, így nem tudta betenni a fényvisszaverős kontaktlencséjét. Várni kellett a teljes gyógyulásig.

Brolin is megsérült, ő a csörgőkígyós jelenetnél. A felvétel előtt a csörgőkígyó mérgét lefejték, és bár a színész alkarját bőrből és pamutból készült védőréteg takarta, a kígyó alsó fogai így is megsértették.

Amikor Martin a fekete ruhás arcát savval leönti, valójában vízzel teszi. Brynner arcát olajalapú smink és Alka-Seltzer borítja, ami víz hatására pezsegni kezd.

A forgatás mindössze 30 nap volt.

Az utómunkánál a rendező egy rakás dolgot kivágott, mert túl hosszúnak és unalmasnak találta a filmet. Ilyen jelenetek például a bankrablás, utazás és hosszú párbeszédek a sivatag feletti repülőúton, gyilkosságok…

A film büdzséje: 1,250,000 $, az összbevétel (USA) : 10,000,000 $

Arnold Schwarzenegger a Terminátor első részénél Brynner mozgását vette alapul. (Személyes megjegyzés: mindenkinek egyedi járása van, amit persze ilyen-olyan okokból meg lehet változtatni. Női szemmel nézve, Brynner olyan férfiasan és szexin mozog, kezét az övcsatján tartva, hogy nem is láttam hozzá hasonlót. Karizmatikus nagyon.)

2007 elején volt is szó arról, hogy remake-t csinálnak a Westworldből Schwarzenegger főszereplésével. A Terminátor 3 írója írta volna a sztorit. Tarsem Singh (A sejt, Zuhanás, Halhatatlanok) rendezte volna, de ő visszadobta, ahogy később Tarantino is. (Pedig mindkettejük állati jól megcsinálta volna, Singh látványvilága egyedülálló, Tarantino meg Tarantino.)

2013 augusztusában az HBO bejelentette, hogy sorozatot készítenek a filmből. Ezt láthatjuk most – bár én még nem tartok ott, de majd belenézek.