kritika

Joe (Nicolas Cage) profi, hidegvérű bérgyilkos, soha nem hagy nyomot maga után, jelenleg éppen megfáradt, elege van, de még egy utolsó megbízást elvállal mielőtt kilépni a képből. Bangokba utazik, ahol 4 embert kell eltennie láb alól.

Nem is tudom ki sajnáljak jobban: a Pang tesókat vagy Nicolas Cage-et. Inkább ez utóbbit kellene, hiszen a Pang tesók még hozzányúlnak valószínűleg pár dologhoz Hollywoodban, majd visszakullognak szépen a Távol-Keletre, ahol elismert várja őket,meg mégis nagy névnek számítanak arrafele. Cage viszont évek óta bukdácsol, botladozik, nem jut egyről a kettőre, készíthet bármit, drámát vagy lövöldözős filmeket.

Olvasd tovább →

Nem esik messze a vak a botjától, az alma a fájától-tartja a mondás. David Lynch lánya, Jennifer is úgy döntött filmet készít és apu segítségével forgat egy kis thrillert.

Valahol az isten háta mögötti helyen gyilkosság történik, két FBI ügynök érkezik a helyszínre, hogy segítse a helyi rendőri erő munkáját. Az esethez kapcsolódóan három szemtanú áll rendelkezésre, a kihallgatás külön-külön zajlik, a beszámolók egyes pontokon összekapcsolódnak.

Olvasd tovább →

Amikor elkezdtem nézni, már tudtam, hogy megint belehúztam a tutiba, ismét sikerült beleakadnom egy depresszív filmbe, de sebaj. A sztori röviden arról szól, hogy egy elvetemült gyilkos úgy tudja másvilágra juttatni áldozatait – akik igencsak erős késztetést éreznek az öngyilkosságra -, hogy álmukban befolyásolja őket. A rendőrség tehetetlen- ami totál érthető, egy láthatatlan bűnözőt baromi nehéz letartóztatni- de aztán változik a képlet, mikor a csini Keiko nyomozó (Hitomi – aki úgy lépkedett a filmben mint egy manöken, de azért ügyesen eljátszotta a szerepet) megérkezik és másik szálon folytatja a nyomozást. Az őrsön kizárólag pasik nyomoznak, le is nézik a csajt (ami baromi dühítő és primitív) de amikor eredményeket ér el, akkor már elismerik, de még ez is kevés a tettes elfogásához. Az igazi fordulat akkor következik be, mikor megtalálják Kagenumát (Matsuda Ryuhei – Tabu, Izo, Nana) aki sokkal májerebb mint a gyilkos, ő ugyanis nemcsak álmokba lát bele, hanem az emberek gondolataiba is, csak egy baj van vele, semmi kedve sincs segíteni a rendőrséget.

Olvasd tovább →

1974-ben Robert De Niro és Al Pacino együtt szerepelt a filmtörténet egyik legjobb alkotásában, a Keresztapa második részében (imdb-n 3. legjobb film). Ekkor még csak a nevük volt valamennyire ismert, de 21 évvel később a Szemtől szemben (imdb 135. legjobb film) fogatásakor már mindkettő elmondhatta magáról a következőt: legenda vagyok. Ha ez a film nem is lett klasszikus, de az év legjobbja között ott szerepelt (egyébként az egyik legjobb utcai lövöldözés látható volt benne) 13 év elteltével bemutatták a nevükkel fémjelzett A törvény gyilkosát, ezúttal azonban szó sincs jó filmről, erősen melléfogott mindenki ezzel a krimivel.

Olvasd tovább →

Nos, sikerült megtekintenem a Hell Ride filmet, végülis az a lényeg, hogy a motorosoknak nagyon jó élete van, csajoznak, buliznak, olykor szétverik egymást, de nem probléma, összetartás megvan, meg akad egy másik mocis banda is és egy kis múltbéli eset, ami megesett. A film első 10 perce még egész jó, de aztán unalomba fullad. Hosszabban így karácsonykor nem értekeznék róla, képtelennek érzem magam erre, tele a pocakom mindenféle jóval, étekkel-itókával, a lényeg az, hogy a Hell Ride helyett ajánlom inkább Kid Rock számát, az American Bad Asst:

Azt hiszem, ezzel a lényeget valamennyire sikerül kiragadnom a nagy egészből. Mellesleg Leonor Varela nem csinál az egész filmben, minthogy a tüzelő szukát hozzá elég meggyőzően, szóval kerestem is róla egy jó háttérképet:)

A film alapja Toy Young önéletrajzi ihletésű könyve, ami 4 éve jelent meg. Az írót kirúgták a Guardiantól és a Times of Londontól is, majd a Vanity Fairnél kapott melót. Különféle bulikra próbált bejutni, sztárokkal szórakozott, kissé alkesz volt és a munkáival is folyton csak késett. A könyv besteller lett, jóhogy lecsapott rá egy stúdió és Robert B. Weide csinálhat filmet belőle, akinek ez volt a kiugrási lehetősége a kisképernyőről a mozi világába.

Olvasd tovább →

Elég ritka az, amikor egy élőszereplős film visszaadja a manga vagy anime hangulatát. Azt hiszem a Méz és Lóhere túllőtt minden várakozásomon és kijelenthetem, hogy azon ritka adaptációk közé tartozik, melyek egyszinten vannak a forrás művekkel. A Honey and clover nagyon sikeres történet, ITT olvashattok róla.

A színészek egy az egyben visszaadják a már jól megszokott jellemvonásokat, a zene nagyon jó, a látvány olyan amilyennek kell lennie, a történet alig tér el az animétől, vicces, bár nem annyira mint az anime, kedves, néha szomorú de összességében nagyon jó. Azok akik nem olvasták/látták a történetet, biztos tetszeni fog, főleg romantikus lelkeknek. Sokat lehet agyalni azon ki kivel fog összejönni.

Tanamura Masaki és Matsuyama Hiroaki rendezőpárosnak csak gratulálni lehet, szépen megoldották a lehetetlent.

Tubeolható angolul és spanyolul.

Luc Besson kidüllesztheti a mellét, büszke lehet magára, hiszen rendezőként össz-vissz 10 filmet jegyez, ezeknek egy része klasszikus is lett, producerként és íróként pedig évente összehoz fél tucat (főleg) akciófilmet. Valaki szólhatna már neki, hogy a maradék tehetségét inkább össze kéne sűrítenie és nem kéne ontania magából a sok felesleges vackot. Ugyan akad néhány jobb is az életművében, de korábbi filmjeihez képest akkor is elszomorító.

Olvasd tovább →

Nem vagyok járatos az animékben, dobálózhatnak különféle nevekkel ebben a kategóriában, legfeljebb pár névnél csillanhat fel a szemem, de amit biztosan tudok, hogy Hayao Miyazaki nem a legnagyobb név a szakmában, hanem ő maga a csúcs. Az első mozi(anime)filmje a Nauszika volt, amit saját forgatókönyvéből készített.

Olvasd tovább →

A Kindaichi mangán alapuló film, elsőre kicsit gyengének és nevetségesnek tűnik, de aztán mikor rájöttem, hogy nem is olyan egyértelmű a megoldás, azonnal Poirot-i magasságokba emelkedett.

Egy isten háta mögötti elhagyatott város hoteljében ragad pár ember és elkezdenek hullani mint a legyek. Vámpírokra gyanakodnak, de a szuper detektív unokája, Kindaichi Hajime akit a nagyon cuki Kamenashi Kazuya alakít persze megoldja az ügyet. Ahogy a jó öreg ballonkabátos-szivaros-sosem láttuk a feleségét Columbo, ő is észreveszi a nüansznyi részleteket és összerakja a kirakóst.

Egyszer nézhető, vannak benne nagyon vicces részek és megijedni sem fog senki. A film 2005-ös.

Extra fanoknak többször ajánlott Kame miatt

videó: