kritika

Mennyire vonzó az, ha a főszereplők csajok, nem is kettőt, hanem egyszerre hármat láthatunk a vásznon/képernyőn? Talán a külalak, azaz a csomagolás jól mutat, de a tartalom bizony már nem igazán, gáz szokott lenni. A tavalyi Nőkben jó fél tucat nőnemű rohangált a történetben, a végeredmény pedig borzalom volt, Tarantino Grindhouse részében a lányok szétpofázták a filmet, kevés hiányzott, hogy elhagyjam a mozit, A csajok háborújában elég volt kettő is belőlük, igaz nem lett iszonyat rossz az a vígjátéknak szánt… izé, de nem sok hiányzott hozzá.

Olvasd tovább →

Idegen űrhajó zuhan egy tóba Norvégiában 709-ben. A partra a személyzetből ketten jutnak el, de csak az egyik éli túl az eseményt, őt el is fognak a vikingek. A nagyobbik gond az, hogy a járművön tartózkodott egy vérszomjas lény is, aki kezdetnek lemészárol egy egész falut, a helybéliek pedig összefognak az elfogottal a szörny megállításának érdekében.

Vikinges filmet nem túl gyakran látni, ez talán annak tudható be, hogy senki nem kíváncsi rájuk. A Pathfinderben hiába kaszabolt Karl Urban, a film olyat bukott, mint az ólajtó és hiába jelentkezett Robert Zemeckis a Beowulffal, ő sem aratott babért, 10 éve a 13. harcos pedig megagiga fiaskó volt, még az über producer Jerry Bruckheimer tolmácsolásában is sikertelen volt az Arthur király, ahol ugyan szászok voltak az ellenfelek, de vikingeknek is simán beillettek volna. Az Outlander is beállhat a sorba, hiszen teljes érdektelenség övezte a bemutatót, máris több, mint 40 milliós mínuszban van.

Olvasd tovább →

Volt a szupereb rácsokat hajlít meg, szeméből lézer tör elő, ugrik több tíz métert métert is, ha kell és egy vakkantásától az égről leopotyognak a helikopterek. A kutya szupersztár, ezzel azonban nincs tisztában, ő maga azt gondolja, hogy mindenre képes, valójában csak egy tévéshow szereplője. Egy véletlen folytán Volt több száz mérföldre kerül gazdájától, ő pedig egy kóbor macsek és egy tévémániás hörcsög segítségével próbál visszajutni gazdijához.

Olvasd tovább →

A filmről Koimbra is írt.

Bár az első két részben már minden kiderült, még a múltból is ugye – gondolok itt Lucian kapcsolatára és arra hogy miért rágott be annyira a vámpírfőnök Viktorra – szóval a trailer alapján valami iszonyú látványos, pörgős, lázadós, szerelmes, harcolós filmre számítottam, ehelyett kaptam egy teljesen kiszámítható, semmi meglepetést nem okozó sablonos sztorit, rengeteg bazi-nagy vérfarkassal – akik bár látványosak voltak, de egyben unalmasak is.

Olvasd tovább →

Annak idején Oliver Stone mellett Baz Luhrmann is egy Nagy Sándor produkción ügyködött, meg is volt már szinte minden ahhoz, hogy elkezdjék, Stone azonban gyorsabb volt. A film nagyot zakózott, a másik projektnél pedig a stúdió nem volt épp a „csakazértis” hangulatában, ezért  behúzták a vészféket és a saját verziójukat  gyorsan jégre tették. Luhrmann fejébe vehette, hogy akkor is forgat egy nagyobb szabású alkotást és az Ausztráliával kárpótolta magát, még Nicole Kidmant is sikerült a befuccsolt görög hódítóról szóló filmből áthozni.

Olvasd tovább →

Ó azok a boldog 80-as évek, a jó kis (most már retro) akció korszaka, mentek előre a hősök, mögöttük pár tucat ellenfél fetrengett a földön, előttük pedig a maradék, akik még nem tudták, hogy ők is úgy végzik, mint a többi legyőzött. Főleg Schwarzenegger és Stallone jól bejáratott technikáját ecseteltem, a földön tehát nem kellett tartani attól, hogy valami gonosz figura győzedelmeskedik. És mi a helyzet a levegőben? Ezek az izompacsirták nem nagyon (vagy csak néha) szálltak bele valami repülő masinába, az ilyesféle filmekből pedig elég kevés akad. Repülgetős film? Erre szinte mindenki kötelező jelleggel vágja rá azonnal a Top Gun-t. Azóta hasonló klasszikus nem született (néhány éve a Lopakodó jól meg is bukott). És helikopteres filmek terén mi a helyzet? Ebből se sok akad,  a Kék Villám óta nem volt egyetlen olyan produkció sem, ahol a helikopter állt a középpontban (hacsak nem a Black Hawk Down).

Olvasd tovább →

New York rendőrcsapata győzedelmeskedik a tűzoltók felett a rögbiben, örömük nem tart sokáig, ugyanis négy társukat valaki egy koszos kis épületben lelövi. Adva van egy volt kapitány, aki a nyomozással a sebhelyesarcú fiát, Ray Tierney-t (Edward Norton) bízza meg. Adott még Ray tesója, aki a lelőtt rendőrök felettese, meg itt van még a sógoruk, Jimmy (Colin Farrell) pedig a meggyilkoltak társa.

Olvasd tovább →

A Csinibaba óta személy szerint én nem láttam fergeteges magyar vígjátékot, pedig próbálkoztak ám rendesen a honi filmesek, csak hát 12 év alatt nem sikerült még egy ilyen produkciót összehozni. Ami megközelítette az talán az Üvegtigris és a Csak szex és más semmi volt, ezek kívül talán egy kezemen meg tudnám számolni a nézhető kategóriába tartozó magyar vígjátékokat.

Olvasd tovább →

Karácsony közeledtével menetrendszerűen fut be mindig a mozikba egy ünnephez kapcsolódó film, tavaly a Négy karácsony volt hivatott arra, hogy vígjáték révén mosolyt csaljon az nézők arcára . Mostanság gyakran készítenek olyan karácsonyi produkciót, amelyben a főszereplők nem kedvelik a december végét és legszívesebben ki is hagynák az ilyenkor kötelező családlátogatást, karácsonyfa állítást, meg az ehhez kapcsolódó szokásos dolgokat. Néhány éve a Kelekótya karácsonyban döntött úgy a Krank házaspár, hogy nem kérnek az ünnepekből, tavaly pedig a Télbratyóban akarta Kevin Spacey mindenáron megakadályozni az ajándékozást, ebben is benne volt Vince Vaughn, akinek szintén a játékidő alatt jött meg a jobbik esze.

Olvasd tovább →

Vonaton játszódó filmet elég ritkán látni, persze akad olyan elég szép mennyiségben, ahol a történet egy része ott játszódik, de csak kevés esetben zajlanak az események szinte végig a vagonokban. Így hirtelen a Gyilkosság az Orient expresszen krimi jut eszembe, ahol Hercule Poirot nyomozgat és a Száguldó erőd, ahol Steven Seagal veri laposra a terroristákat.

Olvasd tovább →