kritika

Oscar jelölt. Golden Globe nyertes. A felolvasó…

Tudtam, mit fogok nézni, de nem tudtam, mi is lesz belőle igazán. A végén felsóhajtottam: Oscarra érdemes.

Bernhard Schlink 1995-ös regényének adaptációja, amit David Hare írt. Stephen Daldry rendezte. Ralph Fiennes/David Kross és Kate Winslet főszereplésével készült. Ez a film egy férfi, Michael visszaemlékezéséből építkezik. 1995-öt írunk, de gondolatba visszarepülünk majdnem 40 évet. Michael beteg, Hanna segít rajta. A fiú jól nevelt, így visszatér megköszönni. Beleszeret a nála majdnem kétszer idősebb nőbe, aki nem veti meg a fiút – viszonyuk a szexualitáson alapszik. Hanna imádja a könyveket, ezért Michael felolvas neki minden alkalommal. Hannát előléptetik, ezzel örökre (?) kilép Michael életéből. A fiú sokra akarja vinni, ügyvédi iskolába megy, ahol gyakorlatuk része, hogy jelen vannak egy tárgyaláson, ahol nőket akarnak elítélni 300 zsidó elégetéséért. Hanna is a vádlottak között van. Ő az egyetlen, aki beismeri, hogy bűnösek, és ő az egyetlen, akire rábizonyítják (?), hogy a jelentést írta. Michael-t eléri a felismerés, a bíróság mindezt igazságtalanul tette, csak ő tudja miért… és Hanna.

Olvasd tovább →

Úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy halvány fogalmam nem volt, miről is szól. Annyit tudtam viszont, hogy valamelyik Oscarra jelölt film egy olyan emberről, akinek a biológiai órája pont fordítva jár, mint a normális emberé.

Olvasd tovább →

Első verzió itt.

Luc Besson kidüllesztheti a mellét, büszke lehet magára, hiszen rendezőként össz-vissz 10 filmet jegyez, ezeknek egy része klasszikus is lett. Ezek miatt fel is nézhetnénk rá, csakhogy van némi szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy producerként és íróként évente összehoz fél tucat akciófilmet, amelyek között van szemét és jobban sikerült alkotás, mindenképpen elmondható, hogy nem törekedik korábbi filmjei színvonalára, a minőségi szórakoztatásra. Korábbi filmjeihez képest ez eléggé elszomorító.

Olvasd tovább →

 1995-ben mutatták be Az elhagyott bolygót Philip K. Dick novellája alapján Peter „Robotzsaru” Weller főszereplésével. 2078-ban jártunk, ahol is háborús állapotok uralkodtak, a szemben álló feleknek nem csak egymástól kellett tartaniuk, hanem a Sikoltóktól is, amely kicsinál minden élőlényt, ez volt a Szövetség igazi fegyvere, ám később ezek a robotok fejlődtek és azok számára is veszélyessé vált, akik hordták azt a csuklópántot, amelynek az lett volna a célja, hogy rá ne támadjanak ezek a gépek. A film szerintem nem sikerült rosszul, itt-ott félelmetes, teljesen hangulatos alkotás volt. Mivel bukott, senki nem gondolta, hogy egyszer majd folytatódik, de mégis megtörtént, eljött a folytatás.

Olvasd tovább →

Van néhány olyan rendező, akiknek első filmes munkái között akad valami nagy durranás, körbedicsérik alkotását, majd töretlenül ível pályája fel, néhány év múlva pedig már nem arról a művéről beszél mindenki, hanem arról, hogy éppen mit tervez. Steven Spielberg elkészítette A párbajt és a Cápát és már régen nem arról beszélnek, hogy milyen jó filmek is voltak azok anno, hanem arról, hogy mibe vág bele, illetve legutóbb mit tett le az asztalra. M. Night Shyamalan esetében viszont még mindig megemlítik a Hatodik érzéket, ez leginkább azért van, mert jó ideje nem tud a nagy többség számára értékelhetőt felmutatni, de megemlíthetném Michael Ciminot, aki A szarvasvadásszal nagyot alkotott és ezt azóta se tudta überelni (illetve sikeresen eltemette karrierjét).

Olvasd tovább →

Mennyire vonzó az, ha a főszereplők csajok, nem is kettőt, hanem egyszerre hármat láthatunk a vásznon/képernyőn? Talán a külalak, azaz a csomagolás jól mutat, de a tartalom bizony már nem igazán, gáz szokott lenni. A tavalyi Nőkben jó fél tucat nőnemű rohangált a történetben, a végeredmény pedig borzalom volt, Tarantino Grindhouse részében a lányok szétpofázták a filmet, kevés hiányzott, hogy elhagyjam a mozit, A csajok háborújában elég volt kettő is belőlük, igaz nem lett iszonyat rossz az a vígjátéknak szánt… izé, de nem sok hiányzott hozzá.

Olvasd tovább →

Idegen űrhajó zuhan egy tóba Norvégiában 709-ben. A partra a személyzetből ketten jutnak el, de csak az egyik éli túl az eseményt, őt el is fognak a vikingek. A nagyobbik gond az, hogy a járművön tartózkodott egy vérszomjas lény is, aki kezdetnek lemészárol egy egész falut, a helybéliek pedig összefognak az elfogottal a szörny megállításának érdekében.

Vikinges filmet nem túl gyakran látni, ez talán annak tudható be, hogy senki nem kíváncsi rájuk. A Pathfinderben hiába kaszabolt Karl Urban, a film olyat bukott, mint az ólajtó és hiába jelentkezett Robert Zemeckis a Beowulffal, ő sem aratott babért, 10 éve a 13. harcos pedig megagiga fiaskó volt, még az über producer Jerry Bruckheimer tolmácsolásában is sikertelen volt az Arthur király, ahol ugyan szászok voltak az ellenfelek, de vikingeknek is simán beillettek volna. Az Outlander is beállhat a sorba, hiszen teljes érdektelenség övezte a bemutatót, máris több, mint 40 milliós mínuszban van.

Olvasd tovább →

Volt a szupereb rácsokat hajlít meg, szeméből lézer tör elő, ugrik több tíz métert métert is, ha kell és egy vakkantásától az égről leopotyognak a helikopterek. A kutya szupersztár, ezzel azonban nincs tisztában, ő maga azt gondolja, hogy mindenre képes, valójában csak egy tévéshow szereplője. Egy véletlen folytán Volt több száz mérföldre kerül gazdájától, ő pedig egy kóbor macsek és egy tévémániás hörcsög segítségével próbál visszajutni gazdijához.

Olvasd tovább →

A filmről Koimbra is írt.

Bár az első két részben már minden kiderült, még a múltból is ugye – gondolok itt Lucian kapcsolatára és arra hogy miért rágott be annyira a vámpírfőnök Viktorra – szóval a trailer alapján valami iszonyú látványos, pörgős, lázadós, szerelmes, harcolós filmre számítottam, ehelyett kaptam egy teljesen kiszámítható, semmi meglepetést nem okozó sablonos sztorit, rengeteg bazi-nagy vérfarkassal – akik bár látványosak voltak, de egyben unalmasak is.

Olvasd tovább →

Annak idején Oliver Stone mellett Baz Luhrmann is egy Nagy Sándor produkción ügyködött, meg is volt már szinte minden ahhoz, hogy elkezdjék, Stone azonban gyorsabb volt. A film nagyot zakózott, a másik projektnél pedig a stúdió nem volt épp a „csakazértis” hangulatában, ezért  behúzták a vészféket és a saját verziójukat  gyorsan jégre tették. Luhrmann fejébe vehette, hogy akkor is forgat egy nagyobb szabású alkotást és az Ausztráliával kárpótolta magát, még Nicole Kidmant is sikerült a befuccsolt görög hódítóról szóló filmből áthozni.

Olvasd tovább →

Ó azok a boldog 80-as évek, a jó kis (most már retro) akció korszaka, mentek előre a hősök, mögöttük pár tucat ellenfél fetrengett a földön, előttük pedig a maradék, akik még nem tudták, hogy ők is úgy végzik, mint a többi legyőzött. Főleg Schwarzenegger és Stallone jól bejáratott technikáját ecseteltem, a földön tehát nem kellett tartani attól, hogy valami gonosz figura győzedelmeskedik. És mi a helyzet a levegőben? Ezek az izompacsirták nem nagyon (vagy csak néha) szálltak bele valami repülő masinába, az ilyesféle filmekből pedig elég kevés akad. Repülgetős film? Erre szinte mindenki kötelező jelleggel vágja rá azonnal a Top Gun-t. Azóta hasonló klasszikus nem született (néhány éve a Lopakodó jól meg is bukott). És helikopteres filmek terén mi a helyzet? Ebből se sok akad,  a Kék Villám óta nem volt egyetlen olyan produkció sem, ahol a helikopter állt a középpontban (hacsak nem a Black Hawk Down).

Olvasd tovább →