Szemben a sötétséggel (Against the Dark): Steven Seagal utolsó jó filmje a Tűzparancs volt, ennek is már 13 éve, ezek után a színész egyre lejjebb csúszott, kövérebb lett, majd a tékákba kötött ki és nem tűnik úgy, hogy ki akarna törni onnan. DVD-s pályafutása alatt egyetlen nézhető alkotáshoz sem adta a nevét, legalábbis amíg követtem munkásságát, addig nem botlottam ilyesmibe (és most nem számítom bele az Onion Movie-t, ahol viszont kifigurázza saját magát). A Szemben a sötétséggel horrort is csak azért néztem meg, mivel úgy tűnt elsőre, hátha egy jobb B kategóriás vámpírokat kaszabolós filmet láthatok.
A történet elején megtudjuk, hogy kitör valami vírust, amely az embereket vérszomjas vadállatokká változtatja, vannak akik menekülnek és vannak, akik szembeszállnak a fertőzöttekkel.
A sztori már a legelején megbukik, hiszen senki sem immunis a vírusra, mégis mászkál néhány teljes egészséges ember az utcákon. Ezzel még nem is lenne problémám, csakhát jó lenne tudni, miért nem rendes fegyvereket használnak a „betegekkel” szemben, miért kell ide kard? A filmre nem mondhatnám, hogy látványos, az akciójelenetek kivitelezése szép nagy nulla, a kardokkal pedig csak úgy hadonásznak. Seagal teljesen mellékszereplő, két csajjal és egy kigyúrt fickóval tizedeli a nem egészséges jónépet, sok jelenete nincs, ha megjelenik hadonászik kicsit a pengéjével, mond két rövid mondatot és ennyi. Olcsó, harmatgyenge, unalmas horror, csak kőkemény Seagal rajongóknak.

Nem lőtték le a Dr. House-t, csupán csak én döntettem úgy, hogy nem folytatom. Az ötödik évad 14. része közben gondoltam vissza az első évadokra. Éppen nem adtak a környéken a mozik semmi olyasmit, ami érdekelt volna és a tékába sem volt benn semmi érdekfeszítő ezért vágtam bele a sorozatba. A többi orvosos-kórházas sorozathoz képest nem csak a dráma, hanem a humor is előtérbe keverült, egyes dumákon nagyokat lehetett nevetni vagy mosolyogni, hangulatos volt és újdonságnak számított, hogy nem a megszokott fehér köpenyes dokit láthatjuk a főszerepben. Olykor azért nem csak a gyógyítással voltak elfoglalva, jött néhány érdekes történés is, gondolok itt arra, mikor az egyik befektető akart a kórházban főnökösködni vagy a David Morse által alakított nyomozó próbálta bekasztlizni House-t. Később pedig a csapat is lecserélődött és lehetett tippelgetni kik lesznek az új segédek. A sorozat viszont egyre jobban veszített az érdekességéből, House-on már elég ritka esetben lehet nevetgélni, az meg pláne nem érdekel, hogy a szereplők közül kik kavarnak, ilyen akad a többi kórházas sorozatban. Az ötödik évad 



Az elhagyott szoba 2: Az első vágás: Antal Nimród megkapta az esélyt Hollywoodtól, élt is vele, az Elhagyott szoba nem bukott meg, dvd-n pedig szépen termelt pár millió pluszt. Nimród azóta már leforgattta az Armored thrillert, a stúdió pedig nélküle készítette el az első amcsi rendezésének a folytatását, ami előzménye az 1997-ben látott alkotásnak. Nimród filmjével az volt a legnagyobb baj, hogy elég lassan indult be, a játékidő fele is eltelt mire végre történt valami, de legalább onnantól izgalmassá vált a sztori.


