kritika

Életerő (Lifeforce): Angol és amerikai legénységből álló űrhajó vizsgálja a Halley-üstököst, a csóvájában egy idegen hajót fedeznek fel, amire átszállva egy ismeretlen és halott földön kívüli létformát találnak, plusz három embernek kinéző testet, ezeket átszállítják a saját járművükbe. A Földre az űrjárgány már kiégve tér vissza, viszont az idegen testeknek semmi baja, akik el is szabadulnak és káoszt teremtenek.

Tobe Hooper a klasszikus Texasi láncfűrészes mészárlás direktora rendezte a filmet, nem tudom direkt sikerült ilyenre vagy pedig véletlenül hozta így össze. A film költségvetése 25 millió dollárra rúgott, mégis a trükkök és az effektek gagyira sikeredtek (a Star Wars 77-ben pedig 11-be került), pedig még John Dykstra (kétszeres Oscar-díjas) látványtervezőt is megszerezték a produkcióhoz.

Az alkotás alapja az Űrvámpírok című könyv volt, a vámpírkodás azonban nem a megszokott módon folyik, itt nem tapadnak az ember nyakára és nem szívják ki a vért, hanem kiszipkázzák az életerőt az adott személyből, aki rövid úton szó szerint megöregszik, majd később fel is támad.

Mathilda May szinte végig meztelenül játszik, mit mondjak, szép teremtés.

Összességében eléggé trének és rossz minőségűnek tűnt, de mégis valahogy megvolt a hangulata, élveztem. 70 %

A sakál árnyéka (The Assignment): Carlos a világ egyik legismertebb, legnevesebb terroristája volt, alakja néhány producert megihletett. Az egyik klasszikus mű a Sakál napja 1973-as alkotás, legutóbb, 1997-ben pedig Bruce Willis bújhatott a bőrébe (A Sakál). Szintén ebben az évben mutatták be A Sakál árnyéka thrillert, amelyet csak pár moziban vetítettek Amerikában, így meg is bukott (akárcsak a Willis -féle verzió). Pedig Christian Duguay (Gyújtóhatás, Screamers) nem csinált rossz filmet.

A történet szerint Carlos igazi arcáról csak egy fotó létezik, Annibal Ramirez (Aidan Quinn) pedig rádöbben arra, hogy ő nagyon is hasonlít a hírhedt terroristára. Jack Shaw (Donald Sutherland) már évek óta megszállottan üldözi a Sakált, sokszor volt már a közelében, de elfogni nem tudta. Új terve szerint ő és egy moszad ügynök (Ben Kingsley) kiképzik Ramirezt és bedobják a mély vízbe, ezáltal pedig megkavarhatnak pár dolgot, aminek hatására a terroristát lekapcsolhatják.

Nem kapkodnak a készítők, a közel két órás alkotás első felében a felkészítés folyik (én is örülnék, ha ilyen jó memóriám lenne vagy mondjuk egy hűtőkinyitás után meg tudnám állapítani a dolgok állását), a második felében pedig a bevetést láthatjuk.

Sutherland és Quinn jó, Kingsley mintha unatkozna néha.

Érdekes film, még el is hinném, de egy szó sem igaz belőle. 75 %

Szerintem teljesen felesleges újraforgatni a filmeket, a remake csak igen kevés esetben sikerül elfogadhatóra és igazság szerint már senki nem hisz annak, aki szerint azért készülnek el ezek a művek, hogy a nézők megismerjék a régi alkotásokat is. Egy Hitchcock filmet nem lehet leutánozni, egy klasszikusból is igen ritka esetben lesz megint kult (A dolognak sikerült). Hollywood a nagy pénzéhség közepette azért egyre más nyúl régebbi művekhez, a producereknek semmi sem szent. Ha pedig egy nem amerikai produkció sikeres lesz rögtön le is csapnak rá, megszerzik a jogokat, aztán összerittyentenek egy forgatókönyvszerűséget meg összehoznak egy stábot és indulhat is a forgatás. Köztudott, hogy az amcsik a külföldi filmeket nem részesítik előnyben, de máris más a helyzet egy hollywoodi változattal. 2007-ben a [REC] spanyol horroron rémüldöztek az emberek, nosza egy évre rá már Karantén címmel befutott a hollywoodi változat is.

Olvasd tovább →

Bizonyára minden férfitársam volt már legalább egy nőszeméllyel vásárolni, gondolom így tisztában is vagytok vele mennyi ideig is tart ez a folyamat náluk. Felpróbálnak ezer ruhát, elmennek kismillió helyre, képesek akár egy napot is kis fülkében állni és próbálgatni a kinézett göncöket, sőt egy leértékeltnek titulált csizmát vagy kesztyűt megvesznek a nyári kánikulában, merthogy az le van árazva. Bizony rá kell alaposan készülni, ha elmegyünk egy nővel venni ezt-azt. Egy paródiát szívesen megnéznék a témában, de az Egy boltkóros naplója nem ebbe a műfajba tartozik, ezért ez valamennyire visszatartó erő volt számomra, mivel egy vásárlási mániában szenvedő egyén a főszereplő. Ami miatt mégis beültem rá az Jerry Bruckheimer és Isla Fisher neve volt. Bár az csak a vetítés kezdetén ugrott be, hogy Bruckheimer inkább az akció terén van otthon és a legutóbbi vígjátéka, Kenguru Jack nem tartozott a nézhető kategóriába.

Olvasd tovább →

Meglátni és megszeretni. Sablonszöveg tudom, de azért valljuk be hogy van alapja. Carola (Nina Hoss) és a pasija Kenyában kirándulnak. Az utolsó nap egy kompon utaznak, mikor Carola meglátja élete nagy szerelmét (ezek szerint a fickója nem az) egy maszáj harcost. A sors úgy hozza, hogy találkozzanak, de persze nem mondom meg hogyan, hátha valaki még nem látta a filmet.

Már csekkelnék a repjegyet, mikor Carola azt mondja, ő marad. Paff, hatalmas döbbenet bennem, gondoltam is, ez a csaj nem semmi. Fél nap sem telt el és mekkorát fordult vele a világ. Nem tudtam eldönteni, hogy bátor vagy szimplán be van sózva. Őszintén, ki meri megtenni azt, amit ez a nő megtett? Másodpercek alatt döntött, nem számított neki, hogy otthon Svájcban megvan a nyugodt, gazdag élete, egyszerűen csak Lemalian (Jacky Ido) érdekelte. Carola fogta szépen a cuccait és elindult megkeresni a harcost, úgy hogy dunsztja sem volt a maszájok életkörülményeiről.

Olvasd tovább →

A 90-es évek második felében sugározta itthon a tévé a Dragonball anime-sorozatot, amely hamar megtalálta a közönségét, nézte kicsi és nagy egyaránt. Son Goku, Bulma, Zseniális teknős és a többiek kalandjait és bunyóit sok ezren követték figyelemmel. A szériára jellemző volt, hogy a szereplők sokszor keveredtek harcba, bunyóba, ezeket az ütésváltásokat pedig nem pár perc alatt rendezték le a felek egymás közt, hanem bizony olykor 10 epizód után maradt abba a csitt-csatt, piff-paff, adok-kapok. Néha mikor a harc résztvevői szétváltak egymáshoz vágtak néhány mondatot, valami olyasmit, hogy „Csak ennyit tudsz? Nem vagy ellenfél számomra! Hamarosan feltörlöm veled a földet!” A nagy haddelhadd közepette néha az egyik megingott ugyan, rogyadozó lábakkal állt, de pár másodperc múlva már újra teljes erőbedobással csépelte a másikat. Szerintem sokan mutatták fel a középső ujjukat az ORTT felé, mikor az egyik határozatával egy lehetetlen időpontra száműzte a sorozatot.

Olvasd tovább →

2001-ben a Halálos iramban nagy sikert aratott a mozipénztáraknál. Megvolt minden ami egy jobb popcorn filmhez kell, két kigyúrt fickó, ugyanennyi jó csaj főszereplőnek, egy rakás feltuningolt verda, sok gyorsulás és némi akció. Úgy nézett ki Vin Diesel karrierje is sebességet váltott, Paul Walkerre ugyanez volt a helyzet. Aztán jött a folytatás, amiből Diesel a nagy gázsikövetelés miatt kimaradt, Walker viszont visszatért és még több pénz folyt be a kasszákba. A harmadik felvonásnál már új arcok jöttek, de ezúttal hiába volt a sok szép autó a film elég harmatos eredményeket tudott csak felmutatni. Időközben Walker és Diesel pályafutása sem alakult fényesen, számukra direkt jól jött az új darab, amihez még sikerült megszerezni Michelle Rodriguezt és Jordana Brewstert is.

Olvasd tovább →

Tavaly elég ínséges időszak volt a városrombolós és megtépázzuk a Földanyát típusú filmek terén. Év elején volt egy Cloverfield, aztán gyakorlatilag ki is fújt az egész, az Amikor megállt a Földről pedig jobb, ha hallgatunk. Idén viszont bepótolják a tavalyi hiányt, a Szörnyek az űrlények ellen animációs film melegít be a többieknek.

Földönkívüli robot landol Amerikában, persze a teljes hadsereg és az Elnök fogadja őt. Miután az ország első embere a barátságos hangvétel kedvéért előadja a Beverly Hills-i zsaru főcímzenéjét az űrkonzerv pusztításba kezd. Megfékezésére bevetik a H Borgó tábornok által összegyűjtött szörnyeket.

Olvasd tovább →

Gyilkosság lólépésben (Knight Moves) Anno még volt ezen a tanyán (na jó, 12.000 ember élőhelye, de ezer éve nem volt semmi érdekes itt) mozi, ahol a tulaj az adott film poszterét adta oda a vetítés előtt a kérdésére leggyorsabban válaszoló embernek. Párszor viszont ravaszul nem az adott művel kapcsolatos feladványt adott, egyszer pl. ezt kérdezte a nagyérdeműtől, hogy mi Christopher Lambert legjobb filmje. Na szerinte ez a Gyilkosság lólépésben.

Elég lutri dolog ám Lambert életművéből válogatni, mivel mostanában kivétel nélkül nézhetetlen filmekkel jelentkezik, régebben azért volt pár nézhető alkotása, legalábbis emlékeim szerint.

A Gyilkosság lólépésben Lambert egy híres sakkmester alakít, akivel egy titokzatos telefonáló játékba kezd. Az illető gyilkolni kezd és minden hulla mellett hagy egy támpontot, aminek segítségével végül a sakkozó megállíthatja a további vérontást.
A film nem túl izgalmas, a szinkron miatt pedig gyorsan rájöhetünk ki áll az emberölések hátterében. Daniel Baldwin nyomozót alakít, az ő filmográfiájában is nagyítóval kell keresni a jó filmeket (talán nem is volt ilyen). A produkcióra 50 %-ot adok.

Robin Hood, a tüzes íjász (L’ arciere di Sherwood): Régebben a tévében nem adtak agyba-főbe amcsi filmeket, nem volt ezer adó, csak kettő, úgyhogy azt néztük ami volt. Leadtak néhány művet Giuliano Gemma főszereplésével, ahogy emlékszem ezek többsége kellőképpen jó volt, az ismétléseknél is ott ültünk a képernyő előtt.
Oroszlánszívű Richárd a német császár vendégszeretetét élvezi és egy millió aranypénzért cserébe vissza is térhetne angol földre. Richárd galád öccsének eszében sincs fizetni, inkább maga melegíteni a trónt, a hírnököt is elintéztetné rövid úton, Richárd hű követőit pedig sorra legyilkoltatja. A sherwoodi erdőben Robin Hood zászlaja gyűlnek össze az üldözöttek és ott tesznek keresztbe a gonosz öccs ellen, ahol csak tudnak.

A szokásos Robin Hood-sztori, a bajvívások nem túl látványosak, a különféle harcoknál pedig messziről látszik, hogy nem ér célba az ököl és a kard. Ettől függetlenül korrekt kalandfilm, 70 %

Sci-fi, robotos film, napjainkban ez nem lehet más csak a Transformers. Sci-fi, robotos film a 80-as években és nem a Terminátor – ez csak a Gyilkos robotok lehet. Hazájában ugyan bukta volt, Magyarországon viszont zabálta a nép az ilyen és hasonló alkotásokat, én is anno még először hangalámondással láttam, izgalmas volt, teljesen látványosnak és érdekesnek hatott a sok kis szerkentyű.

Olvasd tovább →

Megtekintettem az After Dark Horrorfest keretein belül bemutatott idei 7 filmet. A legutóbbi műveket nem öleltem a keblemre, a 7 alkotás közül 5 rossz volt, 1 volt ami jobban sikerült és maradékra pedig inkább azt tudnám mondani, hogy brutális lett. Sok fanyalgó akadt, a készítők azonban azt ígérték, hogy majd a következőnél már sokkal jobb műveket tekinthet meg a jónép. Nos ez nem jött össze, a nyolc darab közül csupán csak egy volt nézhető, a többi opusz pedig nem vizsgázott valami jól nálam, a Voices ezek után pedig már egyáltalán nem érdekel. Poszterek és előzetesek itt találhatóak.

Olvasd tovább →