3

Gran Torino (Gran Torino)

Minden faluban és kisebb városban látható néhány ház előtt egy kis széken üldögélő öreg mama vagy papa, akik árgus szemmel vizslatják arra tévedőket, tetőtől talpig végigmérnek mindenkit, mellettük néha a kutyájuk, esetleg egy üveg ital (olykor mindkettő). Ha elhaladunk mellettük ha szerencsénk van még hallhatjuk is, hogy halkan morognak valamit bajszuk alatt. Na Clint Eastwood is hasonló karaktert alakít, a film után el is tudom képzelni, mit gondolnak ezek az emberek, mikor elvonulok előttük, biztos találnak valami kifogást magukban, mondjuk a napszemüvegemre vagy az öltözködésemre.

Walt Kowalski barátságtalan, mogorva, özvegy háborús veterán, családjával nem éppen a legjobb a viszonya, a helyi papot sem látja szívesen. Egyedül éldegél, tornácán sört iszogatván kutyája társaságában szemléli a környéket és egyáltalán nem tetszik neki, amit lát. Fájó szívvel konstatálja, hogy bevándorlók hada lepte el szeretett országát, a környék is eléggé megszínesedett, csak úgy hemzsegnek a sárgák és a négerek az utcákon. Szomszédjába egy népes család költözik, Walt pedig ferde szemmel néz rájuk, azok pedig még ferdébben vissza rá, hiszen „sárgák”.. Miután egy este a gyepén elsimít egy kisebb nézeteltérést a szomszédok ellátják mindenféle jóval, Walt pedig mire kettőt pislogna máris szárnyai alá veszi az egyik srácot.

Eastwood közel a 80-hoz is remek formában, más ilyenkor már görnyedten, bottal járkál, de ő nem ilyen, a kor ugyan meglátszik rajta, ám kitűnő formában van. Filmjei megítélése pedig továbbra is pozitív, csináljon bármit, a kritikusok elalélnak tőle. A Gran Torinoval sem volt másképp, érdekes mód az Oscaron nem találkozhattunk vele, ez öreg hiba, befért volna más alkotás helyett, mivel a tavalyi felhozatal közül ez a film magával ragadja az embert, ez pedig Eastwoodnak köszönhetjük, aki jelenlétével erőteljesen uralja az alkotását az elejétől a végéig, a beszédstílusa pedig csak dob az élményen, ugyanis úgy tűnik, mintha a hangja a szájából kifelé jövet érintkezne egy sajtreszelővel. Mellesleg nem beszél sokat, gyakran csak tőmondatokat présel ki magából, olyasmiket, amiket Stallone vagy Schwarzenegger nyomatott fénykorában, bár ő pózolás nélkül is tud a produkcióban macsó lenni. Állítólag ez volt az utolsó alkalom, hogy a vásznakon láthattuk, remélem kerül a szeme elé olyan forgatókönyv, amelyet méltónak talál arra, hogy ismét kamera elé álljon.

Eastwood mellett a többiek csak csak haloványnak tűnnek, de ők se teljesítenek rosszul. Egyiküknek sem kellett túlzottan megerőltetnie magát, minden bokorban lehet lelni ferdeszemű, pisztollyal hadonászni tudó, nem túl szimpatikusnak tűnő figurát és persze már minden csaj tud szépen vigyorogni, ha arról van szó. A papról nekem Eli jutott eszembe a Vérző olajban, mintha hasonlított volna rá a kinézete, ezért nem tudtam a kezdetben kedvelni.

Annak ellenére, hogy a történet (utálkozunk, megenyhülünk, mentorkodunk) nem épp eredeti és kiszámítható véggel rendelkezik, csak éppen azt nem tudjuk kivel történik meg a nagy eset. A Gran Torino teljesen közhelyes, ellenben mégis működik a film, Eastwood élvezhető, szerethető filmet készített, 90 %-ot adnék a produkcióra. A történet egy helyen bicsaklik meg: mikor a szomszédok hordani kezdik a sok cuccot a lépcsőjére és a verandájára, itt kezdetnek egy jó méterest kellett volna köpnie, majd páros lábbal kellett volna hazarugdosnia a kompániát, ezek után pedig szépen elaknásítja a kertjét. Így előfordulhat egy-két embernél, hogy csak pislog azon miért is vált a kemény, rasszista figurából hirtelen egy amolyan védőangyal típusú egyén. Engem nem zavart, csak a film vége után ötlött fel bennem ez a dolog. Még meg szeretném jegyezni, hogy szerintem  a “Get off my lawn” mondat Eastwood szájából örökké emlékezetes marad számomra.

 

imdb: 8,4 77. legjobb film

rottentomatoes: 80 %

Büdzsé: 33 millió dollár

Eddigi amerikai bevétel: 146,6 millió dollár

Eddigi összbevétel: 236,7 millió dollár

3 komment

  1. minden mozzanatát élveztem az öregnek. Ha nem is a sztori de az alakítása zseniális, örüljünk, hogy van egy színész aki még rendezni is tud (sean penn is ide kezd tartozni).

  2. Nagyon fasza rendezés!Méltó utolsó szerep(már ha tényleg az). A zenéje meg nekem egy nagy kedvencemmé vált. Imádom a Clint filmekben lévő zenéket.
    A Millió dolláros bébi zenéje a best nálam, ez következik utána..:)

  3. Ma már tudjuk, sajnos nem lett utolsó filmszerep, de méltó búcsú Eastwoodtól. A rendezés letisztult, ugyanakkor bikaerős jelenetek halmozódnak (főleg a végén), és a többszörös szimbolikusság alaposan megemeli az egész cselekményt. Többszörnézős.
    (Most találtam rá erre az írásra, egyetértek vele.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *